2014. szeptember 4., csütörtök

Mikor egy tárgy mennybe megy


Ha május elseje, akkor véget ér a süllő és balin tilalom s kihajóznak a süllővadászok a Balaton türkizkék. Szinte már hagyomány, hogy az első napon két horgásztársammal hajóba vágjuk magunkat és irány a nagy víz. Mint mindig, most sem a mi hajónk volt az első , sőt mikor még mertük a vizet a hajóból  vizére többen már a kikötő felé tartottak.

( Én már hatkor az aligai kikötőben voltam, gondoltam néhány balint és sügeret elcsípek míg a többieket előcsalogatja a reggeli napfény sokadik sugara. A spiccen azonban már ültek horgászok, mindenkinek volt 1-1 süllője, melyet kishallal fogtak. Mivel a spicc úgy nézett ki mint egy sündisznó a felállított botoktól, balinokról szó sem lehetett. Kis gumival kiimádkoztam egy sügeret és két kövest, majd meglepetésemre hívtak a társak, hogy menjek segíteni pakolni . )


az első halam
Talán már közelebb voltunk 9-hez, mint reggel 8-hoz mire beröffentettük az elektromos csónakmotorunkat, s én meg bekapcsoltam az új radart melyet hosszas keresgélés/utánjárás után vásároltam. Ez egy Humminbird 899 SI combo készülék, ami majd az útitársam lesz az ismeretlen nagy vizeken ( Balaton, Velencei tó, Tisza tó, Duna, Tisza stb...).  Még meg sem érkeztünk az első kövezéshez, mikor halat jelzett a radar... itt megálltunk s nekem első dobásra halam is akadt, de leverekedte magát a horgomról.  Több akció itt nem akadt, így lassan tovább álltunk, hogy felkeressük az összes általunk már ismert kövezést nyugati irányba.

Mivel ez volt a radar első éles bevetése, nem bíztam semmit a véletlenre is beállítottam a halriasztási funkciót is. Többször jelzett halat a vízoszlop középső rétegében, nagy valószínűséggel balinok voltak.  Miközben kerülgettük a többi csónakot, a kapott infók nem voltak nagyon biztatóak. Csak elvétve akadt 1-1 süllő a csónakokhoz kikötve, pedig a ladikok többségében többen is horgásztak éjfél óta.

A barangolásunk közben egyszer csak riasztott a radarom és három fenéklakó halat is jelzett  a szonár. Szépen ráálltunk a kőre és én azonnal dobtam is az elsőt ( a többiek még szerencsétlenkedtek a csalihalaikkal) s néhány emelés után megkaptam az első ütést is. Rövid fárasztás után már szákoltuk is az új szezon első süllőjét, mely közelített a kilóhoz ( soha nem mérem, kérem nem kötözködni... köszönöm ). Mázlim volt, de én akkor a radarommal együtt a mennybe mentem!!! A harmadik dobás és vezetés után már a második halamat fárasztottam, na ekkor már olyan tisztelet övezte a radart, mint egyszerűbb népeknél a fehér embert mikor megismerték a durrogó botját :).   Majd Petinek is akadt egy hala, de sajnos még szákolás előtt meglógott. A nap harmadik hala nem tudott ellenállni a csapat egyik horgon vergődő küszének, így már hárman lógtak a bilincsen. Ekkor kaptunk egy ilyenkor szokásos rendőri ellenőrzést, ahol mindent rendben találtak.

a szezon első hala
Tovább álltunk -biztos bennünk volt az is, hogy csak 3 halat jelzett a radar - a következő kőre, melyen elesett a túra negyedik süllője is. Ez volt a 3. közös horgászatunk közvetlenül a balatoni süllő tilalom végén, de még soha nem volt ennyire eredményes. A többiek ezt radarnak tudják be ( azóta is minden hétvégén hívnak :) ), de szerintem csak mázlink volt.

