Bosniai kaland ... Ribnik

tökéletes horgászszállás

a látszat ellenére nem érdemes a teraszról horgászni

Minden évben ki kell vennem 2 hét szabadságot egyben, ez a szabály. Nem könnyű megtölteni tartalommal, s hogy mindenki jól érezze magát a családban. Idén a Balkán volt a célpont, de csak egy könnyed, laza ismerkedés erejéig... Két éjszakát terveztünk a Ribniken, majd még kettőt Mostárban mielőtt egy hetet horvátoknál töltenénk. Eredetileg Montenegro volt a cél, csak egy gyorslefolyású gengszter háború elvette a kedvünket.

A Ribnik néhány kilométer hosszú csak, ellenben hemzseg benne a hal és a horgász. Néha korlátozni is kell a horgászok számát, mert vannak olyan frekventált helyek ahol akár egymást akasztanák meg a szakik.

Kolos fiam erre a pecára kapta meg élete első gázló felszerelését , mellényét s örökölte meg a szákomat. Már az elején megbeszéltük, hogy itt nagyon nehéz a peca. A péreket apró szárazlegyekkel és tökéletesen sodortatott nimfákkal lehet becsapni, s ehhez több türelemre van szükség.

Megbeszéltük, hogy mire kell figyelni a horgászat során. Fontos , hogy mikor a vízben gázolunk akkor a légy beakasztva, s folyamatosan a lábunk elé nézünk. Egy hal sem ér meg egy fürdést vagy komolyabb balesetet, ha nem latjuk a medret akkor nem megyünk tovább. Mindig figyelünk arra, hogy Apa felett álljon ha esetleg úszna akkor ki tudjam menteni... csak akkor dobunk ha biztonsággal állunk a lábunkon... stb..

beöltözve, szerelés közben

a koncentráció már rendben

kéz a kézben... első a biztonság

Hiába beszéltük meg, hogy nem egyszerű átverni a péreket azért kicsit görbe szájjal jött ki a vízből az első nap délutánján, mert én fogtam néhányat. Nem volt formában az első napon, sokat kellett bogoznunk a gubancokat vagy újra szerelnünk...( gondolom a Kalandhorgaszbolt most örül , lesz mit pótolnom :) ).


Felirat hozzáadása

reggelente volt 1-1 órám a lodge területén

Másnap egy olyan szakaszra mentünk ahol sok kisebb szivárnyosokat lehet fogni (egy telepről szöknek). Itt már iszonyat ügyesen szedegette a halakat szárazzal, de legnagyobb bánatára egy sem pér volt. Azokat a részeket kerestük fel ahol mindketten biztonságosan tudtunk horgászni. Kolos megismerkedett néhány bunkó felnőttel... Soha nem késő, hogy ismerkedjünk az élettel... Sokan kihasználták, hogy gyerek s beálltak elé horgászni... Persze értetlenkedtek ha szóvátettem.



van aki aktívan van aki passzívan pihen

iszonyat jó éttermet találtunk

míg vártunk az ebédre fogtam néhány sebest... itt szinte csak azok voltak

esténként jött a köd

megérdemelt pihenés

ezekből volt a legtöbb

Úgy gondolom, hogy egy bosnyák kaland ( eltekintve a hosszabb úttól)  az olcsóbb utak közé tartózik amit a környező országokban tehetünk meg, mindenki bakancslistáján a helye...

ps:) elnézést, hogy alig van halas kép...számomra már nem érdekes a halak fényképezése... sajnos Kolos második pérje nincs meg amit most szárazléggyel sikerült megfognia...

Drága Matyi!

Soha többé nem hallom amint motoroddal szenvedve mászod meg a murvás hegyoldalt, s töröd meg a békés völgy csendjét. Nem állsz meg mellettem szuszogva, tolod fel a sisakod napellenzőjét. Megjelenésed mint  Kvasztics Fedoré.  Vagy Emir Kusturica filmjeinek hőse áll előttem? Soha nem tudtam eldönteni...

Hogy vannak a halak? - kérdezted.
Hogy vagy Matyi? - kérdeztem.

