Csütörtök már egy igazi tavaszi nap volt, reggel nyolckor már +8C-t mutatott a hőmérő képzeletbeli higanyszála. Steve barátom elcsábított Várpalotára, csapó sügereket fogni. Most nem az S2 volt cél, hanem egy kisebb tórendszer aminek idén lett új gazdája. Az új gazda szorgos keze már most látszik a tó környékén: új utak épülnek, a fákat megmetszették és az aljnövényzetet is megtisztítják a gaztól. Szóval rendezett körülmények, segítőkész munkatársak vártak minket.
Gondolom a tőzegbánya előélet miatt a tavak vize tiszta, de sötét volt. A vízfelület jelentős részét nád borítja, tökéletes ívóhelyet biztosítva a halak számára ( ennek ellenére nem észleltük az ívó csukák jelenlétét ). Az első dobások után számomra kiderült, hogy ez a tó nem valami mély. A horgászat során 3 tavat dobáltunk meg, s a 3-4gr-os jig fejek NAGYON gyorsan leértek. Szerintem eléggé egyenletes a meder, s nem lehet sokkal mélyebb mint 1-1,5m. Ez tökéletes lehet a csukáknak, de a nagy csapóknak nem hiszem ideálisnak a terepet ( tévedni emberi dolog ).
Az is kiderült a horgászat során, hogy a 4gr-os fej szedi fel a növényi maradványokat a mederből, s igencsak iszapos az alj. Tovább kellett könnyíteni a horgon, hogy ne szántsuk fel a medret.
Lélekben hamar feladtam a pecát, nem éreztem benne a halat. Legalább néhány megzavart ívásra készülő csukát kellett volna látnom vagy a felmelegedő vízben a snecik "táncát" a felszínen... Mielőtt elmentünk volna, a befolyók környékét illett átvizslatni. Az egyik befolyó félméteres vascsövén közelebb lopóztam egy bedőlt fához, ahol a sügereket sejtettem. Ám a csalimat egy bő másfeles csuka törölte el. Ekkor azon izgultam, hogy a csövön állva ( körülöttem 270 fokban víz ) hogyan veszem ki a csukát tarkó fogással? Szerencsémre ezt a kérdést maga a csuka oldottam meg, mivel a 3. vagy 4. szaltó után megszabadult a horogtól.
Steve egész végig szabadkozott, teljesen feleslegesen... Szerintem a napközben feltámadó déli szél kavart be, hiába melegedett délutánra 17C-ra a hőmérséklet. Annyi biztos, hogy ottjártunk előtt 1 héttel több 20cm feletti csapót fogtak, szóval kora ősszel még egy túrát megér majd Várpalota.
Gondolom a tőzegbánya előélet miatt a tavak vize tiszta, de sötét volt. A vízfelület jelentős részét nád borítja, tökéletes ívóhelyet biztosítva a halak számára ( ennek ellenére nem észleltük az ívó csukák jelenlétét ). Az első dobások után számomra kiderült, hogy ez a tó nem valami mély. A horgászat során 3 tavat dobáltunk meg, s a 3-4gr-os jig fejek NAGYON gyorsan leértek. Szerintem eléggé egyenletes a meder, s nem lehet sokkal mélyebb mint 1-1,5m. Ez tökéletes lehet a csukáknak, de a nagy csapóknak nem hiszem ideálisnak a terepet ( tévedni emberi dolog ).
Az is kiderült a horgászat során, hogy a 4gr-os fej szedi fel a növényi maradványokat a mederből, s igencsak iszapos az alj. Tovább kellett könnyíteni a horgon, hogy ne szántsuk fel a medret.
Lélekben hamar feladtam a pecát, nem éreztem benne a halat. Legalább néhány megzavart ívásra készülő csukát kellett volna látnom vagy a felmelegedő vízben a snecik "táncát" a felszínen... Mielőtt elmentünk volna, a befolyók környékét illett átvizslatni. Az egyik befolyó félméteres vascsövén közelebb lopóztam egy bedőlt fához, ahol a sügereket sejtettem. Ám a csalimat egy bő másfeles csuka törölte el. Ekkor azon izgultam, hogy a csövön állva ( körülöttem 270 fokban víz ) hogyan veszem ki a csukát tarkó fogással? Szerencsémre ezt a kérdést maga a csuka oldottam meg, mivel a 3. vagy 4. szaltó után megszabadult a horogtól.
Steve egész végig szabadkozott, teljesen feleslegesen... Szerintem a napközben feltámadó déli szél kavart be, hiába melegedett délutánra 17C-ra a hőmérséklet. Annyi biztos, hogy ottjártunk előtt 1 héttel több 20cm feletti csapót fogtak, szóval kora ősszel még egy túrát megér majd Várpalota.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése