2012. október 30., kedd

Off topic --- no comment


Lex Bajnai

origo
index
hvg

Tanulj! Vers mindenkinek.

 

Az ember néha belefut akaratlanul is olyasmibe amit úgy érez, hogy meg kell osztani másokkal is. Azért tökéletes ez a norvég ősi költemény mert sokan érezhetik úgy, hogy az Ő életükről szól. Több vallási témájú oldalon is szerepel, de az én olvasatomban ez a ősi költemény arról szól, hogy hogyan élj összhangban a természettel.

Szeretném azt hinni, hogy kezdő legyes horgászként ez a vers nagyjából leírja, hogy merre vezet az utam. Nem tudom, végig lehet e járni ezt az utat a mai korban, de törekedni mindenképen érdemes.

Tanulj

Tanuld meg a víztől követni utadat,
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj az árnyéktól őrködni éberen,
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér,
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, milyen terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!

norvég ősi költemény

2012. október 26., péntek

Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba

célhalak a fekete sügerek voltak újfent
A hirtelen rámszakadt nagy szabadságot arra használtam ki, hogy végre hétköznap is meglátogathattam az egyik kedvenc vizemet. Októberben kétszer is erre vetett a sors, s első ránézésre a körülmények közel azonossak voltak. Mindkétszer ragyogó vénasszonyok nyara fogadott s a vízhőfok is közel azonos volt. Mindkétszer a csütörtöki napot választottam mivel a tapasztalatok szerint ekkor a legkisebb a tó terhelése. Első akalommal délután értem ki s csak egy fél napom volt, míg második alkalommal egy teljes napot szántam a horgászatra.

Elárulhatom, hogy ég és föld volt a két peca. Sokszor azzal tudjuk a legnagyobb kárt okozni magunknak, ha fokozott elvárásokkal indulunk neki a víznek. Sajnos ez első pecám annyira jól sikerült, hogy túlzott elvárásokkal futottam neki a másodiknak. Az első horgászat tapasztalataiból kiindulva még be is szereztem a csoda csaliból egy zacskónyit. Mondjuk nem volt nagy beruházás, de biztam a "tuti"-ban.
Az első alkalommal azt vettem észre, hogy a halak még mindig a nádban megbúvó kis ivadékokat vizslatják bár sikeres rablást nem figyeltem meg. De nehogy úgy gondold, hogy okos horgászként a megfigyeléssel kezdtem! Rögtön drop-shot-tal indítottam és csak csépeltem a vizet. Mikor vagy fél órája nem volt kapásom , akkor ültem le figyelni és gondolkodni. A gumis dobozomban találtam a Mann's féle 4,5cm hosszú "cola"-s gumihalából kettőt ( ha már közel vagyunk a hazai gyárhoz ). Ezek a csalik hasonlítottak a tóban bujócskázó ivadékokhoz színben és méretben is.
az első napi 3 csukából az egyik

szegénynek valaki nagyon megtépte anno a száját :(
Hogy mennyire sikeres volt a csali aznapra? Három fajta halat is sikerült egy délután alatt becsapnom, egyszerűen nem tudtak ellenállni a vízközt lassan húzott guminak.
még egy siheder süllő is elcsábult
Tényleg egy élmény volt az első októberi csütörtök, szinte minden beállásra volt akció s talán ha kettő halam maradt le a 16-os monoról. A kisebbik pulse jól passzolt a zsinórhoz, a csalihoz és a halak méretéhez is.
talán a klasszikus színvariáció a legszebb
Egyre csak jöttek a fekák, én meg egyre izzgultam a csukák miatt mivel csak két gumicsalim volt a nyerő színből. De mit lehet tenni ha az ember beletenyerel az aznapi tuti csaliba/módszerbe? Kihalsználja a végtelenségig és élvezi minden pillanatát.

eb ura fakó!

nem voltak nagyok, de nem is hiányzott

nem volt fukar a tó

a nyerő Mann's

Egyszer csak elfogytam... vége...használhatattlanná vált az utolsó gumicsalim is. Hittem, hogy a centivel kisebb hasonló kopyto is megfelel nekik. Sajnos nem jött be... Az  apróbb wobblerek sem... De nem igazán bántam, mert remek napot zártam. Hazafelé fel is hívtam néhány boltot és félre is tettem magamnak 1 csomagot a csoda csaliból ( két évvel ezelőtt ez a csali adta a legtöbb csukát és sügeret nekem ).

