2014. április 21., hétfő

Ügyeskedtem...

Sokat tanultam a múltkori horgászatból, vittem magammal sok apró nimfát és a másik partról közelítettem meg a halakat. A módszeren is változtattam, mert eddig a nimfákat leengedtem a halak feltételezett helyére s megtartottam a csalit. Ekkor a nimfák a fenék közeléből a felszín felé törnek és csábítóan hatnak a halak számára. Eddig ez a fajta peca működött is sok vízen, de a sok szedés és megvillanó test mutatta, hogy több hal van ebben a patakban mint amit én horogra tudok csalni.

Nem ideális a 7 lábas botom a cseh/francia nimfázáshoz de most ez volt a kocsimban. Előző nap esett az eső a patak is emelkedett 5-6 cm-t de mire leértem már kezdett apadni. Szerintem az előző napi esőnek is volt köszönhető, hogy nem voltak pergetők, csak turisták ( de Ők százszámra ). Szinte senki sem tudott elmenni szó nélkül mellettem, de többnyire nagyon kedvesek voltak és gyermeki figyelemmel hallgatták a "kiselőadást".

az első halam

Volt időm, ezért mindkét módszerrel meghorgásztam azokat a gödröket ahol halakat sejtettem. A leengedett nimfákra alig volt kapásom, de mikor a gödör mellé álltam és sodortattam az apró nimfákat azonnal felszedték az ottani lakók. Azokat a halakat is sikerült megfognom , melyek néhány nappal előbb csak próbáltam kapásra ingerelni.

megfáradt kicsit, lassan úszott el
Én nem akarok és nem szeretnék a módszerek közt győztest hirdetni, de ezen a vízen most sokkal jobban működött a sodortatott nimfa, mint a megtartott. A nemzetközi élmezőny már régen ezt a módszert favorizálja, mely egyre távolodik a klasszikus legyezéstől, de kétségkívül eredményes.

az utolsó sebes, szintén apró nimfára
Nagyon eredményes napon vagyok túl, azt hiszem tanultam az előző napok hibáiból s kissé előrébb léptem...

2014. április 20., vasárnap

Ügyetlen voltam...

A pénteki horgászat kimaradt, a tökéletes idő ellenére a kertben dolgoztunk mert már a körmünkre égett a meló. Az Időkép azt mutatta, hogy a szombat délelőtt még hasonlóan alkalmas lesz a horgászatra. Hajnalban erős fejfájásra ébredtem, de nem akartam kihagyni az utolsó lehetőséget az esős, viharos hétvége/hét előtt így egy fejfájás csillapító bevétele után már úton is voltam.

Az északi bejárattól kezdtem a pecát és egy WB kötöttem fel, ez tökéletes csali feltérképezni a gödröket és megismerni a halak tartózkodási helyeit általában. Mint később kiderült, ez a terv nem vált be a mostani alkalommal. Azért indultam az északi oldalról, mert ez kevésbé terhelt a pergetők által. Most tavaszi szünet van, így várható volt a pergető horgászok özöne.

az első
Az első halam egy WB-re jött, ez sikeresen elaltatott. Minden kerek, minden szép... Volt több csípésem , de egy halam sem akadt meg. Ellenben lassan összeértem az első pergető kollégával, de nem volt több halam. A fejem nemcsak a migréntől kezdett fájni, olyan szakaszra értem ahol a pergetők már szétdobálták a vizet. Nem voltam képes normálisan gondolkodni: nem volt több kapásom, de én tovább erőltettem azt a csalit ami nem  hozott eredményt.

Gyakorlatilag lesétáltam 2-3km-t eredmény nélkül, valamit tennem kellett. Átszereltem vékonyabb előkére és kisebb nimfákat (12-14-es) kötöttem fel , elkezdtem cseh nimfázást imitálni a 7 lábas rövid botommal. Második görgetésre máris halam volt ott, ahol előtte sem nekem sem a pergetőknek semmi !
apró nimfákat ették

beteg, sérült
Néhány kép után elengedtem a halamat, majd újra leúsztattam a nimfát a gödörben. Ekkor ért a második meglepetés egy kis sebes képében. Ez a hal is szép ezüst színben tündökölt.

második a gödörből

Ahol eddig a mai napon senki sem fogott halat, ott ezek a kis nimfák szépen fogták a sebeseket, bizonyítva a finomítás szükségességét egy olyan vizen ahol nagy a terhelés.

jöttek a halak a nimfára

az lassabb részeken lakók már sárgulnak

Ami meglepő egy kicsit, hogy az 5km-en mennyire másként fejlődnek a halak. Vannak akik még indig az eredeti színükben pompáznak, míg mások már kezdenek besárgulni. 

Visszafelé a lassabb részeken elkezdtek szedegetni a halak, s meglepően aktívakká váltak ezek a frissen telepített sebesek. Már jó néhány éve járok erre a vízre, ekkora aktivitást a frissen telepített halaktól még nem láttam. Azt hiszem ez volt az első olyan telepítés, mikor a halak hamar alkalmazkodtak a körülményekhez. Próbáltam néhány halat szárazzal becsapni, de csak néhány kapást sikerült kicsikarnom. A fejfájásom egyre jobban hasogatott, nem tudtam a legyemre és a halakra koncentrálni. Aztán lassan  az eső is megeredt, mely véget vetett a szenvedéseimnek.

Fogtam öt vagy hat halat, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. Tapasztalatlanságom és a fejfájásom miatt nem tudtam megfelelően alkalmazkodni a vízhez és a halakhoz, így sokkal kevesebbet hoztam ki ebből a fél napból, mint amit ki lehetett volna. Azt hiszem egy jobb, tapasztaltabb legyes kétszer, háromszor több halat fogott volna...

u.i.: A pergetőknek azt tudom ajánlani, hogy ritkábban járják a vizet, mert a nagy terhelés miatt egyre kevesebb élményben lesz részük. A wobblerek helyett érdemes lenne DS  és no action gumi csalikat használni, s egy-egy gödröt csak rövid ideig zargatni. A terhelés miatt a halak kevesebbet táplálkoznak ami veszélyes lehet számukra a nagy nyári melegben.

2014. április 11., péntek

Zalai barangolás

 Április első hétvégéjén újra Zalába vezetett az utunk, így nem volt kérdéses az aktuális horgászat  helyszíne. 
Hiába voltunk benn egy hidegfront kellős közepén, lógott az eső lába és viharos széllökések döntögették a fákat, nekem a vízparton volt a helyem. Legyes cuccot nem is vittem, de a pergető felszerelésnek volt helye a csomagok közt ( apró woblerek és gumik ).

A partra kiérve nem láttam mozgást, sehol egy forduló sneci... tudtam, hogy ez a nap tuti betli...

Egy nyíltabb, jellegtelen szakaszon beleakadtam egy szegény dévérbe, mely már nászruhát öltött. Nem kerülne fel, mert kabátba akadt a szerencsétlen. Ellenben szerintem elég ritka, hogy folyó vizen már Április elején nászruhát ölt a dévér.

nászruhába akadtam
Távolabb már kis is derült, hogy nem magányos lovaggal akadtam össze, hanem a dévérek járták násztáncukat a folyó szélében a növényzet közt. Itt nem volt semmi keresnivalóm, ezért elindultam sokkal feljebb, hogy felfedezzek olyan részeket ahol még nem jártam soha.

az ártérben álló egyik matuzsálem

Itt volt már némi élet, néhány vezérküsz meg is ütötte a wobleremet, de semmi érdemlegeset nem tudtam elérni azon kívül, hogy benn maradt 2-3 csalim. Sajnos Bálint barátomtól karácsonyra kapott egyik hand made csalim is szüzen veszett oda. Az egyik mesterséges zúgó alatt aztán egy kis domi mentett meg a szigorúan vett betlitől, de tágabb értelemben nem hiszem, hogy sokan kiegyeznének ekkora zsákmánnyal fél nap horgászat során.


becsület hal
 Ahol egy domit fogunk ott kell lenni többnek is, gondoltam itt még van lehetőségem. Ekkora domi nem veri szét a pályát a "fárasztás" közben, a kis pulse-nak ennyi meg se kottyan. Harmadik dobásra kemény ütés, majd a bevágásra fékciripelés volt a válasz. A kis pulse maximálisan dolgozott, míg a hal lehúzott vagy 5-6m zsinórt pillanatok alatt. Vége.... Ennyi volt...Leírni hosszabb. Valószínűleg a Zala egyik vénebb csukájával hozott össze a jó sors, amit már nem bírt a 6-os nano. Ami nem is csoda, nem csukázni jöttem.

az ártér most mocsaras, a vén fák mesélnek

Nekem ennyi volt ez a szombat délelőtt. Megtanultam, hogy már ilyen korán ívnak a dévérek és szép halak vannak a folyóba, s ezeken az alsó szakaszokon már jócskán van esély csukára. Mondjuk nem értem miért csodálkoztam ezen, fogtam én a múlt ősszel sokkal feljebb is csukát.

2014. április 10., csütörtök

Egy kirándulás képei....az első tavaszi napon

                               Az első igazi tavaszi napon, mikor tanítási szünet volt a suliban....
erdei kalandpark

senki nem került vízbe

korai rajzás

fürge cselék otthona

tegzesek

zajlik az élet

tökéletes kiránduló idő

a török nem vette be soha

ezért

morcosan várjuk az ebédet

mosolyogni !

valami nagyon fontos ...

csodálatos kilátás
Ha én politikus lennék, akkor minden családnak ajándékoznék egy ilyen napot ! Összekovácsol, élményt ad, megállítja az időt, felmelegíti a szíveket. Aki teheti, fogja a családját és irány Magyarország!

