2012. november 30., péntek

Lassan életre kel a csatorna


lassan vége a munkálatoknak
A héten újra sügerzés volt a cél, útközben megálltam kicsit körülnézni: engedik e már a vizet a csatonába? Két hónapja azt ígérték, hogy November végén újra engedik a vizet és lesz esélyük a halaknak a túlélésre.

Meglepetésemre a parton markolót vettem észre és egy teherautót. De rögtön észre is vettem, hogy kövezést építenek keresztben a mederbe. Beszélgetve a szakemberekkel kiderült, hogy a csatornában csak ezen a közel 2-4km szakaszon maradt meg a víz és remélhetőleg a halak is. A terv szerint itt mélyebben szedték ki az iszapot ( ezért nem száradt ki ) és közel 100 méterenként komoly kőszórást kap a meder.

Ennek célja a jövedőbeli iszap megfogása, de számunkra néhány év eltelte után ideális haltartó helyet kínál majd. Sajnos a hatalmas domi állomány nagy valószínűséggel csak lassan fog vissza épülni, s csak remélni tudjuk, hogy a bodrik is vissza térnek. Ebben az elmúlt fél évben, biztosan megcsappant a fehérhal állomány , köszönhetően a mederben maradt domiknak és sügereknek ( sőt a vizi madarak is lakmározhattak eleget).

a kőszórások jó haltartók lesznek
Már van is ötletem, hogyan lehetne felturbózni a vizet. Ha kedvező választ kapok, ígérem beszámolok a lehetőségekről.  Ekkor kellene majd némi fizikai munka és idő amiben kérni fogom a segítségeteket.

2012. november 29., csütörtök

Azok a csodálatos ÉMHE vizek !!!

Hajnali 4 és én ülök a meleg autóban és robogok Miskolc felé a sötétben. Hála Istennek nincs köd, az autóban hangosan tárgyaljuk ki hogyan kell nagy fekát fogni. Én ehhez nem nagyon tudok hozzá szólni, legnagyobb halam talán elérte a 30cm-t , de itt négyessel kezdődő hosszokról van szó. Györke Zoli hátulról osztja az észt, Aurél mindig is megfontoltan érvel. Míg tőlem szokatlan módon én hallgatok :).

Hogyan kerültem én ide csütörtök hajnalban? A múlt hétén beszélgettem Auréllal és említette, hogy mennek a miskolci barátainkhoz csapó sügereket fogni, s még a PV TV is forgat a nagy eseményről. Én nem akartam szerepelni ( s remélem még vágókép sem leszek, ígyekeztem kikerülni a kamera látószögéből ), de egy jó novemberi sügerezést nem hagyhattam ki.

A tervek szerint, reggel egy magán tavon kezdünk ahol csukákra kell a társaimnak a kamerák előtt horgászni. Én kicsit készültem csukából, vittem néhány nagyobb gumihalat ( 8cm berkley pulse shad ) , nagyobb jig horgot és harapásálló előkét is. Reméltem itt fogjuk a legkevesebb időt eltölteni, de végül kissé elhúzódott a csukázás.

A találkozó az egyik benzinkúton történt, ahol fergeteges hangulatban zrikálták egymást a srácok. Szerintem Zoli Facebook oldalán már többen látták az ott készült képeket :). Míg a társaság efelkészült az első heylszínen és sikeresen beszereztem a napijegyet. Az ÉHME is azt a megoldást követi mint a Vasi Szövetség azaz 2000 birodalmi forintért az összes vizükön lehet 24 órát horgászni. Így a vándor legyeseknek és pergetőknek csak az idő és a kocsi fogyasztása szab határt.

Én a magántó távoli sarkában próbáltam DS-el sügereket fogni ( a tógazda szerint arra lehetnek a szebbek ), de csak csuka kapásaim voltak. Sajnos kétszer is elvitték a csukák a kisebb drop-shot csalikat, így kénytelen voltam átállni csuka pergetésre. Sikerült is akasztanom egy kb 40-45cm-es komát , mely szépen lekövette a gumihalat, s a part közelében csapott le hátulról. Szépen akadt , nem volt nagy küzdelem s fényképezés sem, mivel az autómban maradt még a telefon is.

