A csodálatos Hernád - Pere

Van egy kis ( nem is annyira kicsi ) közösség  a nagy világhálón akiket a horgászat iránti szent őrületük és a halak tisztelete tart össze ( s még néhány szuper közösségi ember akik nem ismernek lehetettlent ). Ezt a közösséget jónéhány UL pergető és néhány lelkes legyes alkotja, akik évente egyszer megpróbálnak összejönni a Hernád partján és kellemes órákat, napokat töltenek el.

Nem akarok nagy feneket keríteni ennek a beszámolónak, mert igen sokan megírták már az élményeiket s bőven több fényképet készítettek mint én. Nekem ez volt az a peca ahol kiélhettem felfedező kedvement és igazán hard-core körülmények fogadtak néhány helyen. De nem ismertem lehetettlent, s ha az ember átvágott néhány holtágon, szeder erdőn stb... akkor néha igazán vadregényes helyekre tévedt. De a vízpart sokszor nem volt érintetlen , rengeteg helyen láttam leszúrt Y ágasokat.

Szombaton szó sem lehetett legyezésről a szél miatt, de azért megpróbáltam... Sajnos az #5-ös botom túl könnyűnek találtatott, így aznap pergetve fogtam a halakat. Steve barátomnak sikerült néhány képet lőni a két legnagyobb balinomról, a többi olyan 20-25cm közé esett.

szó szerint kifárasztottam

az első halam amit a Hernád adott

bőven méretes

második is egy balin volt

jó indulattal méretes?

Másnap reggel a szemerkélő esőben indultunk Nyékre a nagy sügerekért. Közben egyre jobban rázendített, így már bántam, hogy nem a mellest raktam be. Ráadásul a fejem is kezdet nagyon fájni, egyre küzdelmesebb pecának ígérkezett. Péter baratunk megmutatta a tuti helyeket és magunkra hagyott. Nekem DS-ra jött három sügér, de egyik sem volt "figyelemre méltó". Aurélnak és Viktornak ellenben jött egy-egy szép darab, de nem volt sügér exodus ebben az esőben. A napomat Tamás és Steve mentette meg, akik szintén megunták az uszoda pecát és visszatértünk Perére.

A Hernád nem szenvedte meg az esőt, magamhoz vettem a legyes cuccot egy fejfájás csillapíttót s vizet. Mivel a virtuális fogási naplómból már csak a domik hiányoztak, így már csak rájuk fentem a fogam. Már előző nap is látszott, hogy nemcsak a szél miatt ment rosszul a dobás , hanem a streamereim is nehéznek bizonyúltak. Így most ezek is a szálláson maradtak. Most is Steve-vel indultunk neki felderíteni a terepet, a blogján látható mi mindenen kellett átvágnunk mire a vízhez jutottunk ( egyes irókat már egy kis köves part is "megrettent"). Steve dobálta meg a helyeket UL bottal, s aztán én szűrtem meg léggyel.



az első hernádi domim



legyes versenyen már mérik

vertikális domi

csokitó légy... ronda, de finom

kősivatag... hernádi sóderes

Steve perget

Minden halamat odaadtam volna azért a balinért amit nem fogtam meg. Itt a sóderpad mellett volt egy gyors rész, melynek a szélvízében rabolt egy balin. Többször láttam , gondoltam megpróbálom megcsípni. Megnéztem az előkémet, ki volt rojtosodva így lecseréltem ( 16-os ) és feltettem egy kisebb clousert . Szépen átdobtam a túlsó partra, hagytam kisodortatni a vizzel a langó széléhez majd óvatosan meghúztam. Elementáris ütést éreztem... majd megkönnyebbült a botom. Iszonyat káromkodás hagyta el ajkamat, nem vagyok valami büszke rá. De annyira tudatosan készültem erre a halra, annyira gondosan átnéztem a felszerelést, s megterveztem a dobást...  Ha talán 18-as előkét teszek fel, akkor talán nem durran el a kapás után... Soha nem tudom már meg...

Már alig várom a jövő szeptembert, reszkessetek balinok, domik!!

ps) a Hernád Gibártnál 30-33cm volt, így sok helyen lehetett gázolni...