Már évek óta izgultunk, mi lesz veled. Nem sikerült attól a nagy pocaktól megszabadulni évek óta. Hiába nagy a szíved, ahova mindenki belefért! Hiába a töltötted a friss levegőn életed javát, másra is kellett volna vigyázni drága Matyikám!! Hiányozni fogsz a patak partjáról...

A Gaja-patak elvesztette az őrzőjét...

Nyugodj békében Matyikám!!

Jó lesz a Pitralon is ...



Nem bírtam ki.

A naptárban hivogatóan kacsingatott Március idusa, s elkezdtem szervezni egy szlovén túrát. A hónap elején hatalmas esők jöttek, a vízhozam 60m3 / sec-re emelkedett a szokásos 10-15m3 helyett. De én nem izgultam mert tudtam, hogy ha minden kötél szakad a Dreta akkor is jó lesz :) . Egy héttel az indulás előtt Rudi azzal bíztatott, hogy a víz a hétfői érkezésünkre pont jó lesz. Ok, a vízzel nem lesz gond, de pont egy komolyabb lehűlésbe futunk bele.

Mindegy, egy alkoholista sem válogat ha kell a cucc :) Volt katonák mesélik, hogy anno a szörnyen furcsa illatú Pitralon is elfogyott ha sokáig nem jutottak ki. Isten ments, hogy a Szavinját vagy a Dretát ehhez az ikonikus pipere holmihoz hasonlítsam.

Mikor megérkeztünk ilyen gyönyörű napsütésben volt részünk, ám már nem futott 10C fölé a hőmérő higanyszála (hahaha... már évek óta nem láttam hagyományos hőmérőt, csak digitálisat ). Szerintem van olyan fiatal olvasó aki már csak hőmérő appokból tájékozódik.

Felirat hozzáadása

Nekem az első nap egész jól sikerült, a hosszú nimfás botomat ragadtam magamhoz és hamar megfogtam a magam szivárványosait. Nem tartottunk ki sokat egy-egy helyen, alig mutatták magukat a halak, csak sejteni véltük a helyüket. Aztán vagy ott voltak a halak ahol vezettük a nimfáinkat vagy nem. Ilyenkor nehéz megmondani, hogy mi voltunk a bénák vagy olyan helyet erőltettünk ahol nem voltak ott a halak.

egy stonefly

A tavaly áprilisi pecám sokkal jobban sikerült, de az hetekkel később volt így nem reális az összehasonlítás. Azt hiszem mindent elmond az alábbi kép: Neoprén melles+ 2 aláöltözet , hogy ne fázzunk a 6C fokos vízben, míg közel egy éve sima lélegző melles plusz egy aláöltözetben horgásztam.

Másnap a két új szerzeményem betörése volt a cél. Délelőtt a 13 lábas tenkara botommal próbáltam a nimfákat úgy vezetni, mintha francia nimfáznék. Sima betlinek bizonyult a délelőtt. Szinte még halat sem láttam a néhány domin és márnán kívül.

Délután pedig az új Redington Dually Switch bot kapott lehetőséget a bizonyításra. Az alsóbb szakaszokon a meder egyenletlen, a jobboldali sekélyesből kell átdobni a mélyebb túlparthoz. Mivel nem vagyok egy dobóművész, így a switch bot ideális társ lehet számomra a szélesebb folyókon ( a Dunára szánom jászok, paducok, balinok és titokban a márnák ellen). Nekem még alig fut ki a running line, de most ez is elég volt, hogy néhány halat kitereljek egy fotó erejéig.

elkapta

ez is meg lesz

 Egyre romlott az idő, megkaptuk az esőt is a nyakunkba. Reggel -3C-ra ébredtünk, s napközben is többször láttuk a leheletünket. Kicsit bíztunk abban, hogy a felhős idő óvatlanabbá teszi a halakat, de ehhez meg kellett volna találnunk őket. Nagyon lent lapulhattak...

Mi csak gyógyítani jöttünk az éhségünket, s erre tökéletes volt a két nap. Volt már jobb pecám is ezen a vizen, de most erre volt szükségünk a több havi szomjúzás után.

teljesen leszálltak a felhők

ps) Hazafelé Celjénél már havazott is egy kicsit...

Köszönet Tominak a fotókért!

