2011. május 29., vasárnap

Szombati közös peca

A szombati napra kimenőt kaptam a családtól már néhány napja, így volt időm szervezni egy túrát olyan horgásztársakkal akikkel már sokat beszéltem telefonon és lógtam a chat falon, de még együtt soha nem horgásztunk. Szombat reggel kissé nagyobb az izgalom, mert este a környéken 5mm eső esett és végig zivataros időt jósoltak a szakértők.

Megnyugtattam a kis csapatot, a patak szinte végig fedett, így mi az esőt alig fogjuk érezni, s a patak sem kaphatott annyi vizet ami tönkreteszi a pecát ( mert előtte 1 hétig nem volt eső, mindent elnyel a talaj ).

Alig 1 óra alatt megérkeztünk, beöltöztünk a parkolóban majd elgyalogoltunk addig a helyig ahol megvasárolhattuk a napijegyeket ( 2000 forint, s lesz éves jegy is ami talán 365 napra szól 15e forintért ).

Miután mindent elintéztünk irány a patak, mert vártak a halak.  Íme néhány kép a horgászokról és a zsákmányról.

Fárasztás közben felkészülök a szákolásra

 Nem voltam udvarias házigazda, nekem sikerült megakasztanom és a fényképezőgép elé invitálnom az első halunkat.


Szigorú C&R

Aurél barátom igazán eredményes pecásnak bizonyult, igazán szép teríteket fénykepezhettünk volna ha nem lennénk szigorúan a C&R hívei.
Aurel egyik hala
Ervin szintén eredményes napot tudhat maga mögött, szép sebesek és domik veszíettek rajta az ügyesen felkínált csalijain.
Ervin egyik szebb hala

2011. május 24., kedd

villam peca

Ma reggel hajnali 3-kor keltem, mert édesanyámékat vittem ki a reptérre ( csak azért is Ferihegy , de psssszt... ) , majd indultam az RSD-re, ott is s Dunaharaszti HÉV megálló melletti kis öbölbe. A kis Pulse-t raktam össze és hozzá az 1000-es Exage, 0.1-es berkley fonott ( ismeretlen meder) , kis kopyto piros-fehér színben ( ezt még soha nem is hasznaltam ).

Első dobásra sikerült fognom egy kis csíkos vitézt, gondoltam igen jól kezdődik a buli!!! A fényképek sajnos nem sikerültek valami jól, a Nokianak igen jó fényképező funkciója, de ezt a hajnali derengést és a megcsillanó haltesteket nem tudja kezelni sad . Közben több balin rablást is  láttam, hallottam. Sajnos kb 10 dobás után a szüleim hívtak, hogy az izlandi vulkán miatt nem repülnek el, így szomorú szívvel csomagoltam  s irány vissza a reptérre.

Jó kis víz lehet ez is, de sajnos kevés időt töltöttem el, hogy meg tudjam ítélni. Lehet, hogy csak fejbe dobtam a kis öböl egyetlen sügerét vagy akár hemzseghetnek is benne a kis csíkos vitézek

Igazi villám peca volt !!

2011. május 14., szombat

újra a csatornán

A mai napon sikerült délután egy kis kimenőt kapnom, mert a srácok egy születésnapi bulin vettek részt. Mivel 3-4 óránál nem volt több időm , s csatorna nagy domolykói még mindig elkerültek ezért újra a csatornát választottam.

A hidon meg Szombaton is dolgoztak, így kissé nehezebb dolgom volt halat fogniÉ maradt a nyílt terep és kristáytiszta víz vagy a bokorban gugolás. Most a nehezebb változat mellett tettem le a garast, bevettem magam a bozótba s persze nagy riadalmat keltettem, a halak ezer fele... De már 5 perc múlva a bodrik újra a terepen vadásztak az apró rovarokra, szöszökre. Én egy 10-es szakáll nélküli, rézfejes nimfát tettem fel és lebegtettem meg a vízben, mert szerintem ez megfogja a domit és a nagyobb bodrit is.

Az első halam 10 perc múlva meg is érkezett egy bodri képeben, kissé szétzavarta a pályát nem is készítettem róla képet, nem miatta jöttem.

Észrevettem, hogy a domik már a gödör széléig merészkednek, így továbbra is nyuszi ül a fűbent játszottam és eregedtem le a nimfámat. Igazi türelemjáték vette kezdetét, de én bírtam tovább... íme az eredmény.





szép példány, nem éri el a 40cm-t

Feljebb mentem a nagyok birodalmába, de már foglalt volt a hely. Előttem érkezett meg egy úr, aki egy bolognai bottal s cserebogárral pályázott a nagyurakra. Volt is néhány kapása de nem akadtak meg rendesen a halak. Én a nimfát egy jól fejlett polihangyára cseréltem és leúsztattam a bogaramat a bokrok közé. A kis bodrik és vagy küszök sorozták rendesen, de ez nekik nagy falat volt. Egy kis idő múlva egy sötet hát jelent meg a felszín közelében, jól megnézte a hangyát, körbe úszta majd támadási pozícióba lavírozta magát és leszedte... Én meg szépen kiszedtem :)


apró domi


Sajnos kissé földes lett, de egy gyors fotó után már ment is vissza óvatosan , nehogy szétzavarja a bolognai botos szomszéd pályáját. Még próbálkoztam néhány helyen, de több nem sikeredett s az időm is lassan lejárt.