A második alkalommal már felkészültem értem ki a tóra. Most is azt láttam, hogy a nád szélét vizslatják a fekák. Szóval a szokásos járőrözést láttam a part szélén, amit megzavart néhány nagyobb balin olykor-olykor. Rögtön bevetettem a csoda csalimat de rá kellett jönnöm rövid idő elteltével, hogy ami egyszer működött az nem törvényszerűen működik másodjára ( talán majd harmadjára? ). A következő órák azzal teltek, hogy 4 tálcányi csalit próbáltam ki a tavon. Volt köztük néhány wobbler; különböző gumihal variált vezetéssel; szereltem fel férgeket, rákokat ( texas és carolina rigg ); "ezer" féle drop-shot csali. Teljes kudarc!

Ekkor egy hirrtelen ötlettől vezérelve a kocsiban keresgéltem, hátha van nálam valami streamer féleség amit használhatnék. Egy Crazy Charlie variánst találtam amit a nanoval is el tudtam dobni. Gyakorlatilag az már a végső elkeseredés, mikor az ember legyes csalit dob el pergetve ( a #8-as botommal még nem tudok rendesen dobni, hamar elfáradok az ötös pedig még mindig törött ). Meglepetésre (?) a második dobásra halat adott.
 
a "mutáns" feka és a légy


Ellenben maradtunk is annyiban, nem akart tovább működni a csalim. A véletlen vak szerencse vagy egy "mutáns" feka szánalma volna? Nem tudom. Egszerűen a mai nap valahogy más volt, pedig a műszerek és az érzékszerveim szerint nem volt a két nap közt számottevő különbség. De mint tudjuk a civilizált emberiség már rég elszakadt a természettől, míg a halak még mindig rá vannak szorulva a saját érzékszerveikre így Ők lehet egy másik műsort néztek már aznap.

Pontosítok: a fekák. Mert a csukák ugyan úgy az elemükben voltak mint egy héttel ezelőtt. Nekik ugyan  úgy bejött a legkisebb Mann's gumi, így kénytelen voltam a délután folyamán finom harapásálló előkét használni. Lehet , hogy az előke fosztott meg a többi feketesügértől? Nem hiszem, mert délelőtt sem volt nagy az aktivitásuk.
hármat a partra parancsoltam, kettő elment
A fekete sügerek megtanítottak, hogy nem létezik "nyerő csali" hanem csak az adott pillanatban megfelelő. Ahhoz kell a tapasztalat ( s szerencse), hogy az adott körülmények közt a tapasztalatok alapján hamarabb találd meg a számukra megfelelőt. A csukák ellenben bebizonyították, hogy rájuk mostantól már lehet számítani. Nekem még nem sikerült a tavon nagy csukát fognom, de már láttam bőven 50cm feletti példányt a nyáron így érdemes lehet már rájuk is vadászni a tél folyamán.

2012. október 17., szerda

Első betli a Dunán

Mára terveztem egy legyezést a Duna M0-ás hídja feletti sóderes szakaszra, mindig hívogatott mikor D1-ről mentem hazafelé. Kicsit megcsúszott ez a program, mert tegnap búcsúztatott a vezérigazgatónk minket néhány jófajta üveg bor mellett. Száz szónak is egy a vége, csak délutánra kerültem olyan állapotba , hogy megkockáztassam a pecát.

Badarság lett volna az első dunai pecámon máris sikert vizionálni, s ebben az állapotban módosítani kellett az elvárásokat ( nem olyan gyakori ez, messze vagyok még Matolcsy kollégától :) ). A sóderes szakasz ideális arra, hogy gyakoroljak a #8-as botommal és tettem is szorgalmasan. Nagyon jó volt az idő, sütött a nap és a szél is csak lengedezett. Hihetettlen kontraszt volt a Duna partján a csend, s a távolban az M0-ás híd  melyen zsúfolt sorban közlekedtek a kamionok. Mintha a külső sáv egy kamion-vasút lenne ( apropó, idén megszűnik kb 30,000 kamion vasúti szállítása ami tovább növeli majd ezt a hatalmas forgalmat ). Az irodában ülve soha nem gondoltam volna , hogy micsoda forgalom bonyolódik az útjainkon...

Mivel hamar elfáradtam a dobálásban - s a kedvem is elszállt mert igazán rosszul teljesítettem - átruccantam a budai oldalra. Elfelejtettem magammal hozzni az eddig mindig bizonyító Salmo thrill-t, így egy savage gear gumihal került a zsinóromra. Ez a csali is adott már sok balint, s nem hiszem, hogy ezen múlt a sikertelenségem. Itt sem láttam rablást , mert a kishalak sem voltak sehol. Egyetlen kapást tudtam kicsikarni egy balintól, de Ő is csak meghúzta a gumihalat nem akadt rendesen.

