Sokat gondolkoztam azon, hogy mivel lehetne a vizektol tavol tartani a rabsicokat, a megelhetesi halrablokat. Amig a vizek gazdai nem tudnak kozel 40 eurot elkerni egy napijegyert, addig nem sok penz jut a vedelemre, csak az elkotelezettsegben , tarsadalmi munkaban bizhatunk.
Ellenben ma az index cimlapjan bemutattak az akvaponiat, mely gyokeresen megvaltotta a jovokepemet. Mert mi van akkor, ha azoknak a retegeknek akik a patakjainkra jarnak halat lopni (kepzavar) igazabol halot adunk a kezukbe es megtanitjuk halaszni?
Ha EU`s es palyazati penzekbol hasonlo uveghazakat epitenek az elmaradott kornyekeken vagy a pisztrangos vizek kornyezeteben? Ezeknek az emebereknek munkat jelente az uveghazak felepitese, a karbantartasa. Maguknak tudnak eloallitani az egeszseges elelmiszert ( hal, zoldseg ), szinte ingyen s igy nem lennenek raszorulva arra, hogy a patakjainkat raboljak le.
Masreszt, konnyen es olcson megvalosithato lenne a vizkezeloknek a pisztrangok nevelese vedheto kornyezetben, nem kell a patakok menten este orizetlen telepeken nevelni a sebeseket, hanem lehet otthon a kert vegeben. Tudom, hogy ezek a peldakban szivarvanyos pisztrangok, de szerintem erdekes kiserlet lenne a sebesek nevelese ebben a kornyezetben.
Sajnos wikipediaban nincs sok info meg rola, de remelem egyre tobbet tudhatunk meg errol a rendszerrol.
Erdekelne a velemenyetek nagyon.
Az év utolsó napjára egy kellemes pisztrángos pecát állmodtunk meg, melyre az ország távoli sarkából eljött Kecskés Viktor barátom is, akit talán jól ismertek a netes médiából ( hatalmas domolykókkal és balinokkal borzolja a kollégák idegeit :) ).
Csatlakozott még hozzánk Zalán barátom is aki az idei évre kötelezete el magát e kis víz iránt. Fokozott várakozás előzte meg ezt a horgászatot, mert Viktor messziről jött hozzánk, s miután lejárt a sebes tilalom, kíváncsi voltam mennyiben válltozott meg a víz?
Magyarul, mennyi halat loptak el a helyi erők az ívásra vonuló pisztrángok közül? Mert kétségünk nem fért hozzá, sok falusi asztalon pisztráng lehetett a fő fogás Karácsonyra. Kíváncsi vagyok, hány jó keresztény család lakott jól az orgazdától olcsón megvett halból?
Szombat reggel beszerezték a barátaim a vízkezelőtől a területi jegyeket, sőt fel is ajánlotta, hogy következő alkalommal kapunk jelölő festéket, s a horgászatban zavaró , általunk megjelölt ágakat, gallyakat eltávolítják. Nagyon horgász-barát hozzáállás, remélem halvédelemben is javulnak 2012-re.
Nálam ez év utolsó horgászata legyezés volt, Viktor az apró twisztereket részesítette előnybe, míg Zalán a wobblerekre voksolt. Az első szakaszon inkább domolykókra számíthatunk , így nem volt meglepetés, hogy látott hal és kapás nélkül úsztuk meg az első időszakot. A tilalom három hónapja alatt igen sokat változott a meder, a tapasztalatom erősen erodálódott, a régen lassú mély részek meggyorsultak és elsekélyesedtek, míg voltak olyan részek melyek dupla, tripla akkorára nőttek egy negyedév alatt. Lassan leértünk a jó részekhez, ahol már nem lehetett kifogás , halat kellett fognunk.
Én hamar rátaláltam egy akadó mellett a sügerekre és el is kezdtem "aprítani" a halakat. A terv az volt, hogy sügér mentesítjük a patakot, de aztán nem vitt rá a lélek, hogy macskaeledelt csináljak belőlük. Amíg erről a kis helyről "kivarázsoltam" 4 apró sügeret addig Viktor is megfogta az első halát.
"bandanagy" , a háttérben Zalán tör előre
vajon mit rejt a szák? sebest?
