Két év

Mekkora szerencsétlenség, hogy a blogom ma 2 éves mikor jön a világvége !!! Meg sem írom a legutóbbi horgászataim történetét, majd ha túléljük a mai napot :).

Kedd délelőtt

Nagyon frappáns kezdést akartam ide írni, de csak a szándék van meg... a tehetség ellenben hiányzik. Vagy csak közhelyeket tudnék elpufogtatni  mint : Ember tervez, Isten végez.

Egy kis patakra indultam horgászni, megkeresni a mélyebb gödröket melyben a nagyobb domolykókat sejtettem. Most kicsit többet kellett utaznom, de a víz annyira csodás, hogy minden egyes kilométert és forintot megér. Nem készültek fotók  vízről és a környezetéről, mert akik figyelik és óvják ezt a kis vizet azok megérdemlik, hogy ne kerüljön nyilvánosságra. Nem mintha ez a blog milliókhoz vagy akár tízezrekhez jutna el, de mint tudjuk a net emlékezete kitörölhetettlen.

Rengeteg kis domit láttam, s míg nem kezdett szemerkélni az eső addig táplálkoztak is rendesen. De én nem rájuk fentem a fogam, így a legyes motyó maradt az autómban. Magamhoz vettem az UL St.Croix botomat és egy dobozt ( kis wobblerek, mini jigek és apró gumik ) s már kaptattam is felfele a patak mentén. Én nem tudom leírni ennek a kis víznek szépségét. Minden apró gödörből megriadt apró domik rajzottak ki, a mélyebb gödrök lakóit ellenben nem tudtam lépre csalni. Rengeteg a mederben a szerves anyag, a táplálék bőség elképesztő patak lakói számára. Ami az idili állapotok eléréséhez szükséges lenne az kb +10cm víz, mert így a nagyobb gödrök aljáról is azonnal összeszedte az összes csalim az elhullott leveleket ( a 0,8 grammos jig horgok is szántották néha a medret ). Felejthetetlen látvány volt néhány jégmadár röpte a víz felett, s jó volt látni azt a néhány vadkacsát (?) akik ijedtükben a legjobb helyeket tették tönkre.

Talán ez az első olyan pecám idén mikor egy pillanatig sem bántam , hogy nem fogtam halat. Tavasszal biztosan vissza térek, addigra a nagyobb domik is jobban mutatják majd magukat.

Megebédeltem egy helyi kis kifőzdében, s nagyon meglepődtem hogy az ott töltött fél órában én voltam az egyetlen vendég. S ez nem a kaja miatt volt, ha optimista akarok lenni akkor betudom a nagy karácsonyi készülődésnek.

Délutánra is volt tervem, így nem időzhettem tovább mert hamar sötétedik még néhány hétig...

 

Az év utolsó hala?

Mikor a munka helyem bemondta az unalmast akkor azt hittem, hogy iszonyat sokat fogok horgászni. De ez a hideg amit a múlt héten tapasztaltam, bent tartott a jó meleg házban. Ha most nem lenne ennyi szabad időm, biztosan minden hétvégén valamelyik vízparton fagyoskodtam volna. Ellenben mióta akkor horgászhatok mikor tényleg jól esik, romlottak a statisztikáim :) .

Múlt héten volt egy kis szabad időm a gyerekek iskolába vitele és a boltok nyitása közt, így elkanyarodtam egy kis patak felé. Reménykedtem abban, hogy sikerülhet ebben az évszaknak megfelelő hidegben becsapnom egy-két domit ( esetleg sügeret ). A víz nem volt annyira tiszta mint amire számítottam ( fagypont alatti hőmérséklet, esőnek semmi nyoma napok óta ) , de nem volt reménytelen.

Ebben az időszakban csak a kisebb nimfák lehetnek sikeresek, s sokkal lassabban kell felkínálni a halaknak. Mivel a víz kissé zavaros volt ezért úgy döntöttem, hogy egy "pinki" szerű nimfát fogok használni. Ennek a műlégynek egy kisebb fekete tungstem feje van, így hamarabb eléri a patak medrének alját s itt szépen lehet vezetni a csalit.

Nagyon hideg volt, a WF zsinórom is "lemerevedett" és a vékonyodó előkém "memóriája" is átlagon felülivé vált ( a nagy hidegben mintha egy "rugóval" horgásztam volna ). A spiccgyűrűn is hamar megjelent a jég, többször befagyott a zsinórom. Egy híd alatti kisebb gödörben szerettem volna halat fogni, amit még a szűk hely is nehezített.


Már majdnem feladtam, mikor volt egy kapásom melynél még a hal ezüstös testét is láttam megvillanni. Ez újabb erőt adott, s még maradtam egy kicsit. Nem kellett sokat várnom ebben a hidegben, mert egy kis domi megkönyörült rajtam :). Nem horgászatra készültem, csak mobilos fotó készült.


decemberi legyes domi

Megfogadtam, hogy méreten aluli halakat nem fogok ide feltenni, de megszegtem a saját fogadalmamat. Talán ez a halacska volt az idei utolsó halam, így megérdemli hogy köz szemlére bocsájtsam a képét. Idén még megyek horgászni ( talán éppen holnap ), de egyre kisebb az esélye a halfogásnak mert már a halak is a Karácsonyra készülnek :).