Hazafelé kellett indulnunk, a viharjelzés kizavart minket. Míg cammogtunk a kikötő felé és szűrtem a vizet, hátha horogra akad egy balin. Mivel a halőr vágtatott utánunk az ismert zöld motorcsónakjával, megálltunk bevárni. Ekkor akasztottam egy szebb balint, de elég ramaty bőrben volt szegényem mert valami sokkal nagyobb már régebben megkóstolta. A balin ment vissza, a halőr meg ellenőrzött. Mindent rendben talált ( a naptár beikszelve, a halak beírva stb... ) s elmondta, hogy eddig mi voltunk ezen a részen a legeredményesebbek.

A kikötőben gyorsan összepakoltam, búcsút intettem a srácoknak s még a lecsapó vihar előtt visszamentem a vitorláskikötőbe horogra csalni néhány sügeret csak az íze kedvéért. Klassz kis napom volt, az első alkalommal szuper társnak bizonyult a radar. 

2014. május 6., kedd

Egy léggyel fogott ponty margójára...



Ha nem jelentkezem a legyes OB-re akkor soha nem küzdök meg életem legnagyobb legyes halával. Ha nem esik a verseny előtt 1 nappal egy rakás eső a nyugati határszélen, akkor nem élem át életem egyik legizgalmasabb fárasztását.

Persze biztosan lesznek akik majd jót derülnek magán a versenyen, az "eredményeken" , stb... De én hiányoltam sok embert akik már voltak ezen a versenyen régen, akik el tudnak menni az ország másik végébe egy domolykós versenyre, de ide már nem jut el a legyesek többsége. Persze ez a nagy és gonosz MOHOSZ testvér versenye, ide csak az árulók járnak. Azt senki sem veszi észre, hogy van 2-3 ember aki mindent megtesz, hogy a verseny előtt legyen sebes telepítés, legyenek bírók s rendbe legyen a versenypálya. Sajnos az időjárást még a gonosz MOHOSZ sem tudja befolyásolni. Lassan ide is a családias légkörért jár az ember, s ha az időjárás a kegyeibe fogad akkor még halakat is foghat az ember.
(Megint a "borzalmas tagság" járt jól, a verseny vége után lehetett gilisztával szépen fogni a sebeseket, másnapra már a víz is tisztult némileg....)

Szóval 3 óra szenvedés a Gyöngyös patakon nem volt egyszerű, de ígéretet kaptunk a szervezőktől, hogy az Abért II.-es tavon horgászhatunk egy kicsit. Ez egy C&R tó, melyen a békéshalas módszerek mellett CSAK LEGYEZVE lehet még horgászni, pergetni TILOS!

Második dobásra fogtam is egy tenyeres sügért, mely szép számban él a tóban a domolykók, pontyok, kárászok és süllők mellett. Egy iciri-piciri öbölben akasztottam egy hatalmas halat,  amit csak megtartani akartam, de megtépett. Egyet fordult, én egy tükrös pontynak véltem. Több halam nem akadt ebben a rövid időszakban, s már menni kellett ebédelni  majd utána következett a második forduló a Pinkán.

A második fordulóra még egy mondatot sem érdemes vesztegetni, 1 óra után le lett fújva a verseny. Minden jóban van valami rossz, előbb visszamehettem az Abért II-esre a pontyomért.

Volt nálam egy süllyedő végű #5-ös zsinór is, így ezzel mentem pontyvadászatra. A zsinór végére ( 18-asra vékonyodó ) egy barna WB került. Visszamentem arra a helyre ahol az első vélt pontyom elment, s tudatosan horgászni kezdtem a PONTYra. Második dobásomra már meg is volt a nagy halam, igyekeztem teret engedni a halamnak mely ment mindenfelé. Közel 10-15 perces fárasztás alatt sok minden átfut az ember agyán... Vajon a Húsvétkor kificamodott bokámmal és a rövid legyes merítőmmel vajon hogyan szákolom meg a halat? Igazából nem bíztam abban, hogy az #5-ös botommal a parthoz tudom irányítani a halat.
csodálatos  élmény léggyel pontyot fogni

Miután visszaengedtem a halamat, láttam még fent cirkáló potyeszt... lecseréltem a süllyedő végű zsinóromat és felkínáltam neki a WB-t. Meg is akasztottam a halat, de egy napra két sikeres ponty fárasztás már túlzás, a halam egy perc múlva lelépett. Vigasztalódtam a part közelében járőröző sügerekkel, melyek veszettül támadták a legyet.


ekkora sügérből van bőven
A mázli faktor nem ért véget a második akasztott ( s lemaradt ) pontynál, mert a sügerezés közben akasztottam egy szép méretes süllőt is. Sajnos továbbra is bénáztam a merítésnél, így a halam meglépett még a kiemelés előtt. Mivel még aznap haza akartam érni,  indulnom kellett még naplemente előtt pedig jó lett volna még egy süllőt lencsevégre kapni.

Végre van egy olyan tó, melyet a pergetők nem tudnak szétdobálni. Aki elvetődik ide Lukácsházára az egy napijeggyel tud egy kicsit pisztrángozni a Gyöngyösön ( ha maradnak még benne) vagy ha a víz zavaros akkor az Abért II-es tavon sügérre, süllőre, domira, pontyra és amurra lehet horgászni.

2014. április 21., hétfő

Ügyeskedtem...

Sokat tanultam a múltkori horgászatból, vittem magammal sok apró nimfát és a másik partról közelítettem meg a halakat. A módszeren is változtattam, mert eddig a nimfákat leengedtem a halak feltételezett helyére s megtartottam a csalit. Ekkor a nimfák a fenék közeléből a felszín felé törnek és csábítóan hatnak a halak számára. Eddig ez a fajta peca működött is sok vízen, de a sok szedés és megvillanó test mutatta, hogy több hal van ebben a patakban mint amit én horogra tudok csalni.

Nem ideális a 7 lábas botom a cseh/francia nimfázáshoz de most ez volt a kocsimban. Előző nap esett az eső a patak is emelkedett 5-6 cm-t de mire leértem már kezdett apadni. Szerintem az előző napi esőnek is volt köszönhető, hogy nem voltak pergetők, csak turisták ( de Ők százszámra ). Szinte senki sem tudott elmenni szó nélkül mellettem, de többnyire nagyon kedvesek voltak és gyermeki figyelemmel hallgatták a "kiselőadást".

az első halam

Volt időm, ezért mindkét módszerrel meghorgásztam azokat a gödröket ahol halakat sejtettem. A leengedett nimfákra alig volt kapásom, de mikor a gödör mellé álltam és sodortattam az apró nimfákat azonnal felszedték az ottani lakók. Azokat a halakat is sikerült megfognom , melyek néhány nappal előbb csak próbáltam kapásra ingerelni.

megfáradt kicsit, lassan úszott el
Én nem akarok és nem szeretnék a módszerek közt győztest hirdetni, de ezen a vízen most sokkal jobban működött a sodortatott nimfa, mint a megtartott. A nemzetközi élmezőny már régen ezt a módszert favorizálja, mely egyre távolodik a klasszikus legyezéstől, de kétségkívül eredményes.

az utolsó sebes, szintén apró nimfára
Nagyon eredményes napon vagyok túl, azt hiszem tanultam az előző napok hibáiból s kissé előrébb léptem...

2014. április 20., vasárnap

Ügyetlen voltam...

A pénteki horgászat kimaradt, a tökéletes idő ellenére a kertben dolgoztunk mert már a körmünkre égett a meló. Az Időkép azt mutatta, hogy a szombat délelőtt még hasonlóan alkalmas lesz a horgászatra. Hajnalban erős fejfájásra ébredtem, de nem akartam kihagyni az utolsó lehetőséget az esős, viharos hétvége/hét előtt így egy fejfájás csillapító bevétele után már úton is voltam.

Az északi bejárattól kezdtem a pecát és egy WB kötöttem fel, ez tökéletes csali feltérképezni a gödröket és megismerni a halak tartózkodási helyeit általában. Mint később kiderült, ez a terv nem vált be a mostani alkalommal. Azért indultam az északi oldalról, mert ez kevésbé terhelt a pergetők által. Most tavaszi szünet van, így várható volt a pergető horgászok özöne.

az első
Az első halam egy WB-re jött, ez sikeresen elaltatott. Minden kerek, minden szép... Volt több csípésem , de egy halam sem akadt meg. Ellenben lassan összeértem az első pergető kollégával, de nem volt több halam. A fejem nemcsak a migréntől kezdett fájni, olyan szakaszra értem ahol a pergetők már szétdobálták a vizet. Nem voltam képes normálisan gondolkodni: nem volt több kapásom, de én tovább erőltettem azt a csalit ami nem  hozott eredményt.