Egy szebb domolykót
A fiúk is mellém álltak sügeret aprítani, Viktornak itt sikerült kettőt kiemelni, míg Zalánnak nem volt annyira apró horga, hogy a kis sügerek megakadjanak. Amikor kiürülni látszott a gödör, tovább álltunk a nagyobb gödrök felé. Itt igazán jó terep alakult ki, mindenhol pisztrángot láttunk bele a vízbe. Szétválltunk, mindenkire jutott szép víz. Én felraktam egy Irsa Jani gülükéje által ihletett kis streamert, naracs marabu-őzszőr kombót. Az ötödik dobásra az egyik fa gyökerei közül kivágódott egy kisebb hal és elragadta a legyemet. A védekezéséből már tudtam, hogy megtaláltam az első sebest!
érte jöttem, máris szép az évzárás
Sajnos a következő órában több akció nem volt, itt unta meg Zalán a fagyoskodást és elbúcsúzott tőlünk. Mi Viktorral még mélyebbre ástuk be magunkat a dzsungelbe, de csak irtó jó helyeket találtunk halak nélkül. Visszaindultunk az autóhoz, útközben megdobáltuk azokat a helyeket ahol volt kapásunk. Viktornak sikerült akasztani egy pisztrángot, de sajnos lefordult még szákolás előtt.
Amíg Viktor a pisztrángos rész vallatta, addig én termeltem még 6 kis sügeret, elszórakozam a halakkal és a kis 14-es jigg horogra kötött marabu legyeimmel.
ennél csak kisebbek jöttek
Hazafelé fordítottuk a Seat-ot, közben beugrottunk egy másik kis vízhez ahol megvettem a 2012-es területi jegyet. Kicsit dobáltunk ott is , nekem megint sikerült egy átlagos sügeret akasztani. Még hazafelé megálltunk egy megyeszékhely vízfolyása mellett, hátha sikerül ott a naplementében halat fognunk, de ott már mindketten nulláztunk abban a 15 percben, ami még megadatott nekünk.
Annak ellenére, hogy Viktor nem fogta halálra magát, tetszett neki a környezet és talán még újra ellátogat erre a vidékre tavasszal.
Azonban választ kaptunk arra a kérdésre, hogy mennyi hal maradhatott a patakban. Azon a napon hárman fésültük át a legjobb helyeket, s csak egy pisztrángot sikerült fogni. Másnap a barátaim szintén 1-1 halat fogtak és engedtek vissza, így elmondhatjuk, hogy a pisztrángok jó része vacsoraasztalon végezte....
A két ünnep között nagy terveim voltak, még nem szánndékoztam szögre akasztani a legyező botjaimat, de a pergető cuccokat sem. Gondoltam minden nap lopok egy kis időt a gyerekektől, a különböző gyerekprogramok közt és kinézek a város közeli vizekre.
Első nap a Gébárti víztározót néztem ki célpontnak, itt még nem sikerült pergetve halat fogni. A helyiek szerint csuka van a partszélben, a törésnél bent süllők őrjáratoznak, míg a balinok nyáron dobástávolságon kívűl mókáznak. Sügerekről nem szólt a fáma, de gondoltam azért sem, mert mindneki pontyozik vagy fél kilós villantókkal csukázik. Majd én megmutatom a vidékieknek, milyen a Fővárosi DS huszár!!
Az idő nem volt ideális, de a terep igazából sügér gyanús. A part szélén kis nádasok, bedőlt fák és fél-egy méteres mélység. A kis öblöt átszeli egy gyaloghíd ( tilos róla a horgászat ) melynek a lábánál már 2 méter a mélység és a melegvizes ( termál ) vezeték szivárog, így ott hemzsegnek a babahalak. Na én ilyen körülmények közt töltöttem el két órát eredménytelenül. Na de semmi gáz, van még négy napom, s itt a Zala.
Másnap legyes bottal indultam megleckéztetni a Válicka és a Zala sügereit. Az idő ekkor kissé morcosabb volt, de a víz tiszta és nem nagyon gyors, szóval ideális körülmények vártak. Nem akarom bő lére ereszteni, küzdöttem rendesen a bozóttal, igyekeztem óvatosan megközelíteni a mélyebb részeket. Vesztettem néhány legyet, de ebben a dzsungel-pecában mindig benne van ez is ( talán ezért is szeretem, lehet megint kötni új legyeket ). Amint felfelé haladtam egyre furcsább érzés fogott el, majd néhány perc múlva ez konkretizálódott is... Egyre büdösebb volt a víz, mintha a Gaja partján jártam volna Fehérváron...
Mentem egyre feljebb, már nem is próbáltam dobálni, mert tudtam, hogy ez a szennyvízbemlőből jöhet. Egyre határozottabb szag mutatta az utat, s ezt találtam:
Itt összeraktam a cuccot és hazafelé vettem az irányt. Arra az elhatározásra jutottam, hogy megnézem a felső Zalát is, van e arra élet vagy sem.
Már két napja gyűjtögettem a pofonokat, idén alig volt NFLS pecám, most meg már gyorsan a másodiknál járok két nap alatt :). Úgy gondoltam, az andráshidai bukónál csak sikerül egy süllőt vagy domit fognom, feltettem egy 6cm DS csalit a kis Megaforce botomra aztán hajrá!! Az ötödik dobásra meg is volt az első kapásom, szépen megrángatta a bot spiccét én bevágtam... rúgott is vissza a hal, én kicsit fárasztottam majd meg akartam nénzni: a felszínen fordult egyet majd elment. Széles , ezüst oldala volt az elment halamnak igy tuti nem pisztráng, elsőszámú gyanusított egy domolykó, míg kettes számmal talán balin ( talán megnyerhettem volna Atyafi Balinversenyét is !!! ).
Még volt egy maszatolós kapásom ( talán kis sügér ), de félóra után tovább álltam Bagod felé. Felfelé indultam a folyón, kis gumihalakat és férgeket használtam hogy elérjem a folyó fenekét az ismert gödrökben. Azért , hogy ne veszítsek sok időt, csak 5-8 dobást adtam minden ismert gödörnek mert minnél messzebbre akartam eljutni felfele. Mondanom sem kell, itt sem sikerült halat fognom a saját felszerelésemmel.
Egy jó kis gödörnél egy beszakadt úszós szerelékre lettem figyelmes, de nem nagyon zavart a dobásnál így elsőre meghorgásztam a gödröt, majd bementem a cuccért.
Meglepetésemre egy kb 15cm kis domolykó volt a horgon , nagyon kifáradva. Gondolom nem ez a kis hal szakította be a "kolléga" bőven vadölő szerkóját, kis videózás után máris szabadult a "zsákmányom".
Szóval három nap, három betli.... helybe megyek a pofonokért :(
Negyednap célba vettem Zalacsányt, gondoltam ott több babér teremhet számomra. Igen szépen felduzzad itt már a folyó, erős a sodrása nem is volt sok esélyem a max 5gr-os jigg fejekkel. De itt találkoztam egy barátommal akivel egy jót beszélgettünk s közben elvitt egy mélyebb, lassabb részre ahol nőttek a fogási esélyeim. Itt sikerült egy méret feletti csukát akasztanom, de sajnos kivétel előtt elment. A legnagyobb csalim a Mann's 4.5-es gumihala volt, s a jaxxon jigg nem akadt rendesen a termetesebb csuka pofájába. Így is szerencém volt, mert előke nélkül egy sima 16-os monoval horgásztam...
Négy napból négy betli... nem rossz sorozat, ha az ember a lúzerekre tesz :( . Ebben benne vagyok én is rendesen, valószínűleg rossz módszerekkel, rosszúl vállasztott célhalakra horgásztam rossz időben. De ebből is lehet sokat tanulni. Tavasszal , Zalacsánynál biztosan erősebb szerkóval kell menni, nagyobb gumicsalikkal és fejekkel a süllők és csukák ellen ( de ne hagyjuk otthon a felszíni csalikat sem , mert akkor már a domik is éledeznek ám !! )
Ötödik nap hazafelé Zalaegerszegről, megálltunk a Velencei tónál, mert a srácaimnak a Jézuska egy-egy Berkley pulse 2-8gr botot hozott "tekerős orsóval ". Drop-shot horgászatot rendeztünk egy fél órára a vitorlás kikötőben, hátha horogra akad egy kis sügér. Áron fiam utánozta Apát, ellenben Kolos mindent jobban tudott :) . Kolos úgy röptette kifelé a csalit, hogy ha sügért nem is fogott most, balint tutira fog majd a nyáron :).
