2013. július 11., csütörtök

Mikor megpróbálja az ember visszaszerezni az önbecsülését

Vissza akartam szerezni az önbecsülésemet a kádártai "betli" után, nekem D1 lassan hazai pálya lesz. A múltkor úgy jöttem el, hogy eláztattam egy E7-es telefont s a szép halaimról csak az agyam legmélyebb bugyraiban van elmentve néhány kép. Legyezni készültem az I.-es tavon, s vittem a belly-boatomat is. 

A hídról már láttam a sügereket, de az amurok már nem álltak egy csapatban. Elsősorban most rájuk készültem, még kötöttem "zöld hínár" legyet is festett vadkacsa és marabu tollakból. De mielőtt vízre szálltam, nem tudtam kihagyni néhány dobást a pergető botommal. Néhány dobás után sikerült is egy szebb halat kiimádkozni, amit most szó szerint kell érteni. Erről a hídról ez volt az első komoly halam, s aki már fogott innen az tudja, hogy nem egyszerű feladat feszesen tartani a zsinórt, irányítani a halat miközben lekászálódunk a műtárgyról.


jól indult a napom, a csali egy Berkley worm

 A bellyben eltöltöttem több mint egy órát, veszettül dobáltam a múltkor bevált poppereimet, de előkerültek a féreg és kishal utánzatok is. Nem volt jelentkező a legyeimre, még az amurok sem szántak meg. De tudtam, hogy a halak ott vannak, bent bújtak a nád fedezékében. A II-es tavon kikászálódtam a hascsónakból és mint a csiga ki cipeli házát, visszacaplattam az autómhoz. Megint kiosontam a hídra és láttam egy szép halat a híd árnyékában vadászni. Sikeresen átvertem az előző módszerrel, s néhány fotó után útjára engedtem a halamat. Nem akartam még egy telefont tönkre vágni, ezért most csak parti képeket készítettem :).


Az amurok mellett a múltkor láttam egy vörösszárnyút is szedegetni a felszínről, hatalmas példány volt. Neki külön kötöttem egy teltebb fekete legyet, s nagyon örültem amikor újra megpillantottam. Előkaptam a legyes botomat ( csak a #8-as volt velem aznap ) és szép lassan becserkésztem a komát ( megint csak a hídról) majd elé dobtam a legyem.  Rástartolt a beeső csalimra s én meg szépen megakasztottam. Újra ugyan az a móka, tartsd feszesen a legyes zsinórt miközben le kell kászálódni a hídról.

vörös?

a vörösből estére jászkeszeg lett

Nem vagyok egy halbiológus, közöm sincs a különböző keszegfélékhez, de erre nincs is igazából szükségem mivel egyetlen halat sem viszek el soha.  Estére a nagy vörösszárnyúm egy termetesebb jászkeszeggé változott, pedig nem volt a közelben egy hercegkisasszony sem aki megcsókolta volna :). 

Még meglátogattam a kis II-est és a III-as néhány stégjét, ahol fogtam egy kisebb példányt a lassan "védjegyemmé" váló kis Manns gumihallal, s két nagyobb példányt a már bevált féreggel is.


egy csónak alól féreggel fogott utolsó halam 
Jó kis napot zártam: fogtam pergetve 5 fekete sügeret, melyből kettő igazán kiváló egyede volt fajának, s legyezve egy darabosabb jászkeszeget. Mivel időben odaértem a fiamért ezért sem Ő, sem Adrienn nem orrolt meg rám, mindenki boldogan futott neki a nap utolsó szakaszának :).

UI: elnézést azoktól akik asztali monitoron nézik a képeket, már nincs kedvem átszerkeszteni a fotókat

felszerelések:
Daiwa Megaforce Jig  2-14gr 240cm, Zauber 2000, nanofil 0,08, Berkley worm, Manns 4,5cm

G-loomis Native Run GLX #8 9f, #8WF, fekete nedves légy

2013. július 10., szerda

Kádárta 1.0

Már évek óta el akartam menni Kádártára, sok nagy halnak a fényképe a különböző oldalakon csábítóan hívogatott. A szakadt vitorlámat levittem Kenesére, majd irány Kádárta. Arra fel voltam készülve, hogy itt kevesebb feketesügér van, de az átlagos méret sokkal nagyobb.

