A héten eljutottam egy csodálatos vízre, mely már a második dobásra igen szép halat adott. S aztán sötétedésig csak szépen fogdostuk a szebbnél szebb színekben pompázó halakat. A sodrás miatt végre értelmet nyert az #5-ös süllyedő végű legyező zsinórom is. Még a kisebb halak is úgy küzdöttek, s görbítették a botomat , mintha kilós domik volnának. Csak egy halról készült fénykép, mert a többségének még a vízben kifordítottuk egy mozdulattal a szájából a szakáll nélküli horgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése