Már a sügerek sem vigasztaltak...

Jó ideje terveztük az első idei legyezést a barátaimmal, de a helyszín képlékeny volt. Két malomkő közt őrlődtem: Zagyva ? Sió? Zagyva? Sió? Z..?  Aztán az élet döntött, az egyik társamat beszippantotta a munkahely még szombaton is , így a Siót gurította a sors. Gyorsan beszereztünk minden elérhető infot-t, milyen legyek lesznek a nyerők s merre vannak most a giga domik. 

Sajnos péntek estére a politikusok meghozták a hetek óta halogatott döntésüket és megnyitották a zsilipeket, keresztül húzva a számításunkat. Nem értem miért kellett heteket várni, mikor a Balaton már jócskán a felső szabályozási szint felett állt? A várható tavaszi szelek mellett a Zala vízgyűjtőjén folyamatosan esett, veszélybe sodorva a déli partot. Az álmos könyv szerint ez semmi jót sem jelent, de mi még hittünk a mesében és a hétfői munkakezdésben. De a vizügyesek is kommunista szombatot tartva megengedték a Siót. 

Szombat reggel úgy indultam neki a túrának, hogy benézek elsőre Aligára és ha a kollégák szerint érdemes vallatni a Siót a +40cm víz ellenére akkor utánuk megyek.

Kellemes időben érkeztem le a vízhez, csak a Forest Gump ringatózott a vizen s két békéshalas horgász próbált dévéreket és bodorkákat fogni a hosszú mólónál. Én a hajó mellett kezdtem a vizet vallatni kis gumihalakkal s hamar jelentkezett az első kis vitéz is.

az első csapó

Sajnos hiába mentem tovább a többi (eddig jónak vélt) helyen üres volt a víz ... vagy csak az ottani lakosoknak  nem  jött be az a csali és vezetési mód ami a hajónál igen? Ezt soha nem fogjuk megtudni...

A barátaim visszatértek a Sió partjáról - miután megáztatták a legyeiket s a gázlónadrágjukat - s kibiceltek kicsit. Nekem nagyon unalmas volt a hajó mellől szedegetni a sügereket, nem volt valami inger-gazdag sem a környezet, sem a teríték.  Én aznap nem sügereket akartam fogni, hanem legyezve partra terelgetni néhány domit... Ennyire hamar még nem fejeztem be magamtól egyetlen horgászatot sem...

az egyik legszebb példány aznap

Autóba vágtam magam és meglátogattam az egyik barátomat, jót beszélgettünk s közben leellenőriztük a kezelésében levő vizet. Hála Istennek a sétánk eseménytelenül ért véget, nem kellett senkit sem megbüntetni... Manapság ez felér egy lottó ötössel...

Első pontyom..... gumihallal

Februárban hatalmasra duzzadt a Zala, esélytelen lett volna a horgászat a folyón, tehát Zalacsány volt a cél a hétvégén. Az Időkép talán az első tavaszi hétvégét jelezte előre ( február 16.)  , mikor a várható hőmérséklet meghaladhatta a 10C-ot is. A tógazdával előre egyeztettem, mert egy bojlis tavon készültem pergetni ( pontymatrac nem kellett, de merítőháló igen).

Kiváltottam a sportjegyemet 2000 birodalmi petákért, s közben bezsebeltem egy ígéretet a gazdától, miszerint a nyáron a rendelkezésemre bocsátja a csónakját és megengedi a legyezést pontyra és amurra. Jó süllős víznek tartják a tavat, de sajnos elég zavaros volt a víz az esőzésektől így a partról nem sok esélyt láttam a ragadozókra. Miután kiballagtam a sarokra és egyeztettem az egyetlen aznapi bojlis csapattal ( merre hordták be a horgokat, nehogy keresztbe dobja ) vissza kellett mennem a nagy merítőért amit az autómban hagytam. Ez az eszköz nem tartozik a szokásos felszereléseim közé, ezért is hagyhattam a parkolóban. Nem vagyok babonás, de ekkor eszembe jutott, hogy ezek után már tuti betlis napom lesz.

A völgyzárógát sarkán kezdtem horgászni  , s a kifolyó lábát dobálgattam süllők reményében. Már közel 30 perce dobáltam és vezettem óvatosan a gát kövezésén az 5cm-es kopytómat, mikor újra úgy éreztem, hogy elakadtam egy kőben. Óvatosan belepengettem és meghúztam a zsinórt, mire megindult a kő. A vadonat új ( Sakura Sportizm 3,5-10 gr ) botom első próbatétele következett. Nem éreztem fejrázást, sem hirtelen kitöréseket s a csukaszaltó is elmaradt. Ekkor már sejtettem, hogy valami különleges került a horgomra.

 

Végre használhattam a 3 éve vett pontyos merítőmet, s partra segítettem néhány perc alatt életem legnagyobb pontyát. Ezen a napon a legjobb a pontyos bojli egy gumihal volt :).

A következő 3 órában eseménytelenül dobáltam végig a tó két hosszabbik oldalát, a csalimon kívül csak néhány kishal fodrozta a felszínt pedig egyre több kis rovar röpködött a februári tavaszban. Volt még egy hely amit meg kellett néznem mielőtt haza indulok a szokásos rántott húsos ebédhez. Ez a tó északi csücskénél levő patak-befolyó volt, ahol a múlt nyáron több pontyot is láttam vadászni rovarokra, csigákra és kagylókra. Az első dobásom pont oda érkezett ahova szántam, s harmadik tekerés után ugyan azt a furcsa elnehezedést éreztem, mint az első halamnál. Na most azonnal beleemeltem a botba, s éreztem is a kontaktust a hallal. Ám közel fél perc múlva elment a második halam, ami valószínűleg szintén ponty lehetett.

A januári nagy balin, süllő harácsolás után két pergetett ponty már igazán ütős szezonkezdet lehetett volna...