Beszélgettem a halőrrel aki szerint amióta el lehet vinni a halat, sokan direkt azért járnak ide, hogy a megfogott halakat a saját tavaikba telepítsék. Az infója szerint volt mikor egy tucatnál több horgász jelent meg halszállító furgonnal, mert így gyakorlatilag fillérekért lehet anyahalakhoz jutni. Persze itt is élnek nagy amurok, így alig van utánpótlása, szaporulata a sügereknek.

Ezért volt meglepő, hogy második dobásomra egy helyi szaporulatból származó kisebb példányt sikerült megcsípnem ( mondanom sem kell...Manns kis gumihal :) ). Sajnos a kép pocsék, de mivel ez az első kádártai halam, ezért ennek itt a helye.
első kádártai halam ( bocs a képért )
Több nagy példányt is láttam, de a D1-es szabály itt is érvényben van: ha te látod akkor már Ő is lát téged...s ekkor már b...od. Két kolléga is csapta rendesen a vizet, ez sem javította az esélyeimet.


Ellenben két hatalmas halat sikerült elcsesznem... Két kisebb példányt próbáltam egy worm gumicsalival becsapni, melyet egy szikla takarásából pöcköltem közéjük, de érdeklődésen kívül mást nem értem el. A harmadik dobásra kivágódott egy hatalmas test és elragadta a férgemet. Biztosan túl hamar vágtam be, mert csak 2 mp-ig volt meg a kapcsolat :(.

Ezek után már olyan helyekre is dobtam, ahol csak sejtettem a halakat. A szikla másik oldalán, ahol volt egy kis szabad hely, leejtettem a kis férget. Akkora fekete hát vágódott ki a semmiből, hogy azonnal tele lett a gatyám :). Azt hiszem átvillant az agyamon, hogy így 4m magasan, két oldalt fákkal semmi esélyem a hal kivételére ( én még mindig nanofil-t használok, nyárra azonban nyolcasra erősítettem ). Bár az is lehet, hogy mindez nem futott át az agyamon, csak egyszerűen annyira hatalmasnak és fenségesnek láttam ezt a koromfekete halat, hogy kikaptam előle a csalimat.

Volt még dolgom Veszprémben, így csak ez a rövid ismerkedős pecára volt lehetőségem. Igyekeztem megfigyelni a halak territóriumát, viselkedését s majd a második alkalommal többet szeretnék ebből a szép vízből kihozni.

Budapesti nyár

Kíváncsi voltam benépesült e már a kis "patakom", ezért mielőtt felvettem volna a fiamat elugrottam meglesni a domikat. A kedvenc legyemet megkötöttem 14-es horogra is ( a húgom elszakadt nyakláncából maradt apróbb átlátszó kisebb gyöngyöm ), ne legyen túl nagy a falat a kisebb példányoknak.

 
Jó volt látni, hogy szinte minden "talpalatnyi" alkalmas helyen domik százai úszkálnak. A felső szakaszon minden ismert mélyebb "gödröt" átnéztem s csak ilyen kisebb halak jöttek. Ellenben a víz most nem volt annyira büdös, s igazán szépen mutatott a tiszta vízben a sok zöldség...




2013. július 8., hétfő

Az osztrák zöld pokol...

Találtunk egy közeli vizet ( 2,5 óra alatt a vízparton vagy ) ahol gyönyörű környezetben ( vannak akik szerint sok az urbánus rész ) sok halat lehet fogni. Ahhoz képest, hogy ez volt az első utunk s nem volt vezetőnk, sok halat fogtunk és sikerült az I-es és II-es szakaszt nagyjából felderíteni. Bennem maradt egy kis hiányérzet, mert az #5-ös botom orsója megsérült így az I-es szakaszon egy #3-as CTS-sel kellett nyomnom. Akasztottam néhány nagyobb sebest ( 40+ ), de közöm sem volt hozzájuk, mind bevitt a susnyásba és leverte magát a horogról.