Gyakorlatilag lesétáltam 2-3km-t eredmény nélkül, valamit tennem kellett. Átszereltem vékonyabb előkére és kisebb nimfákat (12-14-es) kötöttem fel , elkezdtem cseh nimfázást imitálni a 7 lábas rövid botommal. Második görgetésre máris halam volt ott, ahol előtte sem nekem sem a pergetőknek semmi !
apró nimfákat ették

beteg, sérült
Néhány kép után elengedtem a halamat, majd újra leúsztattam a nimfát a gödörben. Ekkor ért a második meglepetés egy kis sebes képében. Ez a hal is szép ezüst színben tündökölt.

második a gödörből

Ahol eddig a mai napon senki sem fogott halat, ott ezek a kis nimfák szépen fogták a sebeseket, bizonyítva a finomítás szükségességét egy olyan vizen ahol nagy a terhelés.

jöttek a halak a nimfára

az lassabb részeken lakók már sárgulnak

Ami meglepő egy kicsit, hogy az 5km-en mennyire másként fejlődnek a halak. Vannak akik még indig az eredeti színükben pompáznak, míg mások már kezdenek besárgulni. 

Visszafelé a lassabb részeken elkezdtek szedegetni a halak, s meglepően aktívakká váltak ezek a frissen telepített sebesek. Már jó néhány éve járok erre a vízre, ekkora aktivitást a frissen telepített halaktól még nem láttam. Azt hiszem ez volt az első olyan telepítés, mikor a halak hamar alkalmazkodtak a körülményekhez. Próbáltam néhány halat szárazzal becsapni, de csak néhány kapást sikerült kicsikarnom. A fejfájásom egyre jobban hasogatott, nem tudtam a legyemre és a halakra koncentrálni. Aztán lassan  az eső is megeredt, mely véget vetett a szenvedéseimnek.

Fogtam öt vagy hat halat, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. Tapasztalatlanságom és a fejfájásom miatt nem tudtam megfelelően alkalmazkodni a vízhez és a halakhoz, így sokkal kevesebbet hoztam ki ebből a fél napból, mint amit ki lehetett volna. Azt hiszem egy jobb, tapasztaltabb legyes kétszer, háromszor több halat fogott volna...

u.i.: A pergetőknek azt tudom ajánlani, hogy ritkábban járják a vizet, mert a nagy terhelés miatt egyre kevesebb élményben lesz részük. A wobblerek helyett érdemes lenne DS  és no action gumi csalikat használni, s egy-egy gödröt csak rövid ideig zargatni. A terhelés miatt a halak kevesebbet táplálkoznak ami veszélyes lehet számukra a nagy nyári melegben.

2014. április 11., péntek

Zalai barangolás

 Április első hétvégéjén újra Zalába vezetett az utunk, így nem volt kérdéses az aktuális horgászat  helyszíne. 
Hiába voltunk benn egy hidegfront kellős közepén, lógott az eső lába és viharos széllökések döntögették a fákat, nekem a vízparton volt a helyem. Legyes cuccot nem is vittem, de a pergető felszerelésnek volt helye a csomagok közt ( apró woblerek és gumik ).

A partra kiérve nem láttam mozgást, sehol egy forduló sneci... tudtam, hogy ez a nap tuti betli...

Egy nyíltabb, jellegtelen szakaszon beleakadtam egy szegény dévérbe, mely már nászruhát öltött. Nem kerülne fel, mert kabátba akadt a szerencsétlen. Ellenben szerintem elég ritka, hogy folyó vizen már Április elején nászruhát ölt a dévér.

nászruhába akadtam
Távolabb már kis is derült, hogy nem magányos lovaggal akadtam össze, hanem a dévérek járták násztáncukat a folyó szélében a növényzet közt. Itt nem volt semmi keresnivalóm, ezért elindultam sokkal feljebb, hogy felfedezzek olyan részeket ahol még nem jártam soha.

az ártérben álló egyik matuzsálem

Itt volt már némi élet, néhány vezérküsz meg is ütötte a wobleremet, de semmi érdemlegeset nem tudtam elérni azon kívül, hogy benn maradt 2-3 csalim. Sajnos Bálint barátomtól karácsonyra kapott egyik hand made csalim is szüzen veszett oda. Az egyik mesterséges zúgó alatt aztán egy kis domi mentett meg a szigorúan vett betlitől, de tágabb értelemben nem hiszem, hogy sokan kiegyeznének ekkora zsákmánnyal fél nap horgászat során.


becsület hal
 Ahol egy domit fogunk ott kell lenni többnek is, gondoltam itt még van lehetőségem. Ekkora domi nem veri szét a pályát a "fárasztás" közben, a kis pulse-nak ennyi meg se kottyan. Harmadik dobásra kemény ütés, majd a bevágásra fékciripelés volt a válasz. A kis pulse maximálisan dolgozott, míg a hal lehúzott vagy 5-6m zsinórt pillanatok alatt. Vége.... Ennyi volt...Leírni hosszabb. Valószínűleg a Zala egyik vénebb csukájával hozott össze a jó sors, amit már nem bírt a 6-os nano. Ami nem is csoda, nem csukázni jöttem.

az ártér most mocsaras, a vén fák mesélnek

Nekem ennyi volt ez a szombat délelőtt. Megtanultam, hogy már ilyen korán ívnak a dévérek és szép halak vannak a folyóba, s ezeken az alsó szakaszokon már jócskán van esély csukára. Mondjuk nem értem miért csodálkoztam ezen, fogtam én a múlt ősszel sokkal feljebb is csukát.

2014. április 10., csütörtök

Egy kirándulás képei....az első tavaszi napon

                               Az első igazi tavaszi napon, mikor tanítási szünet volt a suliban....
erdei kalandpark

senki nem került vízbe

korai rajzás

fürge cselék otthona

tegzesek

zajlik az élet

tökéletes kiránduló idő

a török nem vette be soha

ezért

morcosan várjuk az ebédet

mosolyogni !

valami nagyon fontos ...

csodálatos kilátás
Ha én politikus lennék, akkor minden családnak ajándékoznék egy ilyen napot ! Összekovácsol, élményt ad, megállítja az időt, felmelegíti a szíveket. Aki teheti, fogja a családját és irány Magyarország!

2014. április 1., kedd

Az első lépések..

Az ember mindig büszkén szemléli, mikor valamelyik gyermeke elkezd abba az irányba tapogatózni amerre Ő maga is halad. Ilyen volt a tavalyi nyárutó, mikor Kolos fiam először szörfdeszkára állt, s már az első óra után önállóan szelte a habokat a Velencei tavon. 

Vagy mikor a télen többször elővette a légykötő satut, s az angliai legyes magazinokból másolt elsőnek egyszerű pheasant tail legyeket, majd saját kreálmányokat kezdett kötni. Nagyon figyeltem, hogy ne engedjek az első fellángolásoknak, csak akkor léptünk előre mikor már biztos volt, hogy beoltotta Önmagát. Idén télen együtt voltunk a Zalán mikor süllőkre és balinokra pergettünk, s a téli tavaszban kitartóan "szűrte" a vizet s fogdosta a süllőket.

A kitartásának és a jó bizonyítványának köszönhetően megleptem egy #4-es Snowbee legyes bottal, mellyel rendszeresen gyakorolgatunk hétvégente. Mire be lehet majd állni az Ipolyba vagy a Sióba, már annyira ügyes lesz, hogy tud majd halat fogni így is akár.

Addig is a pergetést gyakoroljuk... hogyan kell a csalikat feltenni a nanofil zsinórra, mikor mit használjunk és hogyan vezessük a csalit. Az  egyik márciusi hétvégén kiugrottunk a közeli patakra ahol újra megjelentek a domik a nagy patakrehabilitáció után. A kis patakon gyorsan meg kell tanulni a pontos dobást, mert a domikat nem a fákról és a szembe oldali aljnövényzetről fogjuk :). Kitartó gyakorlás végül is meghozta számára a sikert egy majd 20cm-es domolykó képében.

Felirat hozzáadása
A következő halfaj amit szerettünk volna fogni: a sebes pisztráng.  Szivárványos pisztrángokat már fogtunk a visegrádi "kocka" tavon, de azért ott nem igazi kihívás megfogni a halat. Kolosnak akkor sikerült merítő hálóval is halat fogni. Igaz volt a mondás melyet egy fórumtársam tollából olvastam régebben: a domik közt csikorog a víz. Itt a szivárványosok közt csikorgott...

Egy olyan vízre mentünk, ahol nemrég volt telepítés így viszonylag biztosra vehettük a szüzesség elvesztését. Mondtam is gyermekemnek, ha most nem fogunk akkor visszaadjuk az engedélyeinket ... Persze mondhatjuk, hogy ez csak egy fokkal jobb mint a visegrádi kocka tó, de aki már járt itt az zongorázni tudná a különbséget. Én nem sok halra számítottam, de azért vittem egy legyes cuccot. Míg fiam pergető bottal s néhány átalakított wobblerrel ( 1-es horgok szakáll nélkül ), gumi hallal felszerelkezve csörtette előttem. Hiába mondtam neki, hogy ezzel a "hangsebességgel" nem sok halra számíthat :), csak törte az utat.

Az első halakat ennek megfelelően én fogtam, mikor Kolos éppen szerelt vagy bogozta a felszerelését. Természetesen minden megakasztott halat neki kellett kifárasztania, s hálóba terelnie :)



az első idei közös halunk

Több kapása is volt a kisfiamnak, de sajnos többször nézte a repkedő jégmadarakat, az óriás bogarakat és fülelt a szorgosan gyógyító harkályokra. Néha akkora halak követték és támadták a wobblereit , hogy az igazat meggyónva többször is felment bennem a pumpa látván az elkalandozó tekintetét. Korholtam, de nem bántottam... Így is korholta magát minden elvesztett gumihal után ( a wobbler túl harsány volt a halaknak, a no action gumit jobban komálták ), alig tudtam vigasztalni. Igyekezett minden felmerült problémát megoldani magától, csak akkor kérte a segítségemet ha percek múlva sem boldogult. Meggyőződésem, hogy ebből tanulta eddig a legtöbbet. Az önálló ügyködésnek is hamar meglett az eredménye néhány szép sebes képében.


alfától omegáig, az első önálló sebes

Az első hal után megbeszéltük, hogy a halat szákkal vesszük ki és lehetőleg rögtön elengedjük még a vízben. Annyi türelmet kértünk sebes barátainktól, hogy Kolosnak is legyen néhány emléke erről a csodálatos tavaszi napról, s még néhány hallal fényképezkedet.


itt már szákolt is
Csodálatos napot töltöttünk egy gyönyörű kis víz partján, azt hiszem ennél jobb  helyen nem lehet egy apró emberpalántát beoltani a természet és a halak szeretetére.

2014. március 24., hétfő

Már a sügerek sem vigasztaltak...

Jó ideje terveztük az első idei legyezést a barátaimmal, de a helyszín képlékeny volt. Két malomkő közt őrlődtem: Zagyva ? Sió? Zagyva? Sió? Z..?  Aztán az élet döntött, az egyik társamat beszippantotta a munkahely még szombaton is , így a Siót gurította a sors. Gyorsan beszereztünk minden elérhető infot-t, milyen legyek lesznek a nyerők s merre vannak most a giga domik. 

Sajnos péntek estére a politikusok meghozták a hetek óta halogatott döntésüket és megnyitották a zsilipeket, keresztül húzva a számításunkat. Nem értem miért kellett heteket várni, mikor a Balaton már jócskán a felső szabályozási szint felett állt? A várható tavaszi szelek mellett a Zala vízgyűjtőjén folyamatosan esett, veszélybe sodorva a déli partot. Az álmos könyv szerint ez semmi jót sem jelent, de mi még hittünk a mesében és a hétfői munkakezdésben. De a vizügyesek is kommunista szombatot tartva megengedték a Siót. 