Azok a fránya fagyok

A  héten megérkeztek az első fagyok, de még reménykedtem egy kis tavi horgászatban. Gondoltam egy merészet és Tárnok felé vettem az irányt. Itt van egy kisebb horgász tó  ahova főleg pontyot telepítenek , de elvétve kerül bele ragadozó is ( csuka, süllő és harcsa ). Nem olcsó a napijegy ( sőt , inkább drága ) de nem volt kedvem, sem időm messzebb menni. Reménykedtem 1-2 csuka megcsípésében mielőtt végleg téli álomra hajtja fejét a természet.

Mielőtt elindultam, sikerült beszélnem a halőrrel aki szerint már hártyásodik a víz felszíne így nem biztos, hogy érdemes eljönni. Mivel csak 5 percre van tőlem a tó, gondoltam kinézek mégis a vízre.

Jó döntés volt, mert mire 10-re kiértem már alig volt jég a felszínen köszönhetően az enyhe déli szélnek. Kiváltottam a jegyet és vallatni kezdtem a vizet. Nagyon ígéretesen néz ki ez a kis tó. Közvetlenül a part mellett már 1m mély a víz, sok gyökér nyújt búvóhelyet a kishalaknak és a ragadozóknak. A tó közepén egy széles nádas húzódik keresztben, amit a partról is el lehet érni pontos és hosszú dobásokkal. Több kisebb nádsziget is található a vízben amit szinte körbe lehet dobálni ( közel két éve horgásztam itt tavasszal egy match bottal, sok keszeget fogtam ).

A tökéletes haltartó helyek ellenére sem sikerült kapást kicsikarnom, de ezt most inkább a déli szélnek és hirrtelen jött gyors lehülésnek tudom be ( s én sem tettem oda magam 100%-ban ).  Mivel a helyi sporik a pontyokra gyúrnak ( évente akár tízszer is megy bele ponty ) úgy gondolom marad benne elég csuka, süllő és harcsa a pergetőknek. Tavasszal ha jobbak lesznek a körülmények akkor újra megpróbálom.

De erre még várni kell, akár hónapokat is. Tegnap a Velencei tónál jártam, s a kikötők nagy része már vékony jég alatt van. Furcsa volt látni a vékony jég alatt kergetőző kis halakat és sügereket. Mintha az ember egy nagy akvárium mellett állna.

Addig is marad a felszerelések átvizsgálása, javítása és pótlása. Le kell ülnöm és átgondolnom, milyen legyek működtek az idén és vajon miért? Ezen információk alapján és a 2013-as terveknek ( mikor és hol fogok jövőre horgászni ) megfelelően nekiállok legyeket kötni és feltölteni a dobozaimat.

Azok az "unalmas" csapók

Lassan tényleg itt a tél, ki kellett használni minden olyan hétköznapot mikor volt esély némi napsütésre is. Miután meglestem kedvenc kis csatornámat, tovább álltam a Balatonra. Nagyot kockáztattam, mert arról szóltak a hírek, hogy a hétén meg fogják kotorni a kedvenc sügeres kikötőmet. Ha csak a bejáratot kotorják akkor van esély a belső részeken egy jót horgászni, ellenben minden más esetben csak fölöslegesen égeti az ember a benzint.

Szerencsém volt, mert a kotrást pont előző napon fejezték be a bejáratnál. Nem volt tökéletes a víz tisztasága, de még így is jobban nézett ki mint a Velencei tó bármikor.

Nem volt még hideg, így továbbra is a jig horgos horgászat mellett tettem le a voksomat ( mai napon már a DS lenne a nyerő szerintem ).  A kikötő fala mellett szépen jöttek a sügerek, ám nem voltak nagyok. Ha messzebb  horgásztam a parttól, akkor nem volt kapásom. Ilyenkor többször állítottam meg a csalit a fenéken, s csak lassan indítottam meg.  Egy ilyen alkalommal a fenéken pihenő kis gumihalat kapta el a nap legnagyobb hala. 

Azt hiszem az ilyen alkalmakra szokták mondani, hogy soha rosszabbat....

aznapi legynagyobb profilból

szokatlan módon szép zöld csíkokkal

Lassan életre kel a csatorna

lassan vége a munkálatoknak

A héten újra sügerzés volt a cél, útközben megálltam kicsit körülnézni: engedik e már a vizet a csatonába? Két hónapja azt ígérték, hogy November végén újra engedik a vizet és lesz esélyük a halaknak a túlélésre.

Meglepetésemre a parton markolót vettem észre és egy teherautót. De rögtön észre is vettem, hogy kövezést építenek keresztben a mederbe. Beszélgetve a szakemberekkel kiderült, hogy a csatornában csak ezen a közel 2-4km szakaszon maradt meg a víz és remélhetőleg a halak is. A terv szerint itt mélyebben szedték ki az iszapot ( ezért nem száradt ki ) és közel 100 méterenként komoly kőszórást kap a meder.

Ennek célja a jövedőbeli iszap megfogása, de számunkra néhány év eltelte után ideális haltartó helyet kínál majd. Sajnos a hatalmas domi állomány nagy valószínűséggel csak lassan fog vissza épülni, s csak remélni tudjuk, hogy a bodrik is vissza térnek. Ebben az elmúlt fél évben, biztosan megcsappant a fehérhal állomány , köszönhetően a mederben maradt domiknak és sügereknek ( sőt a vizi madarak is lakmározhattak eleget).

a kőszórások jó haltartók lesznek

Már van is ötletem, hogyan lehetne felturbózni a vizet. Ha kedvező választ kapok, ígérem beszámolok a lehetőségekről.  Ekkor kellene majd némi fizikai munka és idő amiben kérni fogom a segítségeteket.

Azok a csodálatos ÉMHE vizek !!!

Hajnali 4 és én ülök a meleg autóban és robogok Miskolc felé a sötétben. Hála Istennek nincs köd, az autóban hangosan tárgyaljuk ki hogyan kell nagy fekát fogni. Én ehhez nem nagyon tudok hozzá szólni, legnagyobb halam talán elérte a 30cm-t , de itt négyessel kezdődő hosszokról van szó. Györke Zoli hátulról osztja az észt, Aurél mindig is megfontoltan érvel. Míg tőlem szokatlan módon én hallgatok :).

Hogyan kerültem én ide csütörtök hajnalban? A múlt hétén beszélgettem Auréllal és említette, hogy mennek a miskolci barátainkhoz csapó sügereket fogni, s még a PV TV is forgat a nagy eseményről. Én nem akartam szerepelni ( s remélem még vágókép sem leszek, ígyekeztem kikerülni a kamera látószögéből ), de egy jó novemberi sügerezést nem hagyhattam ki.

A tervek szerint, reggel egy magán tavon kezdünk ahol csukákra kell a társaimnak a kamerák előtt horgászni. Én kicsit készültem csukából, vittem néhány nagyobb gumihalat ( 8cm berkley pulse shad ) , nagyobb jig horgot és harapásálló előkét is. Reméltem itt fogjuk a legkevesebb időt eltölteni, de végül kissé elhúzódott a csukázás.

A találkozó az egyik benzinkúton történt, ahol fergeteges hangulatban zrikálták egymást a srácok. Szerintem Zoli Facebook oldalán már többen látták az ott készült képeket :). Míg a társaság efelkészült az első heylszínen és sikeresen beszereztem a napijegyet. Az ÉHME is azt a megoldást követi mint a Vasi Szövetség azaz 2000 birodalmi forintért az összes vizükön lehet 24 órát horgászni. Így a vándor legyeseknek és pergetőknek csak az idő és a kocsi fogyasztása szab határt.

Én a magántó távoli sarkában próbáltam DS-el sügereket fogni ( a tógazda szerint arra lehetnek a szebbek ), de csak csuka kapásaim voltak. Sajnos kétszer is elvitték a csukák a kisebb drop-shot csalikat, így kénytelen voltam átállni csuka pergetésre. Sikerült is akasztanom egy kb 40-45cm-es komát , mely szépen lekövette a gumihalat, s a part közelében csapott le hátulról. Szépen akadt , nem volt nagy küzdelem s fényképezés sem, mivel az autómban maradt még a telefon is.

Megköszöntük a tógazda kedvességét ( eredetileg ez egy bojlis tó ), Zoli a vérét adta élete legnagyobb csukájáért ( 78cm ) , s Aurélnak is sikerült a kamerák előtt fogni egy csukát. Minden jól indult, s reménykedtünk benne, hogy a "titkos" helyeken szépen fogunk majd csapókat.

Megérkezésünkor láttuk, hogy egy legyes kolléga csukázik a kiszemelt helyen, szóval nem sikerült szűz helyre érkezni. A kolléga igazán kedves volt és levonult a forgatás kedvéért a pályáról, így megkezdődhetett a sügerek keresése. Olcsó poén... csapó indul!!!

Most aztán adhattunk a halaknak rendesen! Aurélnak sikerült az akadóból néhány igazán szép pédányt horogra csalni, míg tőle távolabb nekem a kisebbek jöttek. Én nem sokat unatkoztan, nem is fényképeztem a kisebb halakat ( barom módjára csak a telefonom volt nálam :( ). Miskolci barátaink meg csak sopánkodtak, hogy itt sokkal nagyobbak szoktak lenni!!

Míg Aurélnak sikerült megfogni élete sügerét egy másik részen addig én maradtam és fogtam néhány nagyobb példányt is. Annak ellenére , hogy volt mikor 5-6 ember is horgászott egy 50*50 méteres négyzetben, rengeteg halat sikerült fognunk.

Sajnos a bloghoz tartozó album betelt, most vehetnék még tárhelyet havi 2,5 dollárért, de még nem szántam rá magam. Smucig dolognak tűnik, ennek a többszörösét költöm el egy horgászboltban de nem vesz még rá a lélek. Ráadásul az exploreren keresztül nem is sikerült kifizetnem, szerintük ez már egy elavult verzió :).

Itt vannak a  képek néhány nagyobb csapó sügerről.

Ha valakinek van jobb ötlete, merre lenne egyszerű tovább lépnem ( elköltöztetni a blogot ) azt megköszönöm.

Add tovább az üzenetet !!!

Nem volt mindig így, de egyre érzékenyebb vagyok a környezetvédelmi problémákkal szemben. Mikor látom, hogy mire költjük el a pénzt a patakok "rehabilitációja" címén, mindig elgondolkodom, hogy a nagyobb projektek ugyan mennyire lehetnek kártékonyak?