Ha az ember nem vár a nagy Dunától semmit első alkalommal, akkor nem is éri meglepetés. Sajnos ez a nagy szabadság most tört csak rám, mikor egyre nehezebb már a balinokat megcsípni. Biztosan vannak olyan részek itt a fővárosi szakaszon ahol több esélyem lenne rájuk ( én is tudok ilyet, de ott nem lehet horgászni... pedig igen szépeket látni nap, mint nap ), de még nem ismerem ezt a nagy vizet. De hát hol van olyan az életben, hogy csak berúgjuk az ajtót aztán minden az ölünkbe hullik???

Mindenkinek annyi jut amennyit beletesz, így most csak egy dolgom van, hogy egyre többet horgásszak és szedegessem a morzsákat.   

2012. október 15., hétfő

A ZAGYVA.... nagybetűkkel

Majd húsz év után a multi úgy döntött, hogy nem csinálja tovább azt amihez értek, így a várt bekövetkezett és most nem dolgozom. Vagyis igen, de nem úgy mint a többi ember. Az elmúlt 1 évben minden nap vártam, hogy ez bekövetkezzen ( nem lehetett tenni ellene semmit ) és végre többet legyek a gyerekeimmel akik hétköznap alig láttak. Hétvégére kellett összesűríteni a családi életet és a hobbyt, mely így mindig egymás rovására mentek. Hazudik akik azt mondja , hogy képes megtalálni a tökéletes egyensúlyt.

Most sokkal többet vagyunk együtt és több idő jut a horgászatra és a szörfözésre is, bár az időjárási körülmények lehetnének ideálisabbak.

A pisztráng szezonnak vége, még a domolykók aktívak így tiszta sor, hogy rájuk fogok horgászni. Így is történt, már az első szabad péntekem a Zagyva partján ért. Megfogadtam a többiek tanácsát, ki sem vettem a kocsimból a pergető botot pedig néha olyan széllökések voltak, hogy erős volt a késztetés a legyezés feladására.


az elsőnek mindig szerepelni kell

rendezett part, távolban a Mátra

egy hídlakó
 A Zagyva M3-as feletti részét szerettem volna megismerni Pásztóig, így sok helyet horgásztam meg rövid ideig. Ami meglepő volt, hogy jól gázolható a víz szinte mindenhol ( mármint ahol én jártam ) és megoldható legyezve is a víz bár sok helyen fel kellett kötni a gatyát. Rengeteg domit fogtam ami egy ilyen felmérős, ismerkedős pecán nem egy hátrány valljuk  be :). Jászoknak a nyomát sem láttam, a sügerek elkerültek és a keresett balinoknak is hűlt helye volt. Bár a képeket nézegetve nem csodálom, mivel ezen a szakaszon inkább patak jellegű még a víz. Gondolom a Tarna, Galga és más patakok hozama kell, hogy olyan komoly víz benyomását keltse mint például Zagyavarékasnál.
északabbra már a szebbik arcát mutatja a Zagyva

a halak is darabosabbak

ez a fűzfa sokat halat adott

egy pergető bot jól jött volna...
egyen méret
Szóval száz szónak is egy a vége, jó kis napot zártam a Zagyván. Csak két horgásszal találkoztam a közel 25km-es szakaszon, nem volt rengeteg kitaposott hely ( gondolom az alacsony vízállás nem csábítja a horgászokat most ).  Budapesttől 1 órányi járásra baráti áron árult éves jeggyel kellemes órákat lehet eltölteni a parton bóklászva.
októberi reggel a Mátra alján, faluszélen


ps) hazafelé megnéztem a Nagy-patakot Gyöngyös alatt, ott is sikerült fognom néhány domit még naplemente előtt. Az a víz is sokkal többet érdemelne.

2012. október 9., kedd

Azok a csodálatos sebes pisztrángok - szezon záró 2012


Véget ért az idei pisztráng szezon itthon Magyarországon. Még soha nem horgásztam külföldön ezekre a halakra, de szerencsés vagyok mert a "közelemben" több olyan víz is van ahol megtalálhatóak ezek a csodálatos halak. Többen nem szeretik az itthoni legyezést sebes pisztrángra mert e patakok kicsik, "koszosak", benőttek a szlovén, bosnyák, osztrák, szlovák vizekhez képest. A hazai vizeken ritka, hogy 5m felett kell dobni, ellenben zsebkendőnyi helyre kell a legyet varázsolni a növényzet közül és egyetlen óvatlan mozdulat a parton vagy a vízben és már felejthető is az a szakasz.

Több olyan hely is van itthon ahol egyre szebb állomány alakul ki sebes pisztrángból, mert nem ismerik s nem is horgásszák ezeket a vizeket. Sajnos a sebes pisztráng legnagyobb ellenfele maga az ember. Amint kiderül, hogy egy vízből pisztrángot fogtak , megelevenedik a part és akkor Isten kegyelmezzen minden élőlénynek. Akkor mindent visznek az emberek. Ha nem sikerül pisztrángot fogni akkor viszik a sügereket, domikat. Így "írtották" ki a Zalából a domolykót is. Évekkel ezelőtt nem volt ritka a 2kg-s példány sem, s mióta ősszel telepítenek sebest, azóta már kilométereket kell gyalogolni egy-egy domolykó megakasztásáért is.