Szombat reggel úgy indultam neki a túrának, hogy benézek elsőre Aligára és ha a kollégák szerint érdemes vallatni a Siót a +40cm víz ellenére akkor utánuk megyek.

Kellemes időben érkeztem le a vízhez, csak a Forest Gump ringatózott a vizen s két békéshalas horgász próbált dévéreket és bodorkákat fogni a hosszú mólónál. Én a hajó mellett kezdtem a vizet vallatni kis gumihalakkal s hamar jelentkezett az első kis vitéz is.

az első csapó

Sajnos hiába mentem tovább a többi (eddig jónak vélt) helyen üres volt a víz ... vagy csak az ottani lakosoknak  nem  jött be az a csali és vezetési mód ami a hajónál igen? Ezt soha nem fogjuk megtudni...

A barátaim visszatértek a Sió partjáról - miután megáztatták a legyeiket s a gázlónadrágjukat - s kibiceltek kicsit. Nekem nagyon unalmas volt a hajó mellől szedegetni a sügereket, nem volt valami inger-gazdag sem a környezet, sem a teríték.  Én aznap nem sügereket akartam fogni, hanem legyezve partra terelgetni néhány domit... Ennyire hamar még nem fejeztem be magamtól egyetlen horgászatot sem...

az egyik legszebb példány aznap

Autóba vágtam magam és meglátogattam az egyik barátomat, jót beszélgettünk s közben leellenőriztük a kezelésében levő vizet. Hála Istennek a sétánk eseménytelenül ért véget, nem kellett senkit sem megbüntetni... Manapság ez felér egy lottó ötössel...

2014. március 13., csütörtök

Első pontyom..... gumihallal

Februárban hatalmasra duzzadt a Zala, esélytelen lett volna a horgászat a folyón, tehát Zalacsány volt a cél a hétvégén. Az Időkép talán az első tavaszi hétvégét jelezte előre ( február 16.)  , mikor a várható hőmérséklet meghaladhatta a 10C-ot is. A tógazdával előre egyeztettem, mert egy bojlis tavon készültem pergetni ( pontymatrac nem kellett, de merítőháló igen).
Kiváltottam a sportjegyemet 2000 birodalmi petákért, s közben bezsebeltem egy ígéretet a gazdától, miszerint a nyáron a rendelkezésemre bocsátja a csónakját és megengedi a legyezést pontyra és amurra. Jó süllős víznek tartják a tavat, de sajnos elég zavaros volt a víz az esőzésektől így a partról nem sok esélyt láttam a ragadozókra. Miután kiballagtam a sarokra és egyeztettem az egyetlen aznapi bojlis csapattal ( merre hordták be a horgokat, nehogy keresztbe dobja ) vissza kellett mennem a nagy merítőért amit az autómban hagytam. Ez az eszköz nem tartozik a szokásos felszereléseim közé, ezért is hagyhattam a parkolóban. Nem vagyok babonás, de ekkor eszembe jutott, hogy ezek után már tuti betlis napom lesz.

A völgyzárógát sarkán kezdtem horgászni  , s a kifolyó lábát dobálgattam süllők reményében. Már közel 30 perce dobáltam és vezettem óvatosan a gát kövezésén az 5cm-es kopytómat, mikor újra úgy éreztem, hogy elakadtam egy kőben. Óvatosan belepengettem és meghúztam a zsinórt, mire megindult a kő. A vadonat új ( Sakura Sportizm 3,5-10 gr ) botom első próbatétele következett. Nem éreztem fejrázást, sem hirtelen kitöréseket s a csukaszaltó is elmaradt. Ekkor már sejtettem, hogy valami különleges került a horgomra.
 



Végre használhattam a 3 éve vett pontyos merítőmet, s partra segítettem néhány perc alatt életem legnagyobb pontyát. Ezen a napon a legjobb a pontyos bojli egy gumihal volt :).



A következő 3 órában eseménytelenül dobáltam végig a tó két hosszabbik oldalát, a csalimon kívül csak néhány kishal fodrozta a felszínt pedig egyre több kis rovar röpködött a februári tavaszban. Volt még egy hely amit meg kellett néznem mielőtt haza indulok a szokásos rántott húsos ebédhez. Ez a tó északi csücskénél levő patak-befolyó volt, ahol a múlt nyáron több pontyot is láttam vadászni rovarokra, csigákra és kagylókra. Az első dobásom pont oda érkezett ahova szántam, s harmadik tekerés után ugyan azt a furcsa elnehezedést éreztem, mint az első halamnál. Na most azonnal beleemeltem a botba, s éreztem is a kontaktust a hallal. Ám közel fél perc múlva elment a második halam, ami valószínűleg szintén ponty lehetett.

A januári nagy balin, süllő harácsolás után két pergetett ponty már igazán ütős szezonkezdet lehetett volna...

2014. február 17., hétfő

Halálra fogtam magam.... Megírom


Sokáig nem írtam ide már, kicsit nehezen ment visszarázódni a mindennapi munka menetébe. A család mellett a munka sok energiámat elvitte, s a horgászatok után e napló vezetésére már nem maradt erőm. Steve barátom  szerint ha egyszer az ember leáll akkor már nem tér vissza. 

Lehet ebben valami... még mindig azokkal a legyekkel horgászom amiket a múlt télen kötöttem, idén kimaradt a nagy KÖTÉS. Persze több legyet pótolni kellett, de már nincs akkora rend a legyesdobozomban, s nincsenek meg a hibátlan ötös vagy tizes sorozatok. De a szükség nagy úr, így fontos lesz tavaszra a tavaly sikeres legyek sorozatait megkötnöm.

Na , de mit is akartam megírni ... ugye csak pozitívan, ha már Megírom :) ( ki emléxik még erre a Paprika Jancsira?  ennyit a politikáról ).

A 2013-as évet két feledhetetlen horgászattal zártam, s az idei évet is úgy kezdtem, hogy csak irigyelni lehet. A három nap alatt számolatlanul fogtam a kis dunántúli folyóknban a süllőket és balinokat. A három nap folyamán közel 7 km hosszú szakaszt jártam be, voltak halasabb és kevésbé halas szakaszok. A horgászat elején még "halomban" álltak a balinok egy-egy nagyobb gödörben, volt mikor 5-6 balin is horogra akadt. A hideg vízben még együtt bandáztak, azonban  a hirtelen nyakunkba szakadt decemberi nyárban a folyó hőmérséklete a 2C-ról  gyorsan emelkedett 7C-ig, mely megváltoztatta a halak viselkedését. A balinok gyorsan szétszéledtek, már hosszú kilométereket kellett megtenni hogy a nap folyamán újra 10 balin fölé jusson az ember fia.
a menő csali

egyen méret

jövőre már hazaviheti valaki ( remélem nem )

melegedő vízben már küzdelem is volt

az ellenőrzés során többen megbuktak ekkora halakkal  
Süllőt fogni ebben a három napban nem volt valami nagy tudomány, sajnos erre a helyi erők is hamar rájöttek, s vitték volna számolatlanul a 20-25cm-es sihedereket is. Ám az ellenőrzések hatására több "horgásztárs" is megbukott december , január folyamán. A múlt évben elfogtak két hálózó bandát is, így egyre több esélyt kapnak a víz süllői , balinjai.

Minden halamat kis gumihallal fogtam. A balinok már sokszor a beeső csalit is leverték, de max kettőt kellett tekerni az orsóm karján , máris behörpintette a csalim egy balin ha a közelben tartózkodott. De mi a helyzet a süllőkkel? Ha egy dobásra nem volt balin kapásom, csak hagytam a könnyű jigfejet a fenék felé sodortatni. Itt már éhes farkasként vetette magát valamelyik fenéklakó az alászálló csalira. Mivel a balinok lassan szétszéledtek, így egyre több süllőt sikerült fogni. 

több halon kormorán sérülések nyomai

"fogas" :)

még nőhet

sok vékony példány volt

már méretes

tökéletes példány
A téli szünetben három felejthetetlen délutánt töltöttem el a folyó partján, s remélem hogy a tapasztalt halbőség megmarad a melegebb nyári napokra is. Szeretném látni a balinok hajtását felkelő nap első sugarainál, s hallgatni a süllők rablásait a meleg nyári estéken.

Jókor, jó helyen.... ennyi a titok.