2011. május 10., kedd


Túra az esőben

Vasárnap hajnali fél ötkor indultam egy Fejér-megyei csatornára, hogy becserkésszem azokat a gyönyörű domikat amiket a múltkori pecánk alkalmával megcsodálhattunk. A hét igen sűrű volt, ezért nem volt időm legyeket kötni, szégyen szemre az egyetlen hazai szakboltban vettem két őzszőr fejű szöcske utánzatot hátha ezek sikeresek lesznek. Utoljára csütörtökön néztem rá az időjárás előrejelzésre, nyugodt  tavaszi napra számítottam.

Rövid autózás után már a teljes menetfelszerelésben a patak partján álltam, a vásárolt legyem felkötve, s óvatosan kémleltem az ismert szakaszt a hatalmas mohoshátúak  után.  Sajnos  még nem jöttek elő , még talán a hinarasban vagy a gyökerek közt “szürcsölték a kávéjukat”.  Azért a biztonság kedvéért én megdobáltam a pályát, hátha felkeltem az érdeklődésüket. Sajnos nem….

Volt egy “B” terv, a közúti híd alatti szakaszt egy kisebb domikból álló csapat privatizálta, mely könnyebb pályának tűnt. Leosontam Winetou-t megszégyenítő ügyeséggel, de a domikat még a fiatal apacs törzsfő sem tudta becsapni.  Türelem nagy erény, szépen fészket készítettem a csalánosban és vártam a rövid memóriájú halakat. Közel öt perc várakozás után már meg is jelent a csapat s beállt a kövek mögé. Néhány jól irányzott dobással felkeltettem az érdeklődésüket, de a kisebb egyedek nem tudták levenni az nagyobb legyet.  Öt perc szórakozás után aztán egy nagyobb példány megunta a többiek bénázását és bemutatott egy szép szedést, vesztére.  Mind a ketten küzdöttünk, a domim a horgon míg én azon, hogy a meredek partról nehogy a vízben kössek ki.




egy szebb domi
  A reklámfotó ( még csak derengett, így szegény telefonom még vakut használt, sajnos ez let a legjobb kép ) után gyorsan szabadult a koma.  Hát ez a pálya tönkrement, elindultam felfele.  Sajnos itt könnyű legyeket és drága wobblereket  elhagyni, nekem is ráment a következő 100m-re a két vásárolt legyem, visszatértem a nimfákhoz. A kis rézfejű 10-es nimfám igazán sikeresen vizsgázott, három különböző halat is adott a következő egy órában.

apró domi


kis vitéz



Bodri


Sajnos a csatornára szánt időm hamar lejárt, a nagy domik még mindig elkerültek. De nem csüggedek mert tudom, hogy még ott úszik az  az akár 50cm példány , mely egyszer  felszedi a műlegyemet.

Kocsiba vágtam magam, irány a felső Gaja, ahol szigorú C&R mellett újra telepített sebesekre kívántam horgászni. Az autóból felhívtam a családot, nagyon örültek a halaimnak és figyelmeztettek, hogy otthon már szakad az eső.  Útközben el is eredt az égi áldás de gondoltam a Gaja szurdokban a fák alatt semmi  gáz nem lehet. Az eső csak most eredt meg, nem lehet gond a vízzel, sőt némi pezsgés még jól is jöhet.

Gyorsan megvettem a napijegyet, irány a patak!!! A helyi erők a kis tavon meg is bámultak a furcsa orsómat sokan kiszúrták. Nem közöltek jó híreket, tegnap is esett zavaros a víz!!! Már fejben fel is adtam…. Zavaros víz, eső… de legalább a frizura bírja.

Feltettem egy fehér farkú , piros testű whooly bugert és belevettem magam a szurdokba. Igazán meseszép a környék, csak a víz lett volna tisztább ( egyéb ragadozóra vadászni ideális , de annyi hordalékot hozott a víz, hogy a sebesek biztos a mederfenékhez lapultak)! Igazán  kedvetlenül dobáltam meg azokat a helyeket ahol a halaknak tartózkodnia kell. Néhány hete a Gyöngyösön ezek a helyek ontották a pisztrángokat, de itt minden süket volt. Arra használtam az időt, hogy jobban megismerjem a vizet, még több haltartó helyet fedezzek fel.  Volt egy hatalmas keresztbe dőlt fa a patak felett, kiálltam a közepére és egy jó kis dobó gyakorlatot végeztem, ha valaki látta a “Folzó szeli ketté” című filmet akkor el tudja képzelni azt az érzést!

Már hazafelé vettem az irányt, mikor ebből az irányból más arcát mutatta egy rövid szakasz: egy szűkület után a felgyorsult rész kisebb medencét alakított ki. A magas partról szépen leeresztettem a legyemet, melyet a sodrás rögtön a mélybe ragadott,  néhány ütem után megállítottam, hogy felfelé törjön. Itt hatalmas ütéssel jelentkezett a halam, mely azonnal két szaltóval mutatta meg magát.  Az akcióból már tudtam, hogy eddigi legnagyobb legyes pisztrángom less. A szaltók után máris a sodrásba dobta magát, én meg törtem a fejem, hogy a magas partról hogyan szedjem ki a halam, kerüljek ki két kis fát és a szakáll nélküli horgom is tartson.  Sodrásnak lefelé vettem az irányt ( két fát kellett ehhez átölelnem) majd leszánkáztam a partra, s némi terelgetés után sikerült megszákolnom a halat.






Sebes a Gajaból
 
A  gyors fényképek után biztonságos helyen szerettem volna elengedni a halam, kissé lentebb mentem és kézben tartva élesztgettem a kimerült harcost.  Elsőre túl hamar engedtem el,  a hátára feküdt így újra elkaptam és tovább élesztgettem a sodrással szemben. Másodszorra már Ő maga indult útnak, s féltő tekintetem kísérete mellett eltűnt a habokban….