Na de most itt az idő beszámolni az idei utolsó pisztrángos legyezésről ( remélem külföldre még eljutok ). Szombat reggel indultam nyugati irányba, célom  két patak volt. Délelőtt találkoztam Zalán barátommal s kapott tőlem egy botot, gázlót és néhány legyet. Elláttam némi jótanáccsal, megmutattam hogyan kellne dobni ( persze a magam módján, nem akarok és nem is tudnék tanítani én senkit... érdemes venni néhány leckét a profiktól ) aztán szétváltak útjaink.

Kedvenc kis vizemen nem történt igazából semmi különleges, azt kaptam amit vártam ettől a víztől. Sajnos újra a sügerek domináltak, hihetetlen mennyiségben vannak jelen. Két sebest sikerült fognom, úgy tűnik azonban nem sokat nőttek a tavaszi telepítés óta. Nem tudom hogyan fogják túlélni a telet ebben az alacsony vízben, miközben  sügér hadakkal kell megkűzdeniük minden egyes falatért.

nimfázott sügér

az első sebesem

második sebes pisztráng, Ő jobb bőrben volt
Sajnos történt velem egy kis balaset, eltörtem az #5-ös G-loomis spiccét dobás közben. Hátra lendítésnél fennakadt egy ágon ( ami már megtörtént elég sokszor ) , s előre lendítésnél már tört is a toldás felett. Majdnem itt ért véget a pecám, de közben Zalán megfogta a maga sebesét és már indult is haza, így még dobálhattam a könnyebb botommal. Most bevetettem magam az igazi dzsungelba, olyan helyekre ahol még nem is jártam. Sajnos sügereken kívűl nem találkoztam más hallal, kissé érthetettlen. De jövőre kap a patak egy kis tuningot, remélem így több kaja lesz és a pisztrángok átveszik a hatalmat.

Délutánra hivatalos voltam egy "titkos" vízre. Volt bennem némi szorongás mivel ott jócskán erősebb és nagyobb halakra kellett számítanom és a maradék #3/#4 botom nem biztos, hogy elégnek bizonyul. Útközben összeszedtem egy jobb első defektet is, szóval ekkor úgy gondoltam : ez nem az én napom.

Azért még fényes nappal megérkeztem, ahol a patak kezelője igen kedvesen fogadott. Az autóban ülve elmondta a helyi szabályokat. A szakáll nélküli horgok használata természetes, vízben állva horgászni nem szabad. A megakasztott halat meg kell szákolni, de a vízből kivenni TILOS! A szákban kell megszabadítani a horogtól, majd elengedni. Fárasztás közben lehet a vízbe menni, ha szükséges.

E szabályok alapján egyedül horgászva igazán nehéz jó képeket csinálni, ez kicsit elszomorított de abszolút érthetőek és respektálhatóak ezen szabályok. E "nehézségeket" bőven kárpótolta az a halbőség amit tapasztaltam. Mindenhol csak sebest fogtam, "sajnos" sok volt az idei és tavalyi ivadék, így sokszor tovább  álltunk, hogy ne zavarjuk Őket. A vége felé belefutottunk néhány nagyobb példányba is, de ekkor ért a sokk... ezek nem a legnagyobbak voltak, bőven vannak termetesebb darabok is. Hála a szigorú ellenőrzéseknek, szabályoknak és a ritka horgászatoknak. Mennyit tud egy hazai víz, ha nem tapossák egymás sarkát a horgászok a parton és szigorú szabályok ( és ellenőrök ) védik a halat!
sebes pisztráng

nimfa ( fehér gyöngy, kis súlyozás, fácán farok segmens, drót )

harminc körüli

Szóval itthon véget ért az életem első teljes sebes pisztráng szezonja, nem fogtam sok sebest egy-egy horgászat alatt ( kivétel ez a szezon záró mely igen huszárosra sikeredett ) ellenben soha nem volt betli. Reméljük jövőre jobban el leszünk látva vízzel , mert a nagyobb víztest nagyobb életteret is jelent a halaknak mely esélyt ad nekink nagyobra nőni és megmaradni. Nagyon féltem a hazai pisztrángos vizeket a tilalmi időszaktól. Ekkor vonulnak a halak ívó helyeket keresni, s  ilyenkor jóval védtelenebbek amit az orvhorgászok igyekeznek kihasználni. Remélem szilveszterkor újra a vízparton lehetek és találkozom majd azokkal a halakkal amiket elengedtem az idei szezonban.