A horgászat végén derült ki, hogy lehet gázolni ( a napijegy eladó szerint nem ) mely nagyban megkönnyítette volna a pecánkat. Úgy érzem van miért visszatérnem... :).

Közel a Fischa eredetéhez

az alsó részen egy malom ág

Fischa-Dagnitz II

az első halam egy sebes

első szivárványos

a legnagyobb halam kb 42-es
II.-es "urbanista" revír

a zöld pokol Pottendorf-nál

Villám D1

(Nagyon döcög a Windows 7 alatt a Google Blogger szolgáltatása... lassan át kell állnom a Chrome-ra s össze kell fésülni a két gmail címemet :( amit nem igazán akarok )....

Szóval ez lesz az utolsó bejegyzés képek nélkül, s inkább szorítkozik a száraz tényekre... A múlt hétfőn délelőtt szinte mindennel végeztem: megvolt a reggeli 1 órás futás, lenyírtam a füvet és a medencét is rendbe raktam... Még nem volt 11 s a fiamért is csak négyre kell menni az általa választott táborba. Gondoltam leugrom D1-re, s ha nem fúj a szél akkor belly-ből legyezek egyet.

Sajnos fújt, így maradt a parti peca. A víz nem volt annyira tiszta, mint a megszokott így kicsit "vaktában" kellett keresni a halakat. A kis Manns-el kezdtem és 1 óra alatt fogtam is 3 átlagos fekuszt, s sikerült a telefonomat eláztatni ( Ennek később még lesz jelentősége... ). A kis hármason észrevettem , hogy az amurok megint a felszínről zabálnak valamit, így jó eséllyel lehet megcsípni belőlük talán egy szebb példányt.

Mivel a víz még mindig nem volt hideg ( dacára az előző heti lehűlésnek ) ezért simán begázoltam a derékig érő vízbe és megpróbáltam legyezni rájuk. Az első 10 perc után sikerült magamhoz édesgetni egy kb 35-ös példányt kis fekete nedves legyemmel, majd őt követte egy majd harmincas gyönyörű vöröst ( talán a róla készült képet sajnálom a legjobban ). Az amurok sem buta halak, egyre jobban elkerültek, s már nem tudtam a közelükbe férkőzni. Ekkor még volt egy kis időm, s átruccantam az I-re is ahol már 3 hónapja nem jártam.

Egy gyönyörű naphalat fedeztem fel aki óvatosan manőverezett az amurok és a vörösök közt ( fekákat itt sem láttam ). Elsőre nem is naphalnak néztem felülről, mivel annyira valószítlenül széles volt a háta, de később megpillantottam az oldalán a " második szemét" mely kb egy 20 forintos érme nagyságú volt. Második dobásra le is szedte a koma a fekete nedvesemet és egy kis fárasztás után már kezembe is volt a bőven 20cm feletti naphalam. Na ekkor már igazán bántam, hogy a mobilom elázott és nincs a közelben egy pecás sem aki megörökítené a halamat :(

Sebaj, majd a jövő héten újra megpróbálom!

Az első legyes törpém... aztán a második :(

Az agárdi 2 hét alatt egy szombat hajnalban kiugrottam a (volt?) kedvenc patakomra, hátha a közelgő lehűlés és hajnali "hűvös" segít horogra akasztani néhány sebest. Ha sebes nem jön akkor jó lesz néhány szebb domi is...

Korán kelni ebben a nagy melegben nem volt gond, ilyenkor az ember nem is tud jól aludni szerintem.

Már hajnali ötkor az egyik legígéretesebb pontján voltam a pataknak, itt a híd alatt van a legmélyebb és legnagyobb gödör. Ha a melegben alig táplálkoznak a sebesek, akkor azért itt súlyozott nimfával csak lehet fogni egy-egy halat alkalmanként. Az első úsztatások alkalmával meg is érkezett az első kapás, amit jól is reagáltam le. Megfogtam az első halam!