Egy igazán jó kis videót ajánlok most nektek, kérem adjátok tovább.

Petíció egy patakért

Azt hiszem bármelyikünk lakóhelye mellett készülhetett volna ez az anyag.

S itt lehet támogatni szavazattal a filmet: szavazz!

Köszönöm!!!

Hárosi öböl

Miután elvittem a srácokat a suliba, elugrottam egy munkafüzetért a könyvesboltba. Ennek Áron fiam biztosan nem fog örülni, mert mint modern kori inkvizítor ezt fogom felhasználni a napi kínzásokhoz. Mivel volt még időm a suli végéig, így arra az elhatározásra jutottam, hogy a Hárosi-öböl sügereit és kősüllőit fogom tesztelni.

A megfelelő felszerelés már az autómban pihent, mert még hétfőn összepakoltam mindent a sügerek ellen. Miért is? Aurél barátom Borsodba készült horgászni és bekértem magamat harmadiknak, így hétfőm már össze raktam a felszerelést , s bent pihent az autó titkos rekeszében.

Valahogy soha nem jön be nekem a Hárösi-öböl halőrének a stílusa, annyira lekezelő, felületes. Ha az ember   napijegyet vesz akkor joggal várja el, hogy vendégnek tekintsék. Itt a vendéglátók  - szerintem - nem eléggé udvariasak és segítőkészek. Vagy lehet én vagyok unszimpatikus?

Kedd délelőtthöz képest minden stégen többen ültek. Míg az első stégeken inkább keszegeztek a sporttársak, addig az utolsó stégen 8 horgász nyomorgott babahalakkal kősüllőre vadászva. Láttam, nem sok babér terem majd számomra ( a solunáris táblázat sem kecsegtetett semmi jóval ) a mai  napon, de ha már ott vagyunk akkor töltsük el az időt a jó levegőn.

Kezdetnek megpróbáltam a felszín alatt balint fogni, mert sok kishalat láttam s kisebbeket fogtak is a stégek közelében a keszegezők. Sajnos nem sikerült a bravúr a novemberi hűvösben.

Két stég volt üresen , itt jó sokáig próbálkoztam mindenféle színű és méretű DS csalival, de még egy árva kapásom sem volt. Egyre gépiesebben végeztem a dolgomat, ebben már semmi élvezet nem volt. Nem mondhatnám , hogy élveztem a táj szépséget ( aki járt már a hárosin az tudja miről beszélek) s az idő sem volt kellemesnek mondható. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy még mennyit kell aludni a pisztráng szezon kezdetéig, hogy újra az erdőt és a patakpartot járhassam a legyes  botommal. Megint a tavaszt várom, mikor a vízben állok és tudom, hogy a halamnak ott kell állnia a KŐ mögött.... De a nyirkos, ködös idő lassan a csontomig hatol és visszaránt a jelenbe.

Nem leszek szemérmes, felmegyek a babahalazók közé és én is lógatom a műcsalimat. Akkora a sűrűség, hogy a két csónak közt egymástól 50 centire áll a két horgász úszója. A "helyi öregek" tudják a tutit, csak Ők fognak azon a bizonyos két négyzetméteren. Nem tudom mi van lent a közel  négy méteres mélyben, de a tuti helytől 1 méterre már senki sem fog halat, pedig az Ő kis csalihaluk is ugyan abból a vödörből került ki.

Én sem fogtam semmit... pedig vadul kipróbáltam minden színt, méretet, farok kiképzést. Indulni kellett, a stég hídján még újra megpróbáltam... egy 8cm hosszú rapture villás farkú fehér DS csali volt fent amit egy 15cm-nél nem nagyobb sügér gyötört be a szájába. Klasszikus értelemben nem egy NFLS peca lett a vége, de a feeling-je alapján sajnos igen.

Még kedvem sem volt lefényképezni , megszabadítottam a csalitól és útjára engedtem halamat. Hozzá kell szoknom ezekhez a pecákhoz, hacsak nem akarok csukázni melynek igazából most jött el a szezonja.

Talán idén ez volt az első pecám amikor nem derített jobb kedvre egy három órás peca. S szerintem ez nem a fogott halak számától alakult így, inkább a víz nagysága "rémített" meg pedig ez nem is a Nagy Duna.

Sügerek .... reload

Be kell látnom, hogy már egyre jobban kifelé megyünk a domolykó szezonból. Voltam a néhány kis vizen, csatornán ebben a két hétben, de csak az apróbb domikat sikerült megcsípnem. A nagyobb domikhoz ebben az időszakban több  türelem és nagyobb tapasztalat szükséges, sajnos azonban a felsoroltakból nálam nagy hiányosság vagyon. Mindig a könnyebb ellenállás felé fordulok...

Most van itt a sügér szezon. A vizek lehűlnek, letisztulnak s a kishalak is összeállnak a mélyebb részeken. Itt tanyáznak a sügér hordák, hogy szépen megvámolják a halrajokat és degeszre tömjék a "pocakjukat".

