Vasárnapi Újság 1885-ből... vannak dolgok amik nem változnak

Azt hinné az ember, hogy a halak védelme és az aggodás XX./XXI. századi "divat" , de úgy látszik évtizedekkel , századokkal ezelőtt is hasonló problémakkal szembesültek a hazai horgászok. Érdemes elolvasni a czikket, s majd még teszek fel.  Feltüntetem a forrást, remélem nem sértek meg semmilyen szerzői jogot.


A link: http://epa.oszk.hu/00000/00030/01626/pdf/01626.pdf

A PISZTRÁNG.

A pisztráng az én kedvencz-halam: de nem a tálban, hanem kinn a hegyi kristály-tiszta patak zsombékjában, a fűz- és égerfák gyökeres árnyékában, köves bemosások mélyében, pad-malok alatt, a csergedező patak fenekén, a hol óra hosszat gyönyörködhetem kecsteljes mozdulataiban, figyelemmel kísérhetem lesbe helyezkedésének minden mozzanatát, merev-mozdulatlansággal összekötött rendkívüli nagy és kitartó türelmét. Jaj neked ilyenkor, te kifl szúnyog, ha táncz közben annyira megfelejtkeztél magadról, hogy vékony hosszú lábad a víz felületét éri, — mert egy villámsebes szökkenés, egy viz-locscsanás, és te megszűntél tánczolni. A pisztráng azonban mintha mi sem történt volna, ismét helyére tér, várja merev mozdulatlanságban az ujabb prédát.

A pisztráng, a halak közt, nem csak különcz, de egyszersmind inyencz is. Ugy szólván minden hónapban más ételnemmel él. Midőn lesben áll, a kis szúnyog, a füz- és égerfáról a vizbe hulló apró bogárka, pille a zamatos falat; — ha a patak szélére húzódik, akkor ízletesebb a giliszta a szúnyognál, a kabócsa a bogárnál, a légy a pillénél; midőn azonban sem lesben nem áll, a patak szélén sem czir-kál, hanem mélyebb helyre húzódik: akkor kizárólagos eledele a megpuhult faágacska, gyökérdarab, bomlásnak indult növényi részek, ós az emésztés könnyebb lefolyása czéljából por-zószerü parányi homokszemek, kisebb-nagyobb mennyiségben, a szerint, minő t-s mennyi étel lel van tele a gyomor.

Hiába dobunk tehát e kedves, igazán okos kinézésű hal elébe gilisztát a szunyog-fogdosás idejében. Uszonyai meg sem billennek rá, ott áll mozdulatlan merevségben, mintha kővé vált volna, a fenék felett. — Ennek folytán a ki kevésbbé ismeri a pisztráng ez időszaki természetét, azt hihetné felőle, hogy falánksága csupa ráfogás, mert hiszen meg sem mozdul. Éles tekintete csakhamar átlátja, mi van a horgon, de lenne csak rajta szúnyog: azonnal megfogatná magát.

Nagy falánkságával csak félénksége hasonlítható össze. Elég, ha árnyékunk esik a vízre, már menekül. Ez az oka, hogy a pisztránghorgásznak, ha eredménytakar elérni, mielőtt a vizbe dobta volna műlegyét, első ós múlhatatlan kötelessége az, hogy fedett helyen vegyen állást, mert ellenkező esetben minden fáradsága gyümölcstelen fog maradni.

Több körülmény arra mutat, hogy a pisztráng ragadozó, hússal is él; mindazonáltal eddigi minden figyelmem pozitív eredményre még nem juthatott; de hiszem, hogy végre is czélt érhetek. Villámgyors mozdulata, szóles szája, tömérdek apró fogai, a ragadozó halak természetére mutatnak.

A csukát összehasonlítva a pisztránggal, azt fogjuk látni, hogy mindkettőnek széles nagy szája van, telerakva apró, éles fogakkal, hidegen asztalra terítve pedig mindkettőnek húsa bizonyos szeletekre, lemezekre szedhető szét, és e mellett még sajátságos ropogó keménységgel is bir.

A csuka ragadozó természetét e napokban is volt alkalmam láthatni. Nőm vett február hó 28-án egy kiló sulyu darabot, mely a Bodrogból került fel az iglói piaczra. Fölfejtvén, egy 13 czentiméter hosszú és 5 czentiméter széles potykát, még pedig teljesen ép állapotban, talál tam benne, fejjel a csuka farka felé fordulva, mely körülmény az orvtámadás eshetőségét tökéletesen kizárja.