Dreta

a kanyar után a Savinjába torkollik hamarost

Még áprilisban eljutottam Szlovéniába egy kis patakos horgászatra. Zalaegerszegről léptem le egy hajnali időpontban, s a jegyemet már megvettem előző nap  az alábbi honlapon. Az út nem volt hosszabb 2,5 óránál, s a forgalom sem nagy kaland mivel Szlovéniában az út 95%-a autópályán halad. A napijegy jó a Savinjara is, én próbálkoztam is halfogással de nem volt nagy érdeklődés a halak részéről. Másrészt kiderült, hogy tervezett munkálatok kezdődnek a szombati nap ellenére, így nem volt kérdés, hogy a Dretát fedezem fel. Ebben nagy segítségemre volt Miki barátom aki nagy tudora ennek a kis pataknak ( nálunk ez már folyó lenne :) ).

többször volt szemerkélő eső , s frissen trágyázott föld tette próbára az orrom

Kiderült , hogy a mellesem is beázik a nemes szervem környékén, így kissé meredek volt a gázlós pece egy bizonyos mélység után. De ennyi elég is siránkozásból... szuper napom volt, sok helyet megnéztem és rengeteg halat fogtam. Egyik sem volt hatalmas példány, de legalább élesíthettem a reflexeimet és gyakorolhattam eleget.

Fogtam sebest, szivárványost, pért... Sőt még egy szaijbling is tiszteletét tette nálam. Láttam az alsóbb szakaszon nagyobb márnákat és domikat is, de ha az ember ennyit utazik akkor nem áll le bohóckodni néhány domi kedvéért ( amit simán megteszek itthon egy árokparton is akár :) ).

egyen szivárványos

szebbecske pér

meglepetés szaijbling

Pisztráng telepítés

indulásra készen

Idén tavasszal újra volt pisztráng telepítés a Gaja patakon köszönhetően a tavaly felajánlott 1%-oknak és azoknak a horgászoknak akik megvették az éves vagy napijegyeket. Köszönet mindenkinek akik részt vettek a pisztrángok kihelyezésében.

lemérve

kimérés

az új lakó

Mikor egy tárgy mennybe megy

Ha május elseje, akkor véget ér a süllő és balin tilalom s kihajóznak a süllővadászok a Balaton türkizkék. Szinte már hagyomány, hogy az első napon két horgásztársammal hajóba vágjuk magunkat és irány a nagy víz. Mint mindig, most sem a mi hajónk volt az első , sőt mikor még mertük a vizet a hajóból  vizére többen már a kikötő felé tartottak.

( Én már hatkor az aligai kikötőben voltam, gondoltam néhány balint és sügeret elcsípek míg a többieket előcsalogatja a reggeli napfény sokadik sugara. A spiccen azonban már ültek horgászok, mindenkinek volt 1-1 süllője, melyet kishallal fogtak. Mivel a spicc úgy nézett ki mint egy sündisznó a felállított botoktól, balinokról szó sem lehetett. Kis gumival kiimádkoztam egy sügeret és két kövest, majd meglepetésemre hívtak a társak, hogy menjek segíteni pakolni . )

az első halam

Talán már közelebb voltunk 9-hez, mint reggel 8-hoz mire beröffentettük az elektromos csónakmotorunkat, s én meg bekapcsoltam az új radart melyet hosszas keresgélés/utánjárás után vásároltam. Ez egy Humminbird 899 SI combo készülék, ami majd az útitársam lesz az ismeretlen nagy vizeken ( Balaton, Velencei tó, Tisza tó, Duna, Tisza stb...).  Még meg sem érkeztünk az első kövezéshez, mikor halat jelzett a radar... itt megálltunk s nekem első dobásra halam is akadt, de leverekedte magát a horgomról.  Több akció itt nem akadt, így lassan tovább álltunk, hogy felkeressük az összes általunk már ismert kövezést nyugati irányba.

Mivel ez volt a radar első éles bevetése, nem bíztam semmit a véletlenre is beállítottam a halriasztási funkciót is. Többször jelzett halat a vízoszlop középső rétegében, nagy valószínűséggel balinok voltak.  Miközben kerülgettük a többi csónakot, a kapott infók nem voltak nagyon biztatóak. Csak elvétve akadt 1-1 süllő a csónakokhoz kikötve, pedig a ladikok többségében többen is horgásztak éjfél óta.