Ha az embernek szerencséje van, akkor mozgalmas és élvezetes pecában lehet része. Ehhez megfelelő felszerelés szükséges. Én két botot szoktam ilyenkor használni ( Berkley Pulse 2-8gr és Daiwa Megaforce Jig 2-14gr ) , de az zsinór mindig a 0,06-os nanofil ( amíg nem fagy ). A módszerek közt is variálok, függően a víz hőmérsékletétől.

Ha még "meleg" a víz akkor általában gumihalakkal ( 3.5cm kopyto , 4,5cm Manns ) és gumirákokkal ( Berkley termékek és egyéb ) horgászom, mert ez a módszer kicsit gyorsabb ami hasonlít a kishalak viselkedésére. Ilyenkor nem használok előkét, de a betévedő csukák megletéseket okozhatnak. Ezeket a kis csalikat csak úgy félvállról eszik, s így szerecsés esetben csak szájszélbe akad a horog. De ha nincs szerencsénk akkor szinte azonnal szakad. A kedvenc jig horgomat Lengyelországból vásárolom ( webshop  4-es, 6-os méret 1-3gr ) , mert a vékony horog meglepően jól tartja a halat , de ha esetleg leakadok akkor nagy százalékban tudom kipengetni az akadóból még nanoval is.

Ha már fagy a vízparton és már a víz is közel van a 0C-hoz, akkor drop-shot módszerre váltok. Itthon is egyre több helyen lehet hozzá kapni megfelelő ólmot, horgot és lágy csalikat (Daiwa, Cormora, Illex, Balzer stb..), de még mindig a külföldi honlapok nyújtják a legtöbb infot és tartják a legszélesebb választékot . Én nem szoktam folyóvizen ezzel a módszerrel horgászni, így 5 és 7 grammos ólmot használok. Van speciális DS horog is a hazai kínálatban, de akár vékonyabb húsú pontyozó horog is megteszi, melyet palomarral rögzítek a flourcarbon előkémen (ált. 25-öst hazsnálok ). Nekem egy no-name 4cm-es DS csali a kedvencem amit Prágában vettem 2 éve ( www.kajman.cz ) , de ezt csak a boltban lehet kapni. Ha arra jártok ne hagyjátok ki. A hideg vízben minden és mindenki lelassul, így ezzel a módszerrel jól lehet utánozni a mélyben lebegő kishalakat, s hosszabb ideig lehet a célterületen tartani a csalinkat miközben ingerli a ragadozót.

gumihalas sügérke

 Amire a nanofil zsinórnál figyelni kell, hogy a sok sügér is tudja a zsinórt amortizálni s egyre könnyebben szakadhat. Sokszor hajlamos az ember megfeledkezni az ellenőrzésről, mert "csak" sügereket fogott. Épp tegnap történt meg velem, hogy szinte az egész napot egy csalival horgásztam végig s rengeteg apróbb sügeret fogtam. Aztán belefutottam egy nagyobb példányba ( bőven 20 cm feletti volt ) - még mindig a szemem előtt van a széles , megvillanó oldala - mely elvitte a mézes-glitteres kopyto halacskámat :( . A nanóval való horgászat több figyelmet érdemel, mert kevesebb hibázási lehetőséget tolerál a felszerelés.

egyen méret volt a héten

duci

mélyebb színek

A végére hagytam a csattanót. Eddigi legnagyobb sügeremet fogtam tegnap, miután megszakított az a bizonyos szebb sügi. Felraktam egy flourcarbon előkét és nagyobb ( Manns) gumihalat, mert nagyra pályáztam. Ha vannak 20 cm feletti sügerek, akkor bátran növelhetjük a csali méretét. Életemben először fárasztottam sügeret, elsőre úgy megiramodot, hogy csukára gondoltam. De végül egy szép sügeret fogtam, akit még bárki megfoghat a Balatonban.


nekem az év hala, de még nincs 30cm

Mennyit kell itthon horgásznunk mire belefutunk egy-egy harmincas sügérbe, míg tőlünk északabbra akár 40cm feletti példányok is horogra kerülnek ?! Vigyázzunk már ezekre a kis ragadozókra, hogy ne 10-15 centis példányokra vadásszunk, hanem az átlag méret felkússzon 20cm fölé!

Sügér invázió

Miután klassz kis kirándulást tettem a Bakonyban, lőttem néhány jobb képet, felfedeztem tavaszra egy-két jobb helyet, ideje volt fogni halat is. Arra gondoltam megnézem a Gaját Székesfehérvár mellett, de előtte rápillantok a beteg domikra is.

Nagyon szép idő volt, a szél kicsit fújt csak s közel 20C volt a hőmérséklet ragyogó napsütésben. Nem akartam ebben az enyhe szélben dobálni, inkább a pergető botot vettem elő. Kis felszini wobblerrel kezdtem, a nanoval még szélben is szépen lehetett dobni a könnyű csalikat. Sajnos sem beesőre, sem húzottra nem volt kapásom. Tíz perc elteltével arra gondoltam, hogy kis gumihalakra váltok hátha a bogárutánzatok helyett most ízesebb falatokra vágynak a domik.

az első csíkos vitéz

A kis zöld kopytot egy 6-s 1,5 grammos jig horogra tettem fel, mert a víz mélysége az októberi esők után sem volt több 40-60cm-nél. Ezzel a kombinációval szépen magam előtt tudtam horgászni. Ha kedvem volt akkor lassan el lehetett húzni vízközt, de jobban lassítva a fenéken is lehetett vezetni az apró gumihalat.

