Az első lépések..

Az ember mindig büszkén szemléli, mikor valamelyik gyermeke elkezd abba az irányba tapogatózni amerre Ő maga is halad. Ilyen volt a tavalyi nyárutó, mikor Kolos fiam először szörfdeszkára állt, s már az első óra után önállóan szelte a habokat a Velencei tavon. 

Vagy mikor a télen többször elővette a légykötő satut, s az angliai legyes magazinokból másolt elsőnek egyszerű pheasant tail legyeket, majd saját kreálmányokat kezdett kötni. Nagyon figyeltem, hogy ne engedjek az első fellángolásoknak, csak akkor léptünk előre mikor már biztos volt, hogy beoltotta Önmagát. Idén télen együtt voltunk a Zalán mikor süllőkre és balinokra pergettünk, s a téli tavaszban kitartóan "szűrte" a vizet s fogdosta a süllőket.

A kitartásának és a jó bizonyítványának köszönhetően megleptem egy #4-es Snowbee legyes bottal, mellyel rendszeresen gyakorolgatunk hétvégente. Mire be lehet majd állni az Ipolyba vagy a Sióba, már annyira ügyes lesz, hogy tud majd halat fogni így is akár.

Addig is a pergetést gyakoroljuk... hogyan kell a csalikat feltenni a nanofil zsinórra, mikor mit használjunk és hogyan vezessük a csalit. Az  egyik márciusi hétvégén kiugrottunk a közeli patakra ahol újra megjelentek a domik a nagy patakrehabilitáció után. A kis patakon gyorsan meg kell tanulni a pontos dobást, mert a domikat nem a fákról és a szembe oldali aljnövényzetről fogjuk :). Kitartó gyakorlás végül is meghozta számára a sikert egy majd 20cm-es domolykó képében.

Felirat hozzáadása

A következő halfaj amit szerettünk volna fogni: a sebes pisztráng.  Szivárványos pisztrángokat már fogtunk a visegrádi "kocka" tavon, de azért ott nem igazi kihívás megfogni a halat. Kolosnak akkor sikerült merítő hálóval is halat fogni. Igaz volt a mondás melyet egy fórumtársam tollából olvastam régebben: a domik közt csikorog a víz. Itt a szivárványosok közt csikorgott...

Egy olyan vízre mentünk, ahol nemrég volt telepítés így viszonylag biztosra vehettük a szüzesség elvesztését. Mondtam is gyermekemnek, ha most nem fogunk akkor visszaadjuk az engedélyeinket ... Persze mondhatjuk, hogy ez csak egy fokkal jobb mint a visegrádi kocka tó, de aki már járt itt az zongorázni tudná a különbséget. Én nem sok halra számítottam, de azért vittem egy legyes cuccot. Míg fiam pergető bottal s néhány átalakított wobblerrel ( 1-es horgok szakáll nélkül ), gumi hallal felszerelkezve csörtette előttem. Hiába mondtam neki, hogy ezzel a "hangsebességgel" nem sok halra számíthat :), csak törte az utat.

Az első halakat ennek megfelelően én fogtam, mikor Kolos éppen szerelt vagy bogozta a felszerelését. Természetesen minden megakasztott halat neki kellett kifárasztania, s hálóba terelnie :)

az első idei közös halunk

Több kapása is volt a kisfiamnak, de sajnos többször nézte a repkedő jégmadarakat, az óriás bogarakat és fülelt a szorgosan gyógyító harkályokra. Néha akkora halak követték és támadták a wobblereit , hogy az igazat meggyónva többször is felment bennem a pumpa látván az elkalandozó tekintetét. Korholtam, de nem bántottam... Így is korholta magát minden elvesztett gumihal után ( a wobbler túl harsány volt a halaknak, a no action gumit jobban komálták ), alig tudtam vigasztalni. Igyekezett minden felmerült problémát megoldani magától, csak akkor kérte a segítségemet ha percek múlva sem boldogult. Meggyőződésem, hogy ebből tanulta eddig a legtöbbet. Az önálló ügyködésnek is hamar meglett az eredménye néhány szép sebes képében.

alfától omegáig, az első önálló sebes

Az első hal után megbeszéltük, hogy a halat szákkal vesszük ki és lehetőleg rögtön elengedjük még a vízben. Annyi türelmet kértünk sebes barátainktól, hogy Kolosnak is legyen néhány emléke erről a csodálatos tavaszi napról, s még néhány hallal fényképezkedet.

itt már szákolt is

Csodálatos napot töltöttünk egy gyönyörű kis víz partján, azt hiszem ennél jobb  helyen nem lehet egy apró emberpalántát beoltani a természet és a halak szeretetére.