Mikor megláttam a felvillanó sárga hasát a kb 10-15cm-es halamnak, majd kiugrottam a bőrömből! Lehet ez az első olyan sebesem mely itt született??!!! Azonban hamar kiderült, hogy a sebesemnek bajsza nőtt :(. Egy kövér, jóllakott 15cm-es törpeharcsa nézett velem farkas szemet... Iktattam a komát, s tovább álltam. Az összes ismert gödröt átvizslattam, majd egy húzós zúgó mélyéről fogtam egy 10cm törpét megint. Nanemáááá!!!&@##&@°˛˘^grgggrrrrrr#&@Đ !!!

Tavaly a sügerektől hemzsegett a víz, idén meg a törpéktől?? Hol vannak a pisztrángok? Volt egy gödör ahol már tavaly is fogtam a nyári napokon sebest, itt eltöltöttem vagy egy órát egy ismeretlen hallal. Több nimfámat és nedvesemet is meg-meg csípte, de nem voltam elég ügyes a megakasztásához. Talán egy túlélő kacérkodott velem?

Még "sikerült" egy kis 10cm-es domit akasztanom az egyre melegedő délelőtt folyamán, sajnos a társai szintén nem mutattak aktivitást. A múlt évben a sügerek mellett a 15-20cm-es domikra is lehetett számítani, most azok is sztrájkolnak.

A víz tisztaságával most sem lehet gond: a gammaruszok köszönik jól vannak, s a folyami rákok is rá-rá mozdulnak a nimfákra. Valami más lehet a gond ami miatt nincsenek bent azok a halak amiket idén májusban beletettek...

A nyomravezetőnek magas jutalom!!!!

UI.: lesz még egy bejegyzés képek nélkül...ezek az örök enyészeté váltak a mobilommal együtt :(

2013. július 2., kedd

Agárdi nyaralás

Két hétig voltunk a srácokkal Agárdon, a nagyszülők csavarogtak mi meg etettük a macskát :). Igazán furcsa 2 hetünk volt: az első héten 36 fok árnyékban, esténként is csak 24 fokig esett a hőmérséklet, majd a második héten nappal 15 fokra esett a hőmérséklet egy hidegfront miatt.

Minden reggel a macska hajnali 4kor ébresztett a kaja miatt, így hajnalban mindig kimentem futni a tópartra s lestem közben a balinokat. A sporik szerint nincs semmi mozgás, s az első két napon el is hittem :(. A harmadik napon már leálltam figyelni a vizet. Fröccsenő rablások nem is voltak, de azért a felszínen menekülő sneciket látni lehetett (ha valaki jobban figyelt s tudta mit keressen ).

Reggeli után összekaptam a srácokat, lementünk egy zárt strandra és még pont elkaptam a balinreggeli végét. Nem is volt nehéz dolgom, egy zöldes hátú thrill hamar megfogta a már méretes balinomat. Este újra kimerészkedtem a spiccre, de a messze rabló példányokból egyet sem tudtam megcsípni. Kis gumihalra váltottam és a közelebbi, kisebb halakból lakmározó balinokat cserkésztem be. Második dobásra meg is akasztottam egy 35-ös példányt, s hagytam a vízben hancúrozni míg a srácaimnak meg tudom mutatni. Ez nagy hiba volt :(  Mikor kiemeltem a srácoknak már láttam, hogy nagy a baj: nagyon vérzett szegény pára... Hiába élesztgettük, nem úszott el soha többé :( Magára hagytuk szegényt, majd a természet megoldja...

Esténként, mikor lehűlt a levegő inkább kiültünk spiccbottal küszökre vadászni a srácokkal, amit nagyon élveztek.

A második hét szinte csak a szörfözésről szólt, míg el nem szakadt a legnagyobb vitorlám :( Szóval volt minden, mint a bucsuban :).