Mikor egy tárgy mennybe megy

Ha május elseje, akkor véget ér a süllő és balin tilalom s kihajóznak a süllővadászok a Balaton türkizkék. Szinte már hagyomány, hogy az első napon két horgásztársammal hajóba vágjuk magunkat és irány a nagy víz. Mint mindig, most sem a mi hajónk volt az első , sőt mikor még mertük a vizet a hajóból  vizére többen már a kikötő felé tartottak.

( Én már hatkor az aligai kikötőben voltam, gondoltam néhány balint és sügeret elcsípek míg a többieket előcsalogatja a reggeli napfény sokadik sugara. A spiccen azonban már ültek horgászok, mindenkinek volt 1-1 süllője, melyet kishallal fogtak. Mivel a spicc úgy nézett ki mint egy sündisznó a felállított botoktól, balinokról szó sem lehetett. Kis gumival kiimádkoztam egy sügeret és két kövest, majd meglepetésemre hívtak a társak, hogy menjek segíteni pakolni . )

az első halam

Talán már közelebb voltunk 9-hez, mint reggel 8-hoz mire beröffentettük az elektromos csónakmotorunkat, s én meg bekapcsoltam az új radart melyet hosszas keresgélés/utánjárás után vásároltam. Ez egy Humminbird 899 SI combo készülék, ami majd az útitársam lesz az ismeretlen nagy vizeken ( Balaton, Velencei tó, Tisza tó, Duna, Tisza stb...).  Még meg sem érkeztünk az első kövezéshez, mikor halat jelzett a radar... itt megálltunk s nekem első dobásra halam is akadt, de leverekedte magát a horgomról.  Több akció itt nem akadt, így lassan tovább álltunk, hogy felkeressük az összes általunk már ismert kövezést nyugati irányba.

Mivel ez volt a radar első éles bevetése, nem bíztam semmit a véletlenre is beállítottam a halriasztási funkciót is. Többször jelzett halat a vízoszlop középső rétegében, nagy valószínűséggel balinok voltak.  Miközben kerülgettük a többi csónakot, a kapott infók nem voltak nagyon biztatóak. Csak elvétve akadt 1-1 süllő a csónakokhoz kikötve, pedig a ladikok többségében többen is horgásztak éjfél óta.

A barangolásunk közben egyszer csak riasztott a radarom és három fenéklakó halat is jelzett  a szonár. Szépen ráálltunk a kőre és én azonnal dobtam is az elsőt ( a többiek még szerencsétlenkedtek a csalihalaikkal) s néhány emelés után megkaptam az első ütést is. Rövid fárasztás után már szákoltuk is az új szezon első süllőjét, mely közelített a kilóhoz ( soha nem mérem, kérem nem kötözködni... köszönöm ). Mázlim volt, de én akkor a radarommal együtt a mennybe mentem!!! A harmadik dobás és vezetés után már a második halamat fárasztottam, na ekkor már olyan tisztelet övezte a radart, mint egyszerűbb népeknél a fehér embert mikor megismerték a durrogó botját :).   Majd Petinek is akadt egy hala, de sajnos még szákolás előtt meglógott. A nap harmadik hala nem tudott ellenállni a csapat egyik horgon vergődő küszének, így már hárman lógtak a bilincsen. Ekkor kaptunk egy ilyenkor szokásos rendőri ellenőrzést, ahol mindent rendben találtak.

a szezon első hala

Tovább álltunk -biztos bennünk volt az is, hogy csak 3 halat jelzett a radar - a következő kőre, melyen elesett a túra negyedik süllője is. Ez volt a 3. közös horgászatunk közvetlenül a balatoni süllő tilalom végén, de még soha nem volt ennyire eredményes. A többiek ezt radarnak tudják be ( azóta is minden hétvégén hívnak :) ), de szerintem csak mázlink volt.

Hazafelé kellett indulnunk, a viharjelzés kizavart minket. Míg cammogtunk a kikötő felé és szűrtem a vizet, hátha horogra akad egy balin. Mivel a halőr vágtatott utánunk az ismert zöld motorcsónakjával, megálltunk bevárni. Ekkor akasztottam egy szebb balint, de elég ramaty bőrben volt szegényem mert valami sokkal nagyobb már régebben megkóstolta. A balin ment vissza, a halőr meg ellenőrzött. Mindent rendben talált ( a naptár beikszelve, a halak beírva stb... ) s elmondta, hogy eddig mi voltunk ezen a részen a legeredményesebbek.

A kikötőben gyorsan összepakoltam, búcsút intettem a srácoknak s még a lecsapó vihar előtt visszamentem a vitorláskikötőbe horogra csalni néhány sügeret csak az íze kedvéért. Klassz kis napom volt, az első alkalommal szuper társnak bizonyult a radar.