A barangolásunk közben egyszer csak riasztott a radarom és három fenéklakó halat is jelzett  a szonár. Szépen ráálltunk a kőre és én azonnal dobtam is az elsőt ( a többiek még szerencsétlenkedtek a csalihalaikkal) s néhány emelés után megkaptam az első ütést is. Rövid fárasztás után már szákoltuk is az új szezon első süllőjét, mely közelített a kilóhoz ( soha nem mérem, kérem nem kötözködni... köszönöm ). Mázlim volt, de én akkor a radarommal együtt a mennybe mentem!!! A harmadik dobás és vezetés után már a második halamat fárasztottam, na ekkor már olyan tisztelet övezte a radart, mint egyszerűbb népeknél a fehér embert mikor megismerték a durrogó botját :).   Majd Petinek is akadt egy hala, de sajnos még szákolás előtt meglógott. A nap harmadik hala nem tudott ellenállni a csapat egyik horgon vergődő küszének, így már hárman lógtak a bilincsen. Ekkor kaptunk egy ilyenkor szokásos rendőri ellenőrzést, ahol mindent rendben találtak.

a szezon első hala

Tovább álltunk -biztos bennünk volt az is, hogy csak 3 halat jelzett a radar - a következő kőre, melyen elesett a túra negyedik süllője is. Ez volt a 3. közös horgászatunk közvetlenül a balatoni süllő tilalom végén, de még soha nem volt ennyire eredményes. A többiek ezt radarnak tudják be ( azóta is minden hétvégén hívnak :) ), de szerintem csak mázlink volt.

Hazafelé kellett indulnunk, a viharjelzés kizavart minket. Míg cammogtunk a kikötő felé és szűrtem a vizet, hátha horogra akad egy balin. Mivel a halőr vágtatott utánunk az ismert zöld motorcsónakjával, megálltunk bevárni. Ekkor akasztottam egy szebb balint, de elég ramaty bőrben volt szegényem mert valami sokkal nagyobb már régebben megkóstolta. A balin ment vissza, a halőr meg ellenőrzött. Mindent rendben talált ( a naptár beikszelve, a halak beírva stb... ) s elmondta, hogy eddig mi voltunk ezen a részen a legeredményesebbek.

A kikötőben gyorsan összepakoltam, búcsút intettem a srácoknak s még a lecsapó vihar előtt visszamentem a vitorláskikötőbe horogra csalni néhány sügeret csak az íze kedvéért. Klassz kis napom volt, az első alkalommal szuper társnak bizonyult a radar. 

Egy léggyel fogott ponty margójára...

Ha nem jelentkezem a legyes OB-re akkor soha nem küzdök meg életem legnagyobb legyes halával. Ha nem esik a verseny előtt 1 nappal egy rakás eső a nyugati határszélen, akkor nem élem át életem egyik legizgalmasabb fárasztását.

Persze biztosan lesznek akik majd jót derülnek magán a versenyen, az "eredményeken" , stb... De én hiányoltam sok embert akik már voltak ezen a versenyen régen, akik el tudnak menni az ország másik végébe egy domolykós versenyre, de ide már nem jut el a legyesek többsége. Persze ez a nagy és gonosz MOHOSZ testvér versenye, ide csak az árulók járnak. Azt senki sem veszi észre, hogy van 2-3 ember aki mindent megtesz, hogy a verseny előtt legyen sebes telepítés, legyenek bírók s rendbe legyen a versenypálya. Sajnos az időjárást még a gonosz MOHOSZ sem tudja befolyásolni. Lassan ide is a családias légkörért jár az ember, s ha az időjárás a kegyeibe fogad akkor még halakat is foghat az ember.

(Megint a "borzalmas tagság" járt jól, a verseny vége után lehetett gilisztával szépen fogni a sebeseket, másnapra már a víz is tisztult némileg....)

Szóval 3 óra szenvedés a Gyöngyös patakon nem volt egyszerű, de ígéretet kaptunk a szervezőktől, hogy az Abért II.-es tavon horgászhatunk egy kicsit. Ez egy C&R tó, melyen a békéshalas módszerek mellett CSAK LEGYEZVE lehet még horgászni, pergetni TILOS!

