Első pontyom..... gumihallal

Februárban hatalmasra duzzadt a Zala, esélytelen lett volna a horgászat a folyón, tehát Zalacsány volt a cél a hétvégén. Az Időkép talán az első tavaszi hétvégét jelezte előre ( február 16.)  , mikor a várható hőmérséklet meghaladhatta a 10C-ot is. A tógazdával előre egyeztettem, mert egy bojlis tavon készültem pergetni ( pontymatrac nem kellett, de merítőháló igen).

Kiváltottam a sportjegyemet 2000 birodalmi petákért, s közben bezsebeltem egy ígéretet a gazdától, miszerint a nyáron a rendelkezésemre bocsátja a csónakját és megengedi a legyezést pontyra és amurra. Jó süllős víznek tartják a tavat, de sajnos elég zavaros volt a víz az esőzésektől így a partról nem sok esélyt láttam a ragadozókra. Miután kiballagtam a sarokra és egyeztettem az egyetlen aznapi bojlis csapattal ( merre hordták be a horgokat, nehogy keresztbe dobja ) vissza kellett mennem a nagy merítőért amit az autómban hagytam. Ez az eszköz nem tartozik a szokásos felszereléseim közé, ezért is hagyhattam a parkolóban. Nem vagyok babonás, de ekkor eszembe jutott, hogy ezek után már tuti betlis napom lesz.

A völgyzárógát sarkán kezdtem horgászni  , s a kifolyó lábát dobálgattam süllők reményében. Már közel 30 perce dobáltam és vezettem óvatosan a gát kövezésén az 5cm-es kopytómat, mikor újra úgy éreztem, hogy elakadtam egy kőben. Óvatosan belepengettem és meghúztam a zsinórt, mire megindult a kő. A vadonat új ( Sakura Sportizm 3,5-10 gr ) botom első próbatétele következett. Nem éreztem fejrázást, sem hirtelen kitöréseket s a csukaszaltó is elmaradt. Ekkor már sejtettem, hogy valami különleges került a horgomra.

 

Végre használhattam a 3 éve vett pontyos merítőmet, s partra segítettem néhány perc alatt életem legnagyobb pontyát. Ezen a napon a legjobb a pontyos bojli egy gumihal volt :).

A következő 3 órában eseménytelenül dobáltam végig a tó két hosszabbik oldalát, a csalimon kívül csak néhány kishal fodrozta a felszínt pedig egyre több kis rovar röpködött a februári tavaszban. Volt még egy hely amit meg kellett néznem mielőtt haza indulok a szokásos rántott húsos ebédhez. Ez a tó északi csücskénél levő patak-befolyó volt, ahol a múlt nyáron több pontyot is láttam vadászni rovarokra, csigákra és kagylókra. Az első dobásom pont oda érkezett ahova szántam, s harmadik tekerés után ugyan azt a furcsa elnehezedést éreztem, mint az első halamnál. Na most azonnal beleemeltem a botba, s éreztem is a kontaktust a hallal. Ám közel fél perc múlva elment a második halam, ami valószínűleg szintén ponty lehetett.

A januári nagy balin, süllő harácsolás után két pergetett ponty már igazán ütős szezonkezdet lehetett volna...