Zalai barangolás

 Április első hétvégéjén újra Zalába vezetett az utunk, így nem volt kérdéses az aktuális horgászat  helyszíne. 

Hiába voltunk benn egy hidegfront kellős közepén, lógott az eső lába és viharos széllökések döntögették a fákat, nekem a vízparton volt a helyem. Legyes cuccot nem is vittem, de a pergető felszerelésnek volt helye a csomagok közt ( apró woblerek és gumik ).

A partra kiérve nem láttam mozgást, sehol egy forduló sneci... tudtam, hogy ez a nap tuti betli...

Egy nyíltabb, jellegtelen szakaszon beleakadtam egy szegény dévérbe, mely már nászruhát öltött. Nem kerülne fel, mert kabátba akadt a szerencsétlen. Ellenben szerintem elég ritka, hogy folyó vizen már Április elején nászruhát ölt a dévér.

nászruhába akadtam

Távolabb már kis is derült, hogy nem magányos lovaggal akadtam össze, hanem a dévérek járták násztáncukat a folyó szélében a növényzet közt. Itt nem volt semmi keresnivalóm, ezért elindultam sokkal feljebb, hogy felfedezzek olyan részeket ahol még nem jártam soha.

az ártérben álló egyik matuzsálem

Itt volt már némi élet, néhány vezérküsz meg is ütötte a wobleremet, de semmi érdemlegeset nem tudtam elérni azon kívül, hogy benn maradt 2-3 csalim. Sajnos Bálint barátomtól karácsonyra kapott egyik hand made csalim is szüzen veszett oda. Az egyik mesterséges zúgó alatt aztán egy kis domi mentett meg a szigorúan vett betlitől, de tágabb értelemben nem hiszem, hogy sokan kiegyeznének ekkora zsákmánnyal fél nap horgászat során.

becsület hal

 Ahol egy domit fogunk ott kell lenni többnek is, gondoltam itt még van lehetőségem. Ekkora domi nem veri szét a pályát a "fárasztás" közben, a kis pulse-nak ennyi meg se kottyan. Harmadik dobásra kemény ütés, majd a bevágásra fékciripelés volt a válasz. A kis pulse maximálisan dolgozott, míg a hal lehúzott vagy 5-6m zsinórt pillanatok alatt. Vége.... Ennyi volt...Leírni hosszabb. Valószínűleg a Zala egyik vénebb csukájával hozott össze a jó sors, amit már nem bírt a 6-os nano. Ami nem is csoda, nem csukázni jöttem.

az ártér most mocsaras, a vén fák mesélnek

Nekem ennyi volt ez a szombat délelőtt. Megtanultam, hogy már ilyen korán ívnak a dévérek és szép halak vannak a folyóba, s ezeken az alsó szakaszokon már jócskán van esély csukára. Mondjuk nem értem miért csodálkoztam ezen, fogtam én a múlt ősszel sokkal feljebb is csukát.