Megköszöntük a tógazda kedvességét ( eredetileg ez egy bojlis tó ), Zoli a vérét adta élete legnagyobb csukájáért ( 78cm ) , s Aurélnak is sikerült a kamerák előtt fogni egy csukát. Minden jól indult, s reménykedtünk benne, hogy a "titkos" helyeken szépen fogunk majd csapókat.

Megérkezésünkor láttuk, hogy egy legyes kolléga csukázik a kiszemelt helyen, szóval nem sikerült szűz helyre érkezni. A kolléga igazán kedves volt és levonult a forgatás kedvéért a pályáról, így megkezdődhetett a sügerek keresése. Olcsó poén... csapó indul!!!

Most aztán adhattunk a halaknak rendesen! Aurélnak sikerült az akadóból néhány igazán szép pédányt horogra csalni, míg tőle távolabb nekem a kisebbek jöttek. Én nem sokat unatkoztan, nem is fényképeztem a kisebb halakat ( barom módjára csak a telefonom volt nálam :( ). Miskolci barátaink meg csak sopánkodtak, hogy itt sokkal nagyobbak szoktak lenni!!

Míg Aurélnak sikerült megfogni élete sügerét egy másik részen addig én maradtam és fogtam néhány nagyobb példányt is. Annak ellenére , hogy volt mikor 5-6 ember is horgászott egy 50*50 méteres négyzetben, rengeteg halat sikerült fognunk.

Sajnos a bloghoz tartozó album betelt, most vehetnék még tárhelyet havi 2,5 dollárért, de még nem szántam rá magam. Smucig dolognak tűnik, ennek a többszörösét költöm el egy horgászboltban de nem vesz még rá a lélek. Ráadásul az exploreren keresztül nem is sikerült kifizetnem, szerintük ez már egy elavult verzió :).

Itt vannak a  képek néhány nagyobb csapó sügerről.

Ha valakinek van jobb ötlete, merre lenne egyszerű tovább lépnem ( elköltöztetni a blogot ) azt megköszönöm.

2012. november 23., péntek

Add tovább az üzenetet !!!

Nem volt mindig így, de egyre érzékenyebb vagyok a környezetvédelmi problémákkal szemben. Mikor látom, hogy mire költjük el a pénzt a patakok "rehabilitációja" címén, mindig elgondolkodom, hogy a nagyobb projektek ugyan mennyire lehetnek kártékonyak?

Egy igazán jó kis videót ajánlok most nektek, kérem adjátok tovább.

Petíció egy patakért

Azt hiszem bármelyikünk lakóhelye mellett készülhetett volna ez az anyag.

S itt lehet támogatni szavazattal a filmet: szavazz!

Köszönöm!!!

Hárosi öböl

Miután elvittem a srácokat a suliba, elugrottam egy munkafüzetért a könyvesboltba. Ennek Áron fiam biztosan nem fog örülni, mert mint modern kori inkvizítor ezt fogom felhasználni a napi kínzásokhoz. Mivel volt még időm a suli végéig, így arra az elhatározásra jutottam, hogy a Hárosi-öböl sügereit és kősüllőit fogom tesztelni.

A megfelelő felszerelés már az autómban pihent, mert még hétfőn összepakoltam mindent a sügerek ellen. Miért is? Aurél barátom Borsodba készült horgászni és bekértem magamat harmadiknak, így hétfőm már össze raktam a felszerelést , s bent pihent az autó titkos rekeszében.

Valahogy soha nem jön be nekem a Hárösi-öböl halőrének a stílusa, annyira lekezelő, felületes. Ha az ember   napijegyet vesz akkor joggal várja el, hogy vendégnek tekintsék. Itt a vendéglátók  - szerintem - nem eléggé udvariasak és segítőkészek. Vagy lehet én vagyok unszimpatikus?

Kedd délelőtthöz képest minden stégen többen ültek. Míg az első stégeken inkább keszegeztek a sporttársak, addig az utolsó stégen 8 horgász nyomorgott babahalakkal kősüllőre vadászva. Láttam, nem sok babér terem majd számomra ( a solunáris táblázat sem kecsegtetett semmi jóval ) a mai  napon, de ha már ott vagyunk akkor töltsük el az időt a jó levegőn.

Kezdetnek megpróbáltam a felszín alatt balint fogni, mert sok kishalat láttam s kisebbeket fogtak is a stégek közelében a keszegezők. Sajnos nem sikerült a bravúr a novemberi hűvösben.

Két stég volt üresen , itt jó sokáig próbálkoztam mindenféle színű és méretű DS csalival, de még egy árva kapásom sem volt. Egyre gépiesebben végeztem a dolgomat, ebben már semmi élvezet nem volt. Nem mondhatnám , hogy élveztem a táj szépséget ( aki járt már a hárosin az tudja miről beszélek) s az idő sem volt kellemesnek mondható. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy még mennyit kell aludni a pisztráng szezon kezdetéig, hogy újra az erdőt és a patakpartot járhassam a legyes  botommal. Megint a tavaszt várom, mikor a vízben állok és tudom, hogy a halamnak ott kell állnia a KŐ mögött.... De a nyirkos, ködös idő lassan a csontomig hatol és visszaránt a jelenbe.

Nem leszek szemérmes, felmegyek a babahalazók közé és én is lógatom a műcsalimat. Akkora a sűrűség, hogy a két csónak közt egymástól 50 centire áll a két horgász úszója. A "helyi öregek" tudják a tutit, csak Ők fognak azon a bizonyos két négyzetméteren. Nem tudom mi van lent a közel  négy méteres mélyben, de a tuti helytől 1 méterre már senki sem fog halat, pedig az Ő kis csalihaluk is ugyan abból a vödörből került ki.

Én sem fogtam semmit... pedig vadul kipróbáltam minden színt, méretet, farok kiképzést. Indulni kellett, a stég hídján még újra megpróbáltam... egy 8cm hosszú rapture villás farkú fehér DS csali volt fent amit egy 15cm-nél nem nagyobb sügér gyötört be a szájába. Klasszikus értelemben nem egy NFLS peca lett a vége, de a feeling-je alapján sajnos igen.

Még kedvem sem volt lefényképezni , megszabadítottam a csalitól és útjára engedtem halamat. Hozzá kell szoknom ezekhez a pecákhoz, hacsak nem akarok csukázni melynek igazából most jött el a szezonja.

Talán idén ez volt az első pecám amikor nem derített jobb kedvre egy három órás peca. S szerintem ez nem a fogott halak számától alakult így, inkább a víz nagysága "rémített" meg pedig ez nem is a Nagy Duna.

2012. november 15., csütörtök

Sügerek .... reload

Be kell látnom, hogy már egyre jobban kifelé megyünk a domolykó szezonból. Voltam a néhány kis vizen, csatornán ebben a két hétben, de csak az apróbb domikat sikerült megcsípnem. A nagyobb domikhoz ebben az időszakban több  türelem és nagyobb tapasztalat szükséges, sajnos azonban a felsoroltakból nálam nagy hiányosság vagyon. Mindig a könnyebb ellenállás felé fordulok...

Most van itt a sügér szezon. A vizek lehűlnek, letisztulnak s a kishalak is összeállnak a mélyebb részeken. Itt tanyáznak a sügér hordák, hogy szépen megvámolják a halrajokat és degeszre tömjék a "pocakjukat".

Ha az embernek szerencséje van, akkor mozgalmas és élvezetes pecában lehet része. Ehhez megfelelő felszerelés szükséges. Én két botot szoktam ilyenkor használni ( Berkley Pulse 2-8gr és Daiwa Megaforce Jig 2-14gr ) , de az zsinór mindig a 0,06-os nanofil ( amíg nem fagy ). A módszerek közt is variálok, függően a víz hőmérsékletétől.

Ha még "meleg" a víz akkor általában gumihalakkal ( 3.5cm kopyto , 4,5cm Manns ) és gumirákokkal ( Berkley termékek és egyéb ) horgászom, mert ez a módszer kicsit gyorsabb ami hasonlít a kishalak viselkedésére. Ilyenkor nem használok előkét, de a betévedő csukák megletéseket okozhatnak. Ezeket a kis csalikat csak úgy félvállról eszik, s így szerecsés esetben csak szájszélbe akad a horog. De ha nincs szerencsénk akkor szinte azonnal szakad. A kedvenc jig horgomat Lengyelországból vásárolom ( webshop  4-es, 6-os méret 1-3gr ) , mert a vékony horog meglepően jól tartja a halat , de ha esetleg leakadok akkor nagy százalékban tudom kipengetni az akadóból még nanoval is.

Ha már fagy a vízparton és már a víz is közel van a 0C-hoz, akkor drop-shot módszerre váltok. Itthon is egyre több helyen lehet hozzá kapni megfelelő ólmot, horgot és lágy csalikat (Daiwa, Cormora, Illex, Balzer stb..), de még mindig a külföldi honlapok nyújtják a legtöbb infot és tartják a legszélesebb választékot . Én nem szoktam folyóvizen ezzel a módszerrel horgászni, így 5 és 7 grammos ólmot használok. Van speciális DS horog is a hazai kínálatban, de akár vékonyabb húsú pontyozó horog is megteszi, melyet palomarral rögzítek a flourcarbon előkémen (ált. 25-öst hazsnálok ). Nekem egy no-name 4cm-es DS csali a kedvencem amit Prágában vettem 2 éve ( www.kajman.cz ) , de ezt csak a boltban lehet kapni. Ha arra jártok ne hagyjátok ki. A hideg vízben minden és mindenki lelassul, így ezzel a módszerrel jól lehet utánozni a mélyben lebegő kishalakat, s hosszabb ideig lehet a célterületen tartani a csalinkat miközben ingerli a ragadozót.
gumihalas sügérke
 Amire a nanofil zsinórnál figyelni kell, hogy a sok sügér is tudja a zsinórt amortizálni s egyre könnyebben szakadhat. Sokszor hajlamos az ember megfeledkezni az ellenőrzésről, mert "csak" sügereket fogott. Épp tegnap történt meg velem, hogy szinte az egész napot egy csalival horgásztam végig s rengeteg apróbb sügeret fogtam. Aztán belefutottam egy nagyobb példányba ( bőven 20 cm feletti volt ) - még mindig a szemem előtt van a széles , megvillanó oldala - mely elvitte a mézes-glitteres kopyto halacskámat :( . A nanóval való horgászat több figyelmet érdemel, mert kevesebb hibázási lehetőséget tolerál a felszerelés.
egyen méret volt a héten

duci

mélyebb színek

A végére hagytam a csattanót. Eddigi legnagyobb sügeremet fogtam tegnap, miután megszakított az a bizonyos szebb sügi. Felraktam egy flourcarbon előkét és nagyobb ( Manns) gumihalat, mert nagyra pályáztam. Ha vannak 20 cm feletti sügerek, akkor bátran növelhetjük a csali méretét. Életemben először fárasztottam sügeret, elsőre úgy megiramodot, hogy csukára gondoltam. De végül egy szép sügeret fogtam, akit még bárki megfoghat a Balatonban.

nekem az év hala, de még nincs 30cm
Mennyit kell itthon horgásznunk mire belefutunk egy-egy harmincas sügérbe, míg tőlünk északabbra akár 40cm feletti példányok is horogra kerülnek ?! Vigyázzunk már ezekre a kis ragadozókra, hogy ne 10-15 centis példányokra vadásszunk, hanem az átlag méret felkússzon 20cm fölé!

2012. november 10., szombat

Sügér invázió

Miután klassz kis kirándulást tettem a Bakonyban, lőttem néhány jobb képet, felfedeztem tavaszra egy-két jobb helyet, ideje volt fogni halat is. Arra gondoltam megnézem a Gaját Székesfehérvár mellett, de előtte rápillantok a beteg domikra is.

Nagyon szép idő volt, a szél kicsit fújt csak s közel 20C volt a hőmérséklet ragyogó napsütésben. Nem akartam ebben az enyhe szélben dobálni, inkább a pergető botot vettem elő. Kis felszini wobblerrel kezdtem, a nanoval még szélben is szépen lehetett dobni a könnyű csalikat. Sajnos sem beesőre, sem húzottra nem volt kapásom. Tíz perc elteltével arra gondoltam, hogy kis gumihalakra váltok hátha a bogárutánzatok helyett most ízesebb falatokra vágynak a domik.
az első csíkos vitéz
A kis zöld kopytot egy 6-s 1,5 grammos jig horogra tettem fel, mert a víz mélysége az októberi esők után sem volt több 40-60cm-nél. Ezzel a kombinációval szépen magam előtt tudtam horgászni. Ha kedvem volt akkor lassan el lehetett húzni vízközt, de jobban lassítva a fenéken is lehetett vezetni az apró gumihalat.

jöttek nagyobbak és kövérebbek is

a nagyok mindig utolsónak jöttek a gödrökből
 Fél óra múlva társaságom lett. Egy úr azért jött, hogy sügereket fogjon de az alsóbb részeken alacsony volt a víz így hoppon maradt. Látva, hogy itt azért vannak halak Ő is pergetni kezdett. Hiába tett fel apró wobblert, még fél óra múlva sem volt kapása miközben és termeltem és engedtem vissza a halakat. Ekkor odamentem hozzá és megbeszéltük, hogy mit csinál szerintem rosszul. Kapott három horgot és három különböző színű gumihalat. Elmondtam, hogy ebben a melegben most elég a vízközt elhúzni a csalit, de hidegebb időben jobb lassan horgászni, sokszor pihentetni a gumihalat az ajzaton. A gumihalakkal aztán neki is beindult a bolt, sorra fogta a sügereket s még egy 40-es csukát is akasztott. Azért nem írom, hogy méretes mert itt idén 50cm alatt nem vihető el csuka.
egyen méret

ők egészségesek, jobban bírják mint a domik

a legnagyobb, otthon megmértem a botot... 24cm

jöttek, csak jöttek

az utolsó példány...
Számomra meglepetés volt, hogy nyomát sem láttam a domiknak ( míg korábban a sügereknek ). A domikkal ellentétben az összes sügér kifejezetten jó bőrben volt, s szép kerek pocakkal rendelkeztek így tél előtt. Csak remélni tudom, hogy nem a legyengült domikon híztak meg ilyen szépen.

Bő másfél óra peca után közel jártam a 40 fogott sügérhez. Annyira magával ragadott ez az élményekkel teli sügerezés, hogy 20 darab után nem is számoltam tovább. Egyre kevesebbet fényképeztem, csak a szebbekről készült néhány fotót. Ezek a meglepetés horgászatok adják a legtöbb örömöt, emléket mikor az ember olyasmit él át amire még gondolni sem mert. Kellet hozzá némi szerencse, mert nem törvényszerű hogy az ember gumihallal próbálkozzon domira ( Viktor barátom szokott így domizni sikerrel, tőle is jött az ihlet ). E hirrtelen fordulat nélkül aligha zártam volna ennyire boldogan ezt a napot.

2012. november 6., kedd

Bakonyi kirándulás... csak képek

egy őszi reggel sétálni mentem

hogy megnézzek olyan szakaszt ahol nem jártam még
a fákat kivágták, az ajnövényzet mindent benőtt.... a vizet is

ahol a vadak isznak ott van csapás

vajon itt is élnek halak?

jól néz ki, de meghorgászhatattlan


vajon a tönkön nem akad fent az ág, gátat emelve??

tisztul a kép



ha gázolható lenne !!!


van néhány gödör, tavasszal próbát teszek

kis duzzasztás

szép

ez itthon készült

a túra vége, máskor folytatjuk

2012. november 5., hétfő

Vádirat.... Malom-csatorna

Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, megírtam máshol a véleményemet az idei Malom-csatona felújításról. Ajánlom figyelmetekbe ezt a karcolatot.

Lesz még folytatása, nem hagyom annyiban. Tudjuk, hogy a vizügytől nem várhatunk nagy kíméletet a halak védelmével kapcsolatban, mivel az Ő prioritásuk teljesen más. Ellenben egy megyei horgász szövetségtől az a minimum, hogy a kezelésükben levő vizekben élő halakról gondoskodik. Nem hiszem, hogy egy erkölcsös/etikus szervezet így hagyta volna magára a halakat.

Az őszi Sió

Idén mindenképpen el szerettem volna jutni a Sióra, mert az összes barátom ódákat zenget a vízről. Majdnem kifutottam az időből, csak Október végén jutott időm de akkor egy teljes napot töltöttem el a vízen. Meg kell említenem a Siófoki HE ügyintéző hölgyét, aki ügyfélfogadási időn kívül is hajlandó volt kiszolgálni. Az éves jegy díja 4000 forint volt , mely egy őszi pecára bizonyára soknak tűnik ( ha még egyszer elmegyek idén akkor nem is ).