Második dobásra fogtam is egy tenyeres sügért, mely szép számban él a tóban a domolykók, pontyok, kárászok és süllők mellett. Egy iciri-piciri öbölben akasztottam egy hatalmas halat,  amit csak megtartani akartam, de megtépett. Egyet fordult, én egy tükrös pontynak véltem. Több halam nem akadt ebben a rövid időszakban, s már menni kellett ebédelni  majd utána következett a második forduló a Pinkán.

A második fordulóra még egy mondatot sem érdemes vesztegetni, 1 óra után le lett fújva a verseny. Minden jóban van valami rossz, előbb visszamehettem az Abért II-esre a pontyomért.

Volt nálam egy süllyedő végű #5-ös zsinór is, így ezzel mentem pontyvadászatra. A zsinór végére ( 18-asra vékonyodó ) egy barna WB került. Visszamentem arra a helyre ahol az első vélt pontyom elment, s tudatosan horgászni kezdtem a PONTYra. Második dobásomra már meg is volt a nagy halam, igyekeztem teret engedni a halamnak mely ment mindenfelé. Közel 10-15 perces fárasztás alatt sok minden átfut az ember agyán... Vajon a Húsvétkor kificamodott bokámmal és a rövid legyes merítőmmel vajon hogyan szákolom meg a halat? Igazából nem bíztam abban, hogy az #5-ös botommal a parthoz tudom irányítani a halat.

csodálatos  élmény léggyel pontyot fogni

Miután visszaengedtem a halamat, láttam még fent cirkáló potyeszt... lecseréltem a süllyedő végű zsinóromat és felkínáltam neki a WB-t. Meg is akasztottam a halat, de egy napra két sikeres ponty fárasztás már túlzás, a halam egy perc múlva lelépett. Vigasztalódtam a part közelében járőröző sügerekkel, melyek veszettül támadták a legyet.

ekkora sügérből van bőven

A mázli faktor nem ért véget a második akasztott ( s lemaradt ) pontynál, mert a sügerezés közben akasztottam egy szép méretes süllőt is. Sajnos továbbra is bénáztam a merítésnél, így a halam meglépett még a kiemelés előtt. Mivel még aznap haza akartam érni,  indulnom kellett még naplemente előtt pedig jó lett volna még egy süllőt lencsevégre kapni.

Végre van egy olyan tó, melyet a pergetők nem tudnak szétdobálni. Aki elvetődik ide Lukácsházára az egy napijeggyel tud egy kicsit pisztrángozni a Gyöngyösön ( ha maradnak még benne) vagy ha a víz zavaros akkor az Abért II-es tavon sügérre, süllőre, domira, pontyra és amurra lehet horgászni.

Ügyeskedtem...

Sokat tanultam a múltkori horgászatból, vittem magammal sok apró nimfát és a másik partról közelítettem meg a halakat. A módszeren is változtattam, mert eddig a nimfákat leengedtem a halak feltételezett helyére s megtartottam a csalit. Ekkor a nimfák a fenék közeléből a felszín felé törnek és csábítóan hatnak a halak számára. Eddig ez a fajta peca működött is sok vízen, de a sok szedés és megvillanó test mutatta, hogy több hal van ebben a patakban mint amit én horogra tudok csalni.

Nem ideális a 7 lábas botom a cseh/francia nimfázáshoz de most ez volt a kocsimban. Előző nap esett az eső a patak is emelkedett 5-6 cm-t de mire leértem már kezdett apadni. Szerintem az előző napi esőnek is volt köszönhető, hogy nem voltak pergetők, csak turisták ( de Ők százszámra ). Szinte senki sem tudott elmenni szó nélkül mellettem, de többnyire nagyon kedvesek voltak és gyermeki figyelemmel hallgatták a "kiselőadást".

az első halam

Volt időm, ezért mindkét módszerrel meghorgásztam azokat a gödröket ahol halakat sejtettem. A leengedett nimfákra alig volt kapásom, de mikor a gödör mellé álltam és sodortattam az apró nimfákat azonnal felszedték az ottani lakók. Azokat a halakat is sikerült megfognom , melyek néhány nappal előbb csak próbáltam kapásra ingerelni.

