2012. december 21., péntek

Két év

Mekkora szerencsétlenség, hogy a blogom ma 2 éves mikor jön a világvége !!! Meg sem írom a legutóbbi horgászataim történetét, majd ha túléljük a mai napot :).

2012. december 18., kedd

Kedd délelőtt

Nagyon frappáns kezdést akartam ide írni, de csak a szándék van meg... a tehetség ellenben hiányzik. Vagy csak közhelyeket tudnék elpufogtatni  mint : Ember tervez, Isten végez.

Egy kis patakra indultam horgászni, megkeresni a mélyebb gödröket melyben a nagyobb domolykókat sejtettem. Most kicsit többet kellett utaznom, de a víz annyira csodás, hogy minden egyes kilométert és forintot megér. Nem készültek fotók  vízről és a környezetéről, mert akik figyelik és óvják ezt a kis vizet azok megérdemlik, hogy ne kerüljön nyilvánosságra. Nem mintha ez a blog milliókhoz vagy akár tízezrekhez jutna el, de mint tudjuk a net emlékezete kitörölhetettlen.

Rengeteg kis domit láttam, s míg nem kezdett szemerkélni az eső addig táplálkoztak is rendesen. De én nem rájuk fentem a fogam, így a legyes motyó maradt az autómban. Magamhoz vettem az UL St.Croix botomat és egy dobozt ( kis wobblerek, mini jigek és apró gumik ) s már kaptattam is felfele a patak mentén. Én nem tudom leírni ennek a kis víznek szépségét. Minden apró gödörből megriadt apró domik rajzottak ki, a mélyebb gödrök lakóit ellenben nem tudtam lépre csalni. Rengeteg a mederben a szerves anyag, a táplálék bőség elképesztő patak lakói számára. Ami az idili állapotok eléréséhez szükséges lenne az kb +10cm víz, mert így a nagyobb gödrök aljáról is azonnal összeszedte az összes csalim az elhullott leveleket ( a 0,8 grammos jig horgok is szántották néha a medret ). Felejthetetlen látvány volt néhány jégmadár röpte a víz felett, s jó volt látni azt a néhány vadkacsát (?) akik ijedtükben a legjobb helyeket tették tönkre.

Talán ez az első olyan pecám idén mikor egy pillanatig sem bántam , hogy nem fogtam halat. Tavasszal biztosan vissza térek, addigra a nagyobb domik is jobban mutatják majd magukat.

Megebédeltem egy helyi kis kifőzdében, s nagyon meglepődtem hogy az ott töltött fél órában én voltam az egyetlen vendég. S ez nem a kaja miatt volt, ha optimista akarok lenni akkor betudom a nagy karácsonyi készülődésnek.

Délutánra is volt tervem, így nem időzhettem tovább mert hamar sötétedik még néhány hétig...

 

2012. december 17., hétfő

Az év utolsó hala?

Mikor a munka helyem bemondta az unalmast akkor azt hittem, hogy iszonyat sokat fogok horgászni. De ez a hideg amit a múlt héten tapasztaltam, bent tartott a jó meleg házban. Ha most nem lenne ennyi szabad időm, biztosan minden hétvégén valamelyik vízparton fagyoskodtam volna. Ellenben mióta akkor horgászhatok mikor tényleg jól esik, romlottak a statisztikáim :) .

Múlt héten volt egy kis szabad időm a gyerekek iskolába vitele és a boltok nyitása közt, így elkanyarodtam egy kis patak felé. Reménykedtem abban, hogy sikerülhet ebben az évszaknak megfelelő hidegben becsapnom egy-két domit ( esetleg sügeret ). A víz nem volt annyira tiszta mint amire számítottam ( fagypont alatti hőmérséklet, esőnek semmi nyoma napok óta ) , de nem volt reménytelen.

Ebben az időszakban csak a kisebb nimfák lehetnek sikeresek, s sokkal lassabban kell felkínálni a halaknak. Mivel a víz kissé zavaros volt ezért úgy döntöttem, hogy egy "pinki" szerű nimfát fogok használni. Ennek a műlégynek egy kisebb fekete tungstem feje van, így hamarabb eléri a patak medrének alját s itt szépen lehet vezetni a csalit.

Nagyon hideg volt, a WF zsinórom is "lemerevedett" és a vékonyodó előkém "memóriája" is átlagon felülivé vált ( a nagy hidegben mintha egy "rugóval" horgásztam volna ). A spiccgyűrűn is hamar megjelent a jég, többször befagyott a zsinórom. Egy híd alatti kisebb gödörben szerettem volna halat fogni, amit még a szűk hely is nehezített.


Már majdnem feladtam, mikor volt egy kapásom melynél még a hal ezüstös testét is láttam megvillanni. Ez újabb erőt adott, s még maradtam egy kicsit. Nem kellett sokat várnom ebben a hidegben, mert egy kis domi megkönyörült rajtam :). Nem horgászatra készültem, csak mobilos fotó készült.

decemberi legyes domi
Megfogadtam, hogy méreten aluli halakat nem fogok ide feltenni, de megszegtem a saját fogadalmamat. Talán ez a halacska volt az idei utolsó halam, így megérdemli hogy köz szemlére bocsájtsam a képét. Idén még megyek horgászni ( talán éppen holnap ), de egyre kisebb az esélye a halfogásnak mert már a halak is a Karácsonyra készülnek :).

2012. december 7., péntek

Azok a fránya fagyok

A  héten megérkeztek az első fagyok, de még reménykedtem egy kis tavi horgászatban. Gondoltam egy merészet és Tárnok felé vettem az irányt. Itt van egy kisebb horgász tó  ahova főleg pontyot telepítenek , de elvétve kerül bele ragadozó is ( csuka, süllő és harcsa ). Nem olcsó a napijegy ( sőt , inkább drága ) de nem volt kedvem, sem időm messzebb menni. Reménykedtem 1-2 csuka megcsípésében mielőtt végleg téli álomra hajtja fejét a természet.

Mielőtt elindultam, sikerült beszélnem a halőrrel aki szerint már hártyásodik a víz felszíne így nem biztos, hogy érdemes eljönni. Mivel csak 5 percre van tőlem a tó, gondoltam kinézek mégis a vízre.

Jó döntés volt, mert mire 10-re kiértem már alig volt jég a felszínen köszönhetően az enyhe déli szélnek. Kiváltottam a jegyet és vallatni kezdtem a vizet. Nagyon ígéretesen néz ki ez a kis tó. Közvetlenül a part mellett már 1m mély a víz, sok gyökér nyújt búvóhelyet a kishalaknak és a ragadozóknak. A tó közepén egy széles nádas húzódik keresztben, amit a partról is el lehet érni pontos és hosszú dobásokkal. Több kisebb nádsziget is található a vízben amit szinte körbe lehet dobálni ( közel két éve horgásztam itt tavasszal egy match bottal, sok keszeget fogtam ).

A tökéletes haltartó helyek ellenére sem sikerült kapást kicsikarnom, de ezt most inkább a déli szélnek és hirrtelen jött gyors lehülésnek tudom be ( s én sem tettem oda magam 100%-ban ).  Mivel a helyi sporik a pontyokra gyúrnak ( évente akár tízszer is megy bele ponty ) úgy gondolom marad benne elég csuka, süllő és harcsa a pergetőknek. Tavasszal ha jobbak lesznek a körülmények akkor újra megpróbálom.

De erre még várni kell, akár hónapokat is. Tegnap a Velencei tónál jártam, s a kikötők nagy része már vékony jég alatt van. Furcsa volt látni a vékony jég alatt kergetőző kis halakat és sügereket. Mintha az ember egy nagy akvárium mellett állna.

Addig is marad a felszerelések átvizsgálása, javítása és pótlása. Le kell ülnöm és átgondolnom, milyen legyek működtek az idén és vajon miért? Ezen információk alapján és a 2013-as terveknek ( mikor és hol fogok jövőre horgászni ) megfelelően nekiállok legyeket kötni és feltölteni a dobozaimat.

2012. december 3., hétfő

Azok az "unalmas" csapók

Lassan tényleg itt a tél, ki kellett használni minden olyan hétköznapot mikor volt esély némi napsütésre is. Miután meglestem kedvenc kis csatornámat, tovább álltam a Balatonra. Nagyot kockáztattam, mert arról szóltak a hírek, hogy a hétén meg fogják kotorni a kedvenc sügeres kikötőmet. Ha csak a bejáratot kotorják akkor van esély a belső részeken egy jót horgászni, ellenben minden más esetben csak fölöslegesen égeti az ember a benzint.

Szerencsém volt, mert a kotrást pont előző napon fejezték be a bejáratnál. Nem volt tökéletes a víz tisztasága, de még így is jobban nézett ki mint a Velencei tó bármikor.

Nem volt még hideg, így továbbra is a jig horgos horgászat mellett tettem le a voksomat ( mai napon már a DS lenne a nyerő szerintem ).  A kikötő fala mellett szépen jöttek a sügerek, ám nem voltak nagyok. Ha messzebb  horgásztam a parttól, akkor nem volt kapásom. Ilyenkor többször állítottam meg a csalit a fenéken, s csak lassan indítottam meg.  Egy ilyen alkalommal a fenéken pihenő kis gumihalat kapta el a nap legnagyobb hala. 

Azt hiszem az ilyen alkalmakra szokták mondani, hogy soha rosszabbat....

aznapi legynagyobb profilból

szokatlan módon szép zöld csíkokkal