2011. szeptember 19., hétfő

Az Ipoly


Már többször jártam a Robinsonon , de az Ipolyra nem jutottam el, mindig siettem a családhoz haza. Akkora kudarc volt  a verseny, hogy kelett egy kis szív és lelekerősítő peca. Eredetileg legyezésre gondoltam, de Viktor rémtörténete  ( a melles csizmájában térdig iszapba merült, ki kellett bújnia a cuccból, hogy meneküljön... én ezt a bakancsban nem tudtam volna megtenni <fűzős a bakancs > ) parti horgászatra , redukálta a lehetőségeket. Itt jegyezném meg, hogy a minden szinten lenézett szlovák oldalon kaszált part várta a horgászokat, míg a magyar oldalon 2 méteres gazban lehetett eljutni a partra. Szánalmas....

Szóval a verseny lefújása után már húztam is az első leágazásig az Ipolyhoz (Hugyag), a településen átgurultam, nem akarok elütni senkit, de ott pláne... az út egészen a folyóig vezetett s egy lerombolt hídig tartott.

Gyorsan összeraktam a kis pulse-t, a mellenyembe raktam az 1 doboz domi/pisztang wobblereket amik 1 ágú szakállnélküli horgokkal volt tele ( plusz néhány miro jigg és kopytot ) s irány a part.


első meglepetés egy döglött (vad?)disznó
Hihetettlen bűzt árasztott, talán ezért nem volt kitaposva a hely? :)
De engem nem abból a fából faragtak, hogy ennyi meghátráltatásra késztesen, így rögtön megdobtam a leomlott híd pillérét. A csalim volt egy Hornet H3F BT volt melyet azonnal lekövetett egy kisebb domi, de a sekélyben észrevett és elhúzott. Néhány próbálkozás után azért a szag győzött, s én a szélírány felé elhúztam a csíkot.

Miután átverekedtem a bozóton egy bedőlt fa mögött egy mélyebb gödörhöz jutottam. Akkora domit láttam a gödörben a lelki szemeimmel amit meg sem tudok majd meríteni. Első húzásra semmi...  Második húzásra a mélyől határozott kapás, bevágok ...és egy csuka küzd a horog végén. Olyan gyorsan tereltem a partra amint csak tudtam, nem voltam büszke erre a "fárasztasra" mivel nem volt előke a mono zsinóron.
az első csukám ( halam ) az Ipolyból
 Innentől kezdve beindult a buli, de sokat kellett küzdeni egy-egy dobási lehetőségért, igazi dzsungelharc volt mire a partra jutottam. Ellenben nem kellett egyetlen helyen sem többet dobnom ötnél, hogy halam legyen. Mindig ott mentem le a magas parton ahol biztonságosnak véltem a pecát, de életemben első alkalommal megfürödtem :). Az ereszkedés előtt kinéztem egy vastag gyökeret, mint biztonsági tartalékot, de cserben hagyott így derékig merültem. Az ércsipesz és a szák nyele volt a "jégcsákányom" amivel ki tudtam verekedni magam a magas fal alól.
ez nem volt méretes

a harmadik csukesz
Mivel minden horgászatomra viszek tartalék ruhát (mindenből) így nem paráztam , hanem dobáltam tovább. Sikerült a lábam alól egy sügeret kiparacsolni, majd a szlovák oldalról egy újabb méretes csukát. Ideje volt visszaindulni, csak egy órát szántam az Ipolyra de ide még visszatérek. Csurom vizesen, de feltöltődve!!

magyar 3  - szolvák 1

ps) Az Ipoly csukái bizonyították, hogy a szakáll nélküli egyes horgok ( 10-es meretben) is sikeresek lehetnek, kíméletesek a halhoz és tartják a szákolásig.

1 megjegyzés:

  1. A múltkoriban engem vizibirkával hozott össze a sors. Ájj, de büdös volt tőle a környék.

    VálaszTörlés