2014. április 1., kedd

Az első lépések..

Az ember mindig büszkén szemléli, mikor valamelyik gyermeke elkezd abba az irányba tapogatózni amerre Ő maga is halad. Ilyen volt a tavalyi nyárutó, mikor Kolos fiam először szörfdeszkára állt, s már az első óra után önállóan szelte a habokat a Velencei tavon. 

Vagy mikor a télen többször elővette a légykötő satut, s az angliai legyes magazinokból másolt elsőnek egyszerű pheasant tail legyeket, majd saját kreálmányokat kezdett kötni. Nagyon figyeltem, hogy ne engedjek az első fellángolásoknak, csak akkor léptünk előre mikor már biztos volt, hogy beoltotta Önmagát. Idén télen együtt voltunk a Zalán mikor süllőkre és balinokra pergettünk, s a téli tavaszban kitartóan "szűrte" a vizet s fogdosta a süllőket.

A kitartásának és a jó bizonyítványának köszönhetően megleptem egy #4-es Snowbee legyes bottal, mellyel rendszeresen gyakorolgatunk hétvégente. Mire be lehet majd állni az Ipolyba vagy a Sióba, már annyira ügyes lesz, hogy tud majd halat fogni így is akár.

Addig is a pergetést gyakoroljuk... hogyan kell a csalikat feltenni a nanofil zsinórra, mikor mit használjunk és hogyan vezessük a csalit. Az  egyik márciusi hétvégén kiugrottunk a közeli patakra ahol újra megjelentek a domik a nagy patakrehabilitáció után. A kis patakon gyorsan meg kell tanulni a pontos dobást, mert a domikat nem a fákról és a szembe oldali aljnövényzetről fogjuk :). Kitartó gyakorlás végül is meghozta számára a sikert egy majd 20cm-es domolykó képében.

Felirat hozzáadása
A következő halfaj amit szerettünk volna fogni: a sebes pisztráng.  Szivárványos pisztrángokat már fogtunk a visegrádi "kocka" tavon, de azért ott nem igazi kihívás megfogni a halat. Kolosnak akkor sikerült merítő hálóval is halat fogni. Igaz volt a mondás melyet egy fórumtársam tollából olvastam régebben: a domik közt csikorog a víz. Itt a szivárványosok közt csikorgott...

Egy olyan vízre mentünk, ahol nemrég volt telepítés így viszonylag biztosra vehettük a szüzesség elvesztését. Mondtam is gyermekemnek, ha most nem fogunk akkor visszaadjuk az engedélyeinket ... Persze mondhatjuk, hogy ez csak egy fokkal jobb mint a visegrádi kocka tó, de aki már járt itt az zongorázni tudná a különbséget. Én nem sok halra számítottam, de azért vittem egy legyes cuccot. Míg fiam pergető bottal s néhány átalakított wobblerrel ( 1-es horgok szakáll nélkül ), gumi hallal felszerelkezve csörtette előttem. Hiába mondtam neki, hogy ezzel a "hangsebességgel" nem sok halra számíthat :), csak törte az utat.

Az első halakat ennek megfelelően én fogtam, mikor Kolos éppen szerelt vagy bogozta a felszerelését. Természetesen minden megakasztott halat neki kellett kifárasztania, s hálóba terelnie :)



az első idei közös halunk

Több kapása is volt a kisfiamnak, de sajnos többször nézte a repkedő jégmadarakat, az óriás bogarakat és fülelt a szorgosan gyógyító harkályokra. Néha akkora halak követték és támadták a wobblereit , hogy az igazat meggyónva többször is felment bennem a pumpa látván az elkalandozó tekintetét. Korholtam, de nem bántottam... Így is korholta magát minden elvesztett gumihal után ( a wobbler túl harsány volt a halaknak, a no action gumit jobban komálták ), alig tudtam vigasztalni. Igyekezett minden felmerült problémát megoldani magától, csak akkor kérte a segítségemet ha percek múlva sem boldogult. Meggyőződésem, hogy ebből tanulta eddig a legtöbbet. Az önálló ügyködésnek is hamar meglett az eredménye néhány szép sebes képében.


alfától omegáig, az első önálló sebes

Az első hal után megbeszéltük, hogy a halat szákkal vesszük ki és lehetőleg rögtön elengedjük még a vízben. Annyi türelmet kértünk sebes barátainktól, hogy Kolosnak is legyen néhány emléke erről a csodálatos tavaszi napról, s még néhány hallal fényképezkedet.


itt már szákolt is
Csodálatos napot töltöttünk egy gyönyörű kis víz partján, azt hiszem ennél jobb  helyen nem lehet egy apró emberpalántát beoltani a természet és a halak szeretetére.