Azok az "unalmas" csapók

Lassan tényleg itt a tél, ki kellett használni minden olyan hétköznapot mikor volt esély némi napsütésre is. Miután meglestem kedvenc kis csatornámat, tovább álltam a Balatonra. Nagyot kockáztattam, mert arról szóltak a hírek, hogy a hétén meg fogják kotorni a kedvenc sügeres kikötőmet. Ha csak a bejáratot kotorják akkor van esély a belső részeken egy jót horgászni, ellenben minden más esetben csak fölöslegesen égeti az ember a benzint.

Szerencsém volt, mert a kotrást pont előző napon fejezték be a bejáratnál. Nem volt tökéletes a víz tisztasága, de még így is jobban nézett ki mint a Velencei tó bármikor.

Nem volt még hideg, így továbbra is a jig horgos horgászat mellett tettem le a voksomat ( mai napon már a DS lenne a nyerő szerintem ).  A kikötő fala mellett szépen jöttek a sügerek, ám nem voltak nagyok. Ha messzebb  horgásztam a parttól, akkor nem volt kapásom. Ilyenkor többször állítottam meg a csalit a fenéken, s csak lassan indítottam meg.  Egy ilyen alkalommal a fenéken pihenő kis gumihalat kapta el a nap legnagyobb hala. 

Azt hiszem az ilyen alkalmakra szokták mondani, hogy soha rosszabbat....

aznapi legynagyobb profilból

szokatlan módon szép zöld csíkokkal