megfáradt kicsit, lassan úszott el

Én nem akarok és nem szeretnék a módszerek közt győztest hirdetni, de ezen a vízen most sokkal jobban működött a sodortatott nimfa, mint a megtartott. A nemzetközi élmezőny már régen ezt a módszert favorizálja, mely egyre távolodik a klasszikus legyezéstől, de kétségkívül eredményes.

az utolsó sebes, szintén apró nimfára

Nagyon eredményes napon vagyok túl, azt hiszem tanultam az előző napok hibáiból s kissé előrébb léptem...

Ügyetlen voltam...

A pénteki horgászat kimaradt, a tökéletes idő ellenére a kertben dolgoztunk mert már a körmünkre égett a meló. Az Időkép azt mutatta, hogy a szombat délelőtt még hasonlóan alkalmas lesz a horgászatra. Hajnalban erős fejfájásra ébredtem, de nem akartam kihagyni az utolsó lehetőséget az esős, viharos hétvége/hét előtt így egy fejfájás csillapító bevétele után már úton is voltam.

Az északi bejárattól kezdtem a pecát és egy WB kötöttem fel, ez tökéletes csali feltérképezni a gödröket és megismerni a halak tartózkodási helyeit általában. Mint később kiderült, ez a terv nem vált be a mostani alkalommal. Azért indultam az északi oldalról, mert ez kevésbé terhelt a pergetők által. Most tavaszi szünet van, így várható volt a pergető horgászok özöne.

az első

Az első halam egy WB-re jött, ez sikeresen elaltatott. Minden kerek, minden szép... Volt több csípésem , de egy halam sem akadt meg. Ellenben lassan összeértem az első pergető kollégával, de nem volt több halam. A fejem nemcsak a migréntől kezdett fájni, olyan szakaszra értem ahol a pergetők már szétdobálták a vizet. Nem voltam képes normálisan gondolkodni: nem volt több kapásom, de én tovább erőltettem azt a csalit ami nem  hozott eredményt.

Gyakorlatilag lesétáltam 2-3km-t eredmény nélkül, valamit tennem kellett. Átszereltem vékonyabb előkére és kisebb nimfákat (12-14-es) kötöttem fel , elkezdtem cseh nimfázást imitálni a 7 lábas rövid botommal. Második görgetésre máris halam volt ott, ahol előtte sem nekem sem a pergetőknek semmi !

apró nimfákat ették

beteg, sérült

Néhány kép után elengedtem a halamat, majd újra leúsztattam a nimfát a gödörben. Ekkor ért a második meglepetés egy kis sebes képében. Ez a hal is szép ezüst színben tündökölt.

második a gödörből

Ahol eddig a mai napon senki sem fogott halat, ott ezek a kis nimfák szépen fogták a sebeseket, bizonyítva a finomítás szükségességét egy olyan vizen ahol nagy a terhelés.

jöttek a halak a nimfára

az lassabb részeken lakók már sárgulnak

Ami meglepő egy kicsit, hogy az 5km-en mennyire másként fejlődnek a halak. Vannak akik még indig az eredeti színükben pompáznak, míg mások már kezdenek besárgulni. 

Visszafelé a lassabb részeken elkezdtek szedegetni a halak, s meglepően aktívakká váltak ezek a frissen telepített sebesek. Már jó néhány éve járok erre a vízre, ekkora aktivitást a frissen telepített halaktól még nem láttam. Azt hiszem ez volt az első olyan telepítés, mikor a halak hamar alkalmazkodtak a körülményekhez. Próbáltam néhány halat szárazzal becsapni, de csak néhány kapást sikerült kicsikarnom. A fejfájásom egyre jobban hasogatott, nem tudtam a legyemre és a halakra koncentrálni. Aztán lassan  az eső is megeredt, mely véget vetett a szenvedéseimnek.