Szerencsére ezen az Október végi hétköznapon igazán nem panaszkodhattam az időre, mert az enyhe északi szél mellett szép napsütés fogadott. Mivel reggel Siófokon kellett megvennem a jegyet ezért úgy döntöttem, hogy Siójutnál kezdem a horgászatot és Felsőnyéken fejezem be. Úgy gondoltam, hogy a nagy halak inkább lent lesznek, s így jobban járok ha szürkületben érek le Felsőnyékre. 
az első domi
Siójuti híd felett nagyon jót horgásztam délig, sajnos nagy domikba nem futottam bele ellenben jól szórakoztam a 20cm körüli domikkal. Szinte minden második dobásra fogtam domit, de hibába váltottam helyet a méret nem nőtt ( sőt néha kisebbek is leverték a 10-es horogra kötött legyet ). 

egyen méret, a menő domi legyemmel
Jól gázolható a víz, de vannak olyan részek ahol bokáig ér a büdös iszap. Így nem érdemes lefelé nimfázni, mert  hamar felkavarhatja az ember az amúgy tiszta vizet. Nedves legyekkel "söprögetni" is elég nagy türelmet igényel ezen a részen, mert a víz alig mozog ( így lassan , nagyon lassan  sodorja a nedvest ).

siójuti híd felett a kikötővel

Tehát felfelé gázoltam és széllel szemben kellet prezentálnom a kedvenc legyemet. Ez a légy hajaz kissé a kedvenc boromra: félszáraz.  

piros gyönggyel kötött légy
 Miután jól kiörömködtem magam, tovább álltam Szabadhígvég felé. Fejemben a térkép, próbáltam nem eltévedni. Egyszer azért a biztonság miatt megálltam egy buszmegállónál és egy babakocsit toló hölgyet megkérdeztem merre kell mennem. Sajnos nem tudta megmondani. Hihetetlen, hogy vannak emberek akik nem tudnak elmagyarázni egy utat az anyanyelvükön a 3 faluval távolabb levő uticélig ( max 20km ).
Mezőkomárom
Kora délután érkeztem meg a szabadhídvégi ( mezőkomáromi ) hídhoz, már kicsit beborult az ég és volt egy kis szemerkélő eső is ( a másnapi hidegfront előjele ). Még kicsit örültem is, mert Sándor Ferenc barátomnak az a tapasztalata, hogy borult időben bátrabban esznek a nagyok. Sajnos ez most itt a Sión ebben az időpontban nem jött be. Kitartó horgászattal csak öt mini domit (15cm alatt) csaptam be, sokkal kevesebb hal volt ezen a szakaszon mint a felső részen.
mezőkomáromi kikötő
Nem akartam időt veszteni, vártak a hatalmas felsőnyéki domik. Kicsit beleszerettem Felsőnyékbe. Nem gazdag falu, de rendet tartanak . Imádom azokat településeket, ahol a kevésből a lehető legtöbbet próbálják kihozni. Itt is ( mint Kerkaszentkirályon) találkoztam életképpel , talán egy jó kis tökfesztiválra készült a falu?

felsőnyéki tök fesztivál... imádom
Felsőnyéken nagyon vadregényes Sióval találkoztam, sajnos a halaknak csak nyomát üthettem. Semmi mozgás, mintha már mindenki a téli álmát aludná. Meglepetés volt számomra, hogy a Balatontól való távolsággal csökkent a halak aktivitása és ezzel együtt az én fogásaim száma.
vadregényes Sió
Annak ellenére, hogy itt volt a legszebb a Sió csak egy mini domit fogtam. Csakis azért készült róla fénykép, mert a mezőkomáromi pecából okulva újra fényképeztem az első halat.
az utolsó halam, az egyetlen Felsőnyékről
A túra során több mint 30 domit sikerült fognom, de a nagyja sajnos elkerült. Lehet hamar elhagytam a terepet, s meg kellett volna várnom a szürkületet. De egyszerűen ez a fordított nap elvette a kedvemet. Teljesen más úgy végezni egy pecát, hogy reggel halálra fogod magad s estére gyakorlatilag csak a szenvedés marad. Ilyenkor az én számról akkor is lefagy a mosoly, ha vannak olyan horgásztársak akik csak álmodnak ennyi domiról.
felsőnyéki pincesor
Biztos vagyok abban, hogy tavasszal és nyáron teljesen más arcát mutatja majd a csatorna. S addigra előkerülnek majd a nagy domolykók is, s a fogott halak eloszlása is egyenletesebb lesz.