jöttek nagyobbak és kövérebbek is

a nagyok mindig utolsónak jöttek a gödrökből

 Fél óra múlva társaságom lett. Egy úr azért jött, hogy sügereket fogjon de az alsóbb részeken alacsony volt a víz így hoppon maradt. Látva, hogy itt azért vannak halak Ő is pergetni kezdett. Hiába tett fel apró wobblert, még fél óra múlva sem volt kapása miközben és termeltem és engedtem vissza a halakat. Ekkor odamentem hozzá és megbeszéltük, hogy mit csinál szerintem rosszul. Kapott három horgot és három különböző színű gumihalat. Elmondtam, hogy ebben a melegben most elég a vízközt elhúzni a csalit, de hidegebb időben jobb lassan horgászni, sokszor pihentetni a gumihalat az ajzaton. A gumihalakkal aztán neki is beindult a bolt, sorra fogta a sügereket s még egy 40-es csukát is akasztott. Azért nem írom, hogy méretes mert itt idén 50cm alatt nem vihető el csuka.

egyen méret

ők egészségesek, jobban bírják mint a domik

a legnagyobb, otthon megmértem a botot... 24cm

jöttek, csak jöttek

az utolsó példány...

Számomra meglepetés volt, hogy nyomát sem láttam a domiknak ( míg korábban a sügereknek ). A domikkal ellentétben az összes sügér kifejezetten jó bőrben volt, s szép kerek pocakkal rendelkeztek így tél előtt. Csak remélni tudom, hogy nem a legyengült domikon híztak meg ilyen szépen.

Bő másfél óra peca után közel jártam a 40 fogott sügérhez. Annyira magával ragadott ez az élményekkel teli sügerezés, hogy 20 darab után nem is számoltam tovább. Egyre kevesebbet fényképeztem, csak a szebbekről készült néhány fotót. Ezek a meglepetés horgászatok adják a legtöbb örömöt, emléket mikor az ember olyasmit él át amire még gondolni sem mert. Kellet hozzá némi szerencse, mert nem törvényszerű hogy az ember gumihallal próbálkozzon domira ( Viktor barátom szokott így domizni sikerrel, tőle is jött az ihlet ). E hirrtelen fordulat nélkül aligha zártam volna ennyire boldogan ezt a napot.

Bakonyi kirándulás... csak képek

egy őszi reggel sétálni mentem

hogy megnézzek olyan szakaszt ahol nem jártam még

a fákat kivágták, az ajnövényzet mindent benőtt.... a vizet is

ahol a vadak isznak ott van csapás

vajon itt is élnek halak?

jól néz ki, de meghorgászhatattlan

vajon a tönkön nem akad fent az ág, gátat emelve??

tisztul a kép

ha gázolható lenne !!!

van néhány gödör, tavasszal próbát teszek

kis duzzasztás

szép

ez itthon készült

a túra vége, máskor folytatjuk

Vádirat.... Malom-csatorna

Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, megírtam máshol a véleményemet az idei Malom-csatona felújításról. Ajánlom figyelmetekbe ezt a karcolatot.

Lesz még folytatása, nem hagyom annyiban. Tudjuk, hogy a vizügytől nem várhatunk nagy kíméletet a halak védelmével kapcsolatban, mivel az Ő prioritásuk teljesen más. Ellenben egy megyei horgász szövetségtől az a minimum, hogy a kezelésükben levő vizekben élő halakról gondoskodik. Nem hiszem, hogy egy erkölcsös/etikus szervezet így hagyta volna magára a halakat.

Az őszi Sió

Idén mindenképpen el szerettem volna jutni a Sióra, mert az összes barátom ódákat zenget a vízről. Majdnem kifutottam az időből, csak Október végén jutott időm de akkor egy teljes napot töltöttem el a vízen. Meg kell említenem a Siófoki HE ügyintéző hölgyét, aki ügyfélfogadási időn kívül is hajlandó volt kiszolgálni. Az éves jegy díja 4000 forint volt , mely egy őszi pecára bizonyára soknak tűnik ( ha még egyszer elmegyek idén akkor nem is ).

Szerencsére ezen az Október végi hétköznapon igazán nem panaszkodhattam az időre, mert az enyhe északi szél mellett szép napsütés fogadott. Mivel reggel Siófokon kellett megvennem a jegyet ezért úgy döntöttem, hogy Siójutnál kezdem a horgászatot és Felsőnyéken fejezem be. Úgy gondoltam, hogy a nagy halak inkább lent lesznek, s így jobban járok ha szürkületben érek le Felsőnyékre. 

az első domi

Siójuti híd felett nagyon jót horgásztam délig, sajnos nagy domikba nem futottam bele ellenben jól szórakoztam a 20cm körüli domikkal. Szinte minden második dobásra fogtam domit, de hibába váltottam helyet a méret nem nőtt ( sőt néha kisebbek is leverték a 10-es horogra kötött legyet ). 



egyen méret, a menő domi legyemmel

Jól gázolható a víz, de vannak olyan részek ahol bokáig ér a büdös iszap. Így nem érdemes lefelé nimfázni, mert  hamar felkavarhatja az ember az amúgy tiszta vizet. Nedves legyekkel "söprögetni" is elég nagy türelmet igényel ezen a részen, mert a víz alig mozog ( így lassan , nagyon lassan  sodorja a nedvest ).