Fogtam öt vagy hat halat, de nem vagyok maradéktalanul elégedett. Tapasztalatlanságom és a fejfájásom miatt nem tudtam megfelelően alkalmazkodni a vízhez és a halakhoz, így sokkal kevesebbet hoztam ki ebből a fél napból, mint amit ki lehetett volna. Azt hiszem egy jobb, tapasztaltabb legyes kétszer, háromszor több halat fogott volna...

u.i.: A pergetőknek azt tudom ajánlani, hogy ritkábban járják a vizet, mert a nagy terhelés miatt egyre kevesebb élményben lesz részük. A wobblerek helyett érdemes lenne DS  és no action gumi csalikat használni, s egy-egy gödröt csak rövid ideig zargatni. A terhelés miatt a halak kevesebbet táplálkoznak ami veszélyes lehet számukra a nagy nyári melegben.

Zalai barangolás

 Április első hétvégéjén újra Zalába vezetett az utunk, így nem volt kérdéses az aktuális horgászat  helyszíne. 

Hiába voltunk benn egy hidegfront kellős közepén, lógott az eső lába és viharos széllökések döntögették a fákat, nekem a vízparton volt a helyem. Legyes cuccot nem is vittem, de a pergető felszerelésnek volt helye a csomagok közt ( apró woblerek és gumik ).

A partra kiérve nem láttam mozgást, sehol egy forduló sneci... tudtam, hogy ez a nap tuti betli...

Egy nyíltabb, jellegtelen szakaszon beleakadtam egy szegény dévérbe, mely már nászruhát öltött. Nem kerülne fel, mert kabátba akadt a szerencsétlen. Ellenben szerintem elég ritka, hogy folyó vizen már Április elején nászruhát ölt a dévér.

nászruhába akadtam

Távolabb már kis is derült, hogy nem magányos lovaggal akadtam össze, hanem a dévérek járták násztáncukat a folyó szélében a növényzet közt. Itt nem volt semmi keresnivalóm, ezért elindultam sokkal feljebb, hogy felfedezzek olyan részeket ahol még nem jártam soha.

az ártérben álló egyik matuzsálem

Itt volt már némi élet, néhány vezérküsz meg is ütötte a wobleremet, de semmi érdemlegeset nem tudtam elérni azon kívül, hogy benn maradt 2-3 csalim. Sajnos Bálint barátomtól karácsonyra kapott egyik hand made csalim is szüzen veszett oda. Az egyik mesterséges zúgó alatt aztán egy kis domi mentett meg a szigorúan vett betlitől, de tágabb értelemben nem hiszem, hogy sokan kiegyeznének ekkora zsákmánnyal fél nap horgászat során.

becsület hal

 Ahol egy domit fogunk ott kell lenni többnek is, gondoltam itt még van lehetőségem. Ekkora domi nem veri szét a pályát a "fárasztás" közben, a kis pulse-nak ennyi meg se kottyan. Harmadik dobásra kemény ütés, majd a bevágásra fékciripelés volt a válasz. A kis pulse maximálisan dolgozott, míg a hal lehúzott vagy 5-6m zsinórt pillanatok alatt. Vége.... Ennyi volt...Leírni hosszabb. Valószínűleg a Zala egyik vénebb csukájával hozott össze a jó sors, amit már nem bírt a 6-os nano. Ami nem is csoda, nem csukázni jöttem.

az ártér most mocsaras, a vén fák mesélnek

Nekem ennyi volt ez a szombat délelőtt. Megtanultam, hogy már ilyen korán ívnak a dévérek és szép halak vannak a folyóba, s ezeken az alsó szakaszokon már jócskán van esély csukára. Mondjuk nem értem miért csodálkoztam ezen, fogtam én a múlt ősszel sokkal feljebb is csukát.

Egy kirándulás képei....az első tavaszi napon

                               Az első igazi tavaszi napon, mikor tanítási szünet volt a suliban....

erdei kalandpark

senki nem került vízbe

korai rajzás

fürge cselék otthona

tegzesek

zajlik az élet

tökéletes kiránduló idő

a török nem vette be soha

ezért

morcosan várjuk az ebédet

mosolyogni !

valami nagyon fontos ...

csodálatos kilátás

Ha én politikus lennék, akkor minden családnak ajándékoznék egy ilyen napot ! Összekovácsol, élményt ad, megállítja az időt, felmelegíti a szíveket. Aki teheti, fogja a családját és irány Magyarország!