Ha tekintetbe veszszük azt, hogy egy 13 czentiméter hosszú, 5 czentiméter széles hal mily nagy ellentálló erőt képes kifejteni a vízben, ama föltevést kell elfogadnunk, miszerint minden ragadozó hal villámgyorsan kapja be áldozatának a fejét, s apró éles fogaival addig tartja szorítva, mig az áldozat bizonyos kábultságba esik, és a ragadozó csak azután végez teljesen vele. Hogy e föltevés brr némi alappal, azt tapasztaltam a kis potykánál is; mert mig testén semminemű külsérelmet fel nem fedeztem, addig a fején több oly pont volt, a honnét nem csak a bőr hiányzott, de sőt a vékony koponyacsontok is meg voltak támadva.

A Szepessógen, Gömörmegyében, még csak a közel múltban is minden hegyi-patak gazdag volt pisztrángokban, kosárszámra lehetett akár hálóval, akár horoggal fogni; ma azonban már annyira megfogyott, miszerint félni lehet, hogy tökéletesen kipusztul.

Mindazon hegyi patakokban, melyek közel esnek látogatottabb fürdőtelepekhez s touristi-kai utakhoz, a pisztrángok szaporodása teljes lehetetlen. A Szepességet e tekintetben komoly baj fenyegeti, a mennyiben a tourista-forgalom évről-évre mindig nagyobb arányokat ölt, ennek folytán a fogyasztás is nő. Ezt tudva kezdik több helyen a mesterséges haltenyésztést űzni.

Egy szenvedélyes és kitartó horgász maga is nagy pusztításokat vihet végbe a pisztrángoksorai közt; hát a hol, mint a Kárpátok alatt, rendszeres sporttá fejlődött ki már eddig is a pisztráng-horgászat? Bizony nem csoda, ha egyik patakot a másik után helyezik tilalom alá.

Magam is ismertem egy szenvedélyes piszt-ráng-horgászt, a ki, mihelyest elolvadta hegyek közt a hó, felszabadult jégkérge alól a hegyi patak, többet lakott kinn a fenyők alatt, a patakparton, mint otthon; addig-addig horgászott, folytatta pisztráng tanulmányozását, mig egy egész vidék pisztráng-állományát a megsemmisülés szélére vitte.

Öt-hat anya-pisztráng is tömérdek ikráthelyezhet el alkilmasnak kínálkozó helyen; mégis azt tapasztaljuk, hogy a természetben a szabadon kikelt apró pisztrángok száma elenyésző csekélység.

Az ikra elhelyezésének napjától kikelése idejéig számos megsemmisítő körülmenynek van ugyan kitéve, mindazonáltal én mégis azt gondolom, hogy a teljes pisziráng termékenyítésének hiányosságában van a legnagyobb hiba, vagyis más szóval: öt ikra termékenyülésé mellett 95 marad terméketlen. Ha már most még ezen csekély százaléknak is keservesen harczolni kell a létért, megérthető lesz a pisztrángok pusztulása. Mert bármi kedvező legyen is az elhelyezett pisztráng-ikrák termékenyítése s ezeknek tényleges kikelése, az élet örömeiben mégis csak igen kevesen fognak részesülhetni közülók.

Az ikrából kikelt kis pisztráng igazán sajnálatraméltó, tehetetten teremtés. Az ikra kezdetben megduzzad és tiszta, átlátszó lesz. Először képződik a fej, ezután a gerincz, de olyformán, hogy a hólyagszerüvé vált ikra a gerincz alatt függ, és ebből,mint élelmi forrásból, táplálkozik a parányi kis halacska, de szabad mozgását tökéletesen megnehezíti, ennek folytán oldalvást fekszik mind addig, mig a hólyag egészen fel nem húzódik.

El lehet tehát képzelni, hogy ha akkor, midőn a hegyi patakokban az ikra kikelése java folyamatában van, jön egy hatalmas zivatar s az áradat magával sodorja a tehetetlen kis teremtéseket, s a nagy súrlódás következtében a táplálkozásukra szolgáló hólyagocska megpattan, e körülmény halálukat vonja maga után.

Ezek folytán én a pisztrángok tenyésztésének legkönnyeb, de egyszersmind legbiztosabb módját a gátrendszerben látom.
E rendszer kevés munkás kéz mellett is eszközölhető, miután a hozzá szükséges anyag, kő, föld, fa, mind a helyszínén található. A gátrendszer hathatós akadályára van a sebes lefolyásnak, és ugy a gát fölött, mint közvetlen a gát alatt, a pisztrángok tenyésztésére a legbiztosabb helyek keletkeznek.

Hogy a gátrendszer mellett szép eredményeket lehet elérni, mutatja az is, hogy gróf Andrássy Manó nagy kiterjedésű erdőbirtokain a pisztrángok könnyebb tenyésztése czéljából a gátrendszer mindenütt sikeresen alkalmaz-tatik.

VlDONVI JÓZSEF.

copywrite  VASÁRNAPI UJSAG.  18 SZÁM. 1885. XXXII. ÉVFOLYAM.