siójuti híd felett a kikötővel

Tehát felfelé gázoltam és széllel szemben kellet prezentálnom a kedvenc legyemet. Ez a légy hajaz kissé a kedvenc boromra: félszáraz.  

piros gyönggyel kötött légy

 Miután jól kiörömködtem magam, tovább álltam Szabadhígvég felé. Fejemben a térkép, próbáltam nem eltévedni. Egyszer azért a biztonság miatt megálltam egy buszmegállónál és egy babakocsit toló hölgyet megkérdeztem merre kell mennem. Sajnos nem tudta megmondani. Hihetetlen, hogy vannak emberek akik nem tudnak elmagyarázni egy utat az anyanyelvükön a 3 faluval távolabb levő uticélig ( max 20km ).

Mezőkomárom

Kora délután érkeztem meg a szabadhídvégi ( mezőkomáromi ) hídhoz, már kicsit beborult az ég és volt egy kis szemerkélő eső is ( a másnapi hidegfront előjele ). Még kicsit örültem is, mert Sándor Ferenc barátomnak az a tapasztalata, hogy borult időben bátrabban esznek a nagyok. Sajnos ez most itt a Sión ebben az időpontban nem jött be. Kitartó horgászattal csak öt mini domit (15cm alatt) csaptam be, sokkal kevesebb hal volt ezen a szakaszon mint a felső részen.

mezőkomáromi kikötő

Nem akartam időt veszteni, vártak a hatalmas felsőnyéki domik. Kicsit beleszerettem Felsőnyékbe. Nem gazdag falu, de rendet tartanak . Imádom azokat településeket, ahol a kevésből a lehető legtöbbet próbálják kihozni. Itt is ( mint Kerkaszentkirályon) találkoztam életképpel , talán egy jó kis tökfesztiválra készült a falu?



felsőnyéki tök fesztivál... imádom

Felsőnyéken nagyon vadregényes Sióval találkoztam, sajnos a halaknak csak nyomát üthettem. Semmi mozgás, mintha már mindenki a téli álmát aludná. Meglepetés volt számomra, hogy a Balatontól való távolsággal csökkent a halak aktivitása és ezzel együtt az én fogásaim száma.

vadregényes Sió

Annak ellenére, hogy itt volt a legszebb a Sió csak egy mini domit fogtam. Csakis azért készült róla fénykép, mert a mezőkomáromi pecából okulva újra fényképeztem az első halat.

az utolsó halam, az egyetlen Felsőnyékről

A túra során több mint 30 domit sikerült fognom, de a nagyja sajnos elkerült. Lehet hamar elhagytam a terepet, s meg kellett volna várnom a szürkületet. De egyszerűen ez a fordított nap elvette a kedvemet. Teljesen más úgy végezni egy pecát, hogy reggel halálra fogod magad s estére gyakorlatilag csak a szenvedés marad. Ilyenkor az én számról akkor is lefagy a mosoly, ha vannak olyan horgásztársak akik csak álmodnak ennyi domiról.

felsőnyéki pincesor

Biztos vagyok abban, hogy tavasszal és nyáron teljesen más arcát mutatja majd a csatorna. S addigra előkerülnek majd a nagy domolykók is, s a fogott halak eloszlása is egyenletesebb lesz.




Off topic --- no comment

Lex Bajnai

origo
index
hvg

Tanulj! Vers mindenkinek.

 

Az ember néha belefut akaratlanul is olyasmibe amit úgy érez, hogy meg kell osztani másokkal is. Azért tökéletes ez a norvég ősi költemény mert sokan érezhetik úgy, hogy az Ő életükről szól. Több vallási témájú oldalon is szerepel, de az én olvasatomban ez a ősi költemény arról szól, hogy hogyan élj összhangban a természettel.

Szeretném azt hinni, hogy kezdő legyes horgászként ez a vers nagyjából leírja, hogy merre vezet az utam. Nem tudom, végig lehet e járni ezt az utat a mai korban, de törekedni mindenképen érdemes.

Tanulj

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.

Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

norvég ősi költemény

Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba

célhalak a fekete sügerek voltak újfent

A hirtelen rámszakadt nagy szabadságot arra használtam ki, hogy végre hétköznap is meglátogathattam az egyik kedvenc vizemet. Októberben kétszer is erre vetett a sors, s első ránézésre a körülmények közel azonossak voltak. Mindkétszer ragyogó vénasszonyok nyara fogadott s a vízhőfok is közel azonos volt. Mindkétszer a csütörtöki napot választottam mivel a tapasztalatok szerint ekkor a legkisebb a tó terhelése. Első akalommal délután értem ki s csak egy fél napom volt, míg második alkalommal egy teljes napot szántam a horgászatra.

Elárulhatom, hogy ég és föld volt a két peca. Sokszor azzal tudjuk a legnagyobb kárt okozni magunknak, ha fokozott elvárásokkal indulunk neki a víznek. Sajnos ez első pecám annyira jól sikerült, hogy túlzott elvárásokkal futottam neki a másodiknak. Az első horgászat tapasztalataiból kiindulva még be is szereztem a csoda csaliból egy zacskónyit. Mondjuk nem volt nagy beruházás, de biztam a "tuti"-ban.

Az első alkalommal azt vettem észre, hogy a halak még mindig a nádban megbúvó kis ivadékokat vizslatják bár sikeres rablást nem figyeltem meg. De nehogy úgy gondold, hogy okos horgászként a megfigyeléssel kezdtem! Rögtön drop-shot-tal indítottam és csak csépeltem a vizet. Mikor vagy fél órája nem volt kapásom , akkor ültem le figyelni és gondolkodni. A gumis dobozomban találtam a Mann's féle 4,5cm hosszú "cola"-s gumihalából kettőt ( ha már közel vagyunk a hazai gyárhoz ). Ezek a csalik hasonlítottak a tóban bujócskázó ivadékokhoz színben és méretben is.

az első napi 3 csukából az egyik

szegénynek valaki nagyon megtépte anno a száját :(

Hogy mennyire sikeres volt a csali aznapra? Három fajta halat is sikerült egy délután alatt becsapnom, egyszerűen nem tudtak ellenállni a vízközt lassan húzott guminak.

még egy siheder süllő is elcsábult

Tényleg egy élmény volt az első októberi csütörtök, szinte minden beállásra volt akció s talán ha kettő halam maradt le a 16-os monoról. A kisebbik pulse jól passzolt a zsinórhoz, a csalihoz és a halak méretéhez is.

talán a klasszikus színvariáció a legszebb

Egyre csak jöttek a fekák, én meg egyre izzgultam a csukák miatt mivel csak két gumicsalim volt a nyerő színből. De mit lehet tenni ha az ember beletenyerel az aznapi tuti csaliba/módszerbe? Kihalsználja a végtelenségig és élvezi minden pillanatát.



eb ura fakó!



nem voltak nagyok, de nem is hiányzott



nem volt fukar a tó



a nyerő Mann's



Egyszer csak elfogytam... vége...használhatattlanná vált az utolsó gumicsalim is. Hittem, hogy a centivel kisebb hasonló kopyto is megfelel nekik. Sajnos nem jött be... Az  apróbb wobblerek sem... De nem igazán bántam, mert remek napot zártam. Hazafelé fel is hívtam néhány boltot és félre is tettem magamnak 1 csomagot a csoda csaliból ( két évvel ezelőtt ez a csali adta a legtöbb csukát és sügeret nekem ).

A második alkalommal már felkészültem értem ki a tóra. Most is azt láttam, hogy a nád szélét vizslatják a fekák. Szóval a szokásos járőrözést láttam a part szélén, amit megzavart néhány nagyobb balin olykor-olykor. Rögtön bevetettem a csoda csalimat de rá kellett jönnöm rövid idő elteltével, hogy ami egyszer működött az nem törvényszerűen működik másodjára ( talán majd harmadjára? ). A következő órák azzal teltek, hogy 4 tálcányi csalit próbáltam ki a tavon. Volt köztük néhány wobbler; különböző gumihal variált vezetéssel; szereltem fel férgeket, rákokat ( texas és carolina rigg ); "ezer" féle drop-shot csali. Teljes kudarc!

Ekkor egy hirrtelen ötlettől vezérelve a kocsiban keresgéltem, hátha van nálam valami streamer féleség amit használhatnék. Egy Crazy Charlie variánst találtam amit a nanoval is el tudtam dobni. Gyakorlatilag az már a végső elkeseredés, mikor az ember legyes csalit dob el pergetve ( a #8-as botommal még nem tudok rendesen dobni, hamar elfáradok az ötös pedig még mindig törött ). Meglepetésre (?) a második dobásra halat adott.
 

a "mutáns" feka és a légy


Ellenben maradtunk is annyiban, nem akart tovább működni a csalim. A véletlen vak szerencse vagy egy "mutáns" feka szánalma volna? Nem tudom. Egszerűen a mai nap valahogy más volt, pedig a műszerek és az érzékszerveim szerint nem volt a két nap közt számottevő különbség. De mint tudjuk a civilizált emberiség már rég elszakadt a természettől, míg a halak még mindig rá vannak szorulva a saját érzékszerveikre így Ők lehet egy másik műsort néztek már aznap.

Pontosítok: a fekák. Mert a csukák ugyan úgy az elemükben voltak mint egy héttel ezelőtt. Nekik ugyan  úgy bejött a legkisebb Mann's gumi, így kénytelen voltam a délután folyamán finom harapásálló előkét használni. Lehet , hogy az előke fosztott meg a többi feketesügértől? Nem hiszem, mert délelőtt sem volt nagy az aktivitásuk.

hármat a partra parancsoltam, kettő elment

A fekete sügerek megtanítottak, hogy nem létezik "nyerő csali" hanem csak az adott pillanatban megfelelő. Ahhoz kell a tapasztalat ( s szerencse), hogy az adott körülmények közt a tapasztalatok alapján hamarabb találd meg a számukra megfelelőt. A csukák ellenben bebizonyították, hogy rájuk mostantól már lehet számítani. Nekem még nem sikerült a tavon nagy csukát fognom, de már láttam bőven 50cm feletti példányt a nyáron így érdemes lehet már rájuk